Felavatták Baka István költő emléktábláját

Cikkünk frissítése óta eltelt 14 év, a szövegben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavulhattak.
Fotók: Gémes Sándor

Születésének hatvanadik évfordulóján emléktábla avatásával tisztelgett Szeged városa az 1995-ben elhunyt költő, Baka István emléke előtt. Fritz Mihály csiszolt mészkőlapra illesztett bronz domborművét a Vár utcában, Baka egykori munkahelye, a Kincskereső folyóirat szerkesztőségének, azaz a mai Kass Galériának a falán helyezték el.

Barátok, tisztelők, kor- és pályatársak, rokonok, mesterek és tanítványok: mintegy félszáz emlékező előtt leplezte le az emlékművet Ilia Mihály irodalomtörténész, ny. egyetemi docens és Solymos László alpolgármester.

Baka István

A költő, műfordító Szekszárdon született 1948. július 25-én. A szegedi egyetemen magyar-orosz szakon szerzett diplomát. Első versei a Tiszatájban jelentek meg 1969-ben. Költészetének meghatározó eleme az orosz irodalom, a komolyzene és tanára, Ilia Mihály, akinek figyelme egész életén át követte. Két év szekszárdi tanárkodás után 1974-ben került vissza Szegedre, ahol a Kincskereső munkatársa, főmunkatársa, majd főszerkesztő-helyettese lett. 1993 őszén nagy sikerű műfordítás szemináriumot indított a szegedi egyetemen. Az orosz líra egyik legjelesebb műfordítója volt.
Életművét 1995. szeptember 20-án bekövetkezett korai halála törte ketté. Sírja a szekszárdi temetőben található, szülőházát 2001-ben avatták irodalmi emlékhellyé Szekszárdon.

Ilia Mihály, Baka István egykori tanára az ünnepségen arról beszélt, hogy a költő és Szeged város viszonya nem volt mindig felhőtlen, Baka nem mindig a tisztelet hangján szólt Szeged vezetéséről prózai műveiben. A költőnek a Tiszatáj által gondozott életműkiadása azonban már egyértelműen szegedi befogadásáról tanúskodik, s a ma felavatott emléktábla is a város tiszteletadását bizonyítja.

A Tiszatáj egykori főszerkesztője úgy fogalmazott: a Baka által szerkesztett legendás Kincskereső nemzedékeket nevelt olvasóvá. A gyermekek, fiataloknak szóló folyóirat a Vár utcai szerkesztőségben élte virágkorát a 70-es, 80-as években: a magyar irodalmi élet jelesei mellett világirodalmi nagyságok adták egymásnak a kilincset. Megfordult itt többek között Hrabal, Kormos István, Tolnai Ottó, akik Szeged nevét az irodalmi örökségbe is bevésték munkáikkal. A mai írói középnemzedék tagjai közül rengetegen ide hozták első kéziratukat Bakához, akinek életműve Ilia szerint épp olyan szorosan és elválaszthatatlanul összefonódott Szegeddel, mint Juhász Gyula, József Attila és Radnóti Miklós művészete.

A megemlékezésen a pályatárs és barát, Darvasi László író (képünkön) „Nekem például sok Baka-emléktáblám van már” című irodalmi jegyzetét olvasta fel, Balog József színművész, újságíró pedig Baka István „Átutazóként” című költeményét szavalta el.

Előző sztori

Baka István ma lenne 60 éves

Következő sztori

„Szentivánéj” a szegedi csillagtetős színpadon