Színházvezényelés karmesteri pálcával

A szegedi közgyűlés idén februárban új színházigazgatót választott. A Szegedi Nemzeti Színház élére a szimfonikusok korábbi igazgató-karnagya, Gyüdi Sándor lép. Az ötéves mandátumát hivatalosan július elsejével kezdi meg. A SZEGEDma.hu a színházi átváltozásról faggatta a direktort.

– Mikor egy intézmény új vezetése átveszi a stafétát, elkerülhetetlen feltenni a kérdést, hogy milyen változásokat tervez az apparátus. Hatványozottabban igaz ez egy színház esetében, főleg azért is, mert idén 125 éves a nemzetink, és a jubileumi évet az átváltozás jegyében aposztrofálták.

– Nekem és csapatomnak az ideális színházi légkör az árvízi katasztrófa utáni szegedi művészélet. A kultúra, a színház annyira fontos volt abban a nehéz helyzetben is, hogy minden más építkezés mellett mindössze négy év alatt felépül a színház. Ennek ünnepeljük idén a 125. évfordulóját. Ferenc József, Magyarország akkori uralkodója a nagy árvíz idején látogatott Szegedre, majd négy év múlva a színház átadásán jelent meg ismét a Tisza partján. A teátrum átadásánál, a nyitóelőadáson érezte teljesnek, befejezettnek Szeged újjáépítését. Ezt jelentette az ő látogatása, mi is ezt a központi szerepet szeretnénk betölteni a Szegedi Nemzeti Színház kínálatával, minőségi előadásaival.

Opera és dráma a 125 éves épületben

– Milyen eszközök szükségesek ehhez a folyamathoz?

– Színes és nagyon igényes kínálat. Nem hiszem, hogy azt kellene feltételeznünk az emberekről, hogy nem érdekli őket a magasabb kultúra. Szerintem igényt lehet támasztani a szellemi tőke mozgósítására. A műsorpolitikát e gondolat mentén állítottuk össze. Az operajátszást mindenképpen meg kell erősíteni a szegedi hagyományokhoz illően, mert sajnos az elmúlt években nem kapott olyan figyelmet, mint amilyen megillette volna. Ez több produkciót és változatos kínálatot is jelent. A Mezzo fesztivállal együtt tizenhárom komolyzenei darabot kínálunk a közönségnek.

A próza terén is erősödés, színvonalemelés várható ugyanakkor. Például a nagyszínházban az elmúlt években nem volt komoly drámai bemutató; gyerek- és zenésdarabokat játszottak. Most komoly művek is lesznek, mint például Shakespearetől A vihar. A gyerekdarabok mentén is el szeretnénk mozdul arról a szintről, amely kizárólag csak a musicales, sláger gyerekelőadásokat jelentette, mint a Padlás, a Hókirálynő vagy A dzsungel könyve. E kategóriában például a Mr. A című formabontó művet tűztük műsorra. Ez egy interaktív színdarab. A néző, a gyermek befolyásolni tudja a befejezést, együtt alkot a színészekkel.

A minőségi színház megvalósítását persze nem úgy gondoljuk, hogy egyfajta elitista, kísérletező műhely legyünk. Ez nem a mi feladatunk! A nemzeti jelző azt is jelenti, hogy sokaknak adjunk szellemi szórakozást, legfőképp, mert az adóforintokból gazdálkodunk.

Egy jobb és három bal kéz

– Mondana néhány szót arról, hogy a vezetésben kinek milyen feladata lesz?

– Bár egy évtizede vezetek művészeti intézményt, az én szakmám mégiscsak kisebbségi szakma a színházművészeten belül. Ezt jól kifejezi az is, hogy lent van az árokban. Húsz éve folyamatosan dolgozom különböző színházi produkcióban, mégsem gondolom, hogy a színház egészéhez értenék. Azért kerestem magam mellé olyan embereket, akik a színházi világ tortájának minden szeletét kóstolták már, sőt ők maguk a készítői is.

Juronics Tamást már húsz éve ismerem, először táncos, majd táncos-koreográfus, koreográfus-rendező és rendező státuszokat töltött be számos darabban. Szóval szinte minden műfajban megfordult már, ha tetszik, karmesteri szerepben. Ő egy sokkal általánosabb színházművészeti alkotó, akinek a tapasztalatára, energikusságára nagyon számítok mint művészeti vezető. Neki köze lesz mindenhez a színházban. Ő a jobb kezem.

Bal kezem van több is. A prózai tagozatvezető Telihay Péter, aki bár rendez operákat, de a prózai színjátszásnak egy elismert tagja. Neki az a dolga, hogy a prózai tagozat ne érezze magát mostoha szerepben, mert a színházat egy muzsikus és egy táncos vezeti. Almási-Tóth András irodalmi vezető, dramaturg és színházi rendező, ő több műfajban jártas, a dolga a darabok egymáshoz való viszonyát, együttélésüket koordinálni. Pál Tamást nem nevezem ki külön vezetőnek, de mint első karmester ő lesz az operajátszás első embere, felügyelője.

– Minden változás érinti a színészgárdát is? Hogyan zajlott ez a Tisza-parton?

– A közönség szereti a kedvenceit, de igényli a változatosságot. Nekünk olyan színészgárdát kellett kialakítanunk, amelyre sokféle szerep osztható. Nem volt minden szempontból arányos a társulat. Például egy bizonyos életkorú és karakterű női színészből nagyon sok volt, mikor a humán erőforrást szemléztük. A jövő év műsortervét tekintve viszont rengeteg olyan darab lesz, ahol sok férfiszerep van.

Egyrészről a helyi erőkre támaszkodva választunk műsort, másfelől a műsorhoz kell szabni azt, hogy milyen színészeket hívunk. Itt kell egyensúlyi helyzetet kialakítani. Minden rendezővel jönnek újak, és távoznak régiek. Itt is így történt. A színésztársaságnak egynegyede, egyharmada cserélődött. De egyáltalán nem biztos, hogy minden évben ilyen nagy arányban történik majd változás.

Pénzt és szerződést – de mikor?

– Beszélnünk kell gazdasági dolgokról is. Milyen anyagi helyzetben vette át a színházat?

– Nincs a világon olyan színház, ahol ne lenne pénzhiány. Nekem is a homlokomat felhőzik az anyagi gondok. A bevételeinknek az szab gátat, hogy a társadalom anyagi helyzete nem javult az elmúlt években, ezért a nézőre nem sarcolhatjuk magasabb jegyárakkal, viszont a fenntartó sem tud annyi pénzt adni, amennyi kellene. De ez tényleg minden színházban így van az országban.

Ezentúl vannak olyan tényezők a szegedi színház gazdálkodásában, amit nem lehet nagyon szerencsésnek minősíteni, ezért az én feladatom az is, hogy jobban gazdálkodjak ebből a pénzből. Meg kell néznem a szerződéseket, a különböző működési struktúrákat.

– A szerződések terén várhatóak változások?

– A színházi munkakörök egy részében közalkalmazotti státusz marad, és azokban a munkakörökben, ahol a működést tekintve a vállalkozói szerződés a legmegfelelőbb, ott azt szeretnénk kötni.

– Többen nehezményezik, hogy nincsenek kollektív szerződések sem a szimfonikusoknál, sem a színházban.

– Egy intézményben nem kötelező kollektív szerződésnek lennie, de jó, ha van. Ezt én is támogatom, hiszen ad egyfajta biztonságot a dolgozónak. Amikor a színház zenekarát egyesítették a szimfonikusokkal, akkor mondtam fel a kollektív szerződéseket. Utána pályáztam a színházigazgatói posztra. Most júliustól működik már úgy a zenekar, hogy érdemes megkötni a kollektív szerződéseket – erre hamarosan sor kerül. A színházban rosszabb a helyzet. Ha jól tudom, már 2006-óta nincsenek meg ezek a kontraktusok. Új szervezeti és működési szabályzatot kell kidolgoznunk szeptemberre, amint meglesz, leülünk tárgyalni a kollektív szerződésekről.

Részmunkaidős karmester

– A nagyszínházi bemutatkozó sajtótájékoztatón Botka László polgármester azt mondta, hogy a színház falai közé nem engedi be a politikát. Mit jelent ez a valóságban?

– Én komolyan veszem azt, amit a polgármester mondott. Eddig vezetőként nem tapasztaltam, hogy a politika beleszólt volna a műsorszerkezetbe, viszont szereti befolyásolni, hogy ki kerüljön a vezetői székekbe. De aztán magára hagyja a színházat. Szegeden a vezetőválasztásnál sem tapasztalhattuk a vehemens politikai akaratot. A közgyűlés negyven tagjából harminchárom támogatott engem, hét pedig tartózkodott. A tartózkodók között mindegyik frakcióból voltak. Anyagi kérdésekben pedig bele kell szólnia az önkormányzatnal bizonyos dolgokba, hiszen ez a legnagyobb fenntartású intézménye a városnak.

– A szimfonikusoknál hogyan alakul a szerepe?

– Részmunkaidőben dolgozom majd ott. Látok arra esélyt, hogy az új igazgató, Baross Gábor a szakmai munkát velem képzeli el.