(S)örömünnep a zöldben

Cikkünk frissítése óta eltelt 13 év, a szövegben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavulhattak.

El is nevezhetnénk a területet Szegedi Fesztiválligetnek, de szép is volna. Nagy csinnadratta, újabb tűzijáték, polgármesteri szalagátvágó, esetleg otthon felejtett emlékérem, szép, megkönnyeztető beszédek.

Új helyszínen tombol tegnap óta a szegedi sőrület, immár a tizenhatodik, s bár talán az első este még nem vetette szét a sokaság a fesztivál falait, a hátrahagyott nyomok már tökéletesen látszottak Újszegeden.
Ha valami nem a Ligetbe való, az a több napon át tartó sörfesztivál. Ebben biztos vagyok, s talán a józan gondolkodású (új)szegediek többsége is hasonlóan látja ezt. Mondjuk ki, a tömeg mint egységes egész – jellegéből adódóan – képtelen kulturáltan szórakozni az ilyen és ehhez hasonló rendeltetésű italozós és tinci-tánci rendezvényeken. Nincs ebben semmi ördöngösség. Ami kis pénze van, alapvetően fogyasztásra költi, feléli a magyar, legalábbis Kádár apánk óta. A keményen belénk vert leckét nehezen felejtjük.
Ettől függetlenül mindennek kellene hogy legyen határa. Már tegnap estére is ellepték a helyi védelem alatt álló területet az üres műanyagflakonok, műanyagpoharak és minden, ami szemét. (Van-e elég szemeteskuka?) És a furcsa illatok a bokrok, fák tövében… (Van-e egyáltalán illemhely?) Összeszedik, takarítják, rendbe rakják utána, valamikor, ez világos, érhető, becsülendő is, persze. De azért mégis… Egyszer csak visszatérnének a családok, a gyermekek!
Óvjuk, védjük környezetünket, mert ez tart minket életben, a tiszta, jó levegő fontossága, a zöld, miegymás. Üres maszlag volna? Bizonyára, amíg a profit mindennél előrébb való.
Ez a június végi össznépi mulatozás alapvetően jó helyen volt eddig az Etelka sörön. Nem kellene mindjárt az összes szegedi fesztivált és kirakodóvásárt Újszeged szívébe, még inkább: Szeged tüdejébe telepíteni? El is nevezhetnénk a területet Szegedi Fesztiválligetnek, de szép is volna. Nagy csinnadratta, újabb tűzijáték, polgármesteri szalagátvágó, esetleg otthon felejtett emlékérem, szép, megkönnyeztető beszédek. Nagy emberektől. Kampányliget, 2010. Rémeket látok?
Aki meg pihenésre, csendre, nyugalomra, rendezett környezetre vágyik, nos – őt nagyon sajnáljuk. Megnyugodhat egy jó pofa hideg sör mellett, ha ideges, ha feszült, ha fél(t).
Vasárnapig ugyanis folyik a zöldben minden, ami aranyló és habos. Bízzunk benne, hogy a végén ezúttal is a természet bizonyul erősebbnek.

Előző sztori

Botka rémálma és a szegedi Fidesz fél éve

Következő sztori

Fidesz: komoly lehetőséget szalasztott el a város