Ha az SZDSZ-elnökválasztáson Fodor győz, ultimátumot kaphat tőle az MSZP-vezérkar: vagy új koalíciót kötnek Gyurcsány nélkül, vagy néhány hónapos kisebbségi szerencsétlenkedés után jöhet az előre hozott választás. És ebben az esetben nem kétséges, hogy a szocialista párt történelmi vereséget szenved a voksoláson. Tehát egy – a régi MSZP-vezetők által áhított – Fodor-ajánlat esetén fájó szívvel, de már nyáron búcsúbulit rendeznének Fletónak. Ám Gyurcsányt nem olyan fából faragták, hogy Medgyessyhez hasonlóan sértődötten beérje egy néhány tízmilliós állami megbízatással.
A szerencse forgandó, a becsület állandó – talán még ez a régi bölcsesség is eszébe jutott néhány szocialistának, amikor nemrégiben az „ellenzékiség” érzését kóstolgató ex-gazdasági miniszter, Kóka János dörgedelmeit hallgatta a parlamentben arról, miért van ilyen cudar helyzetben a magyar gazdaság, miért nincs növekedés, miért nincs adócsökkentés. A hála nem politikai kategória – idézgetik már húsz éve Pozsgay után sokan mások, és valóban: a Sulinetexpresszhez, helikopterekhez, milliós karórához és feszes testű lányokhoz vonzódó liberális politikusnak a szeme se rebbent, amikor nagy nyilvánosság és a hon atyjai előtt egykori pártfogójának, Gyurcsány Ferencnek a hátába kellett döfni a tőrt. De ezen nincs is mit csodálkozni: ha Caesar ellen képes volt erre fogadott fia, egy pszeudo-Néróval szemben mit várhatunk a hazai komprádorburzsoázia elitjének ministrómanjától?
A szocialisták kivárnak. Tudják, hogy Gyurcsánnyal már nem megy, de többségük még nem látja az időt elérkezettnek arra, hogy nyíltan kardot rántson. Ha az SZDSZ-elnökválasztáson Fodor győz (erre van most a legtöbb esély), ultimátumot kaphat tőle az MSZP-vezérkar: vagy új koalíciót kötnek Gyurcsány nélkül, vagy néhány hónapos kisebbségi szerencsétlenkedés után jöhet az előre hozott választás. És ebben az esetben nem kétséges, hogy a szocialista párt történelmi vereséget szenved a voksoláson. Tehát egy – a régi MSZP-vezetők által áhított – Fodor-ajánlat esetén fájó szívvel, de már nyáron búcsúbulit rendeznének Fletónak.
Mindez szép és jó, ám Gyurcsányt nem olyan fából faragták, hogy Medgyessyhez hasonlóan sértődötten beérje egy néhány tízmilliós állami megbízatással. A fenti lehetőséget ő is pontosan látja, így már most őrült pókerjátszmába kezdett, dupla vagy semmi alapon. Ügyesen blöffölget az MSZP „öregjeinél” (Kiss Péter, Lendvai, Szekeres, Szili, Puch, Baja), miközben a pártba be nem beágyazódott, legfőképp hozzá kötődő személyek (Szilvásy, Bajnai, újabban Molnár Károly és Gyenesei) pozícióját erősíti a kormányban. Ez már a túlélési taktika része is. Ha a miniszterelnöki székből távoznia kell, helyét nem egy régi MSZP-snek, hanem mondjuk Bajnainak adná át. Ebbe – az elhúzódó harc elkerülése érdekében – reményei szerint az egymással torzsalkodó szoci pártvezetők is belemennének.
Bajnai pedig valamennyit visszahozhatna az MSZP elillant népszerűségéből, és a liberálisokkal együtt kihúzhatná 2010-ig. Akkor persze veszít, de az MSZP vártnál kisebb veresége kellő legitimitást és mozgásteret adhatna Gyurcsánynak mint pártelnöknek ahhoz, hogy a baloldali ellenzék vezérének szerepében tetszelegve ne Róma felgyújtásán, hanem – MSZP-beli riválisainak félreállításával – a kormányzati hatalom következő választáson történő megnyerésén fáradozzon.
(Ennek veszélyét természetesen érzékeli a régi pártelit, melynek tagjai – egy másik forgatókönyv szerint – pár hónapon belül összefoghatnak, hogy mind a kormányfői, mind a pártelnöki posztról végleg eltávolítsák az „őrült zsenit”. Sőt, egyesek – miként az államtitkári posztot sértődötten visszautasító, „Szegedet választó” Ujhelyi István is – már határozott elképzelésekkel készülnek a posztgyurcsányi időszakra.)
Persze ezek pusztán spekulációk. Hogy a baloldali boszorkánykonyhákban főzött levesek közül melyik lesz erősebb a másiknál, csak a következő egy-két évben dől el.
De hogy mi lesz az országgal, az odaát, a baloldalon a jelek szerint senkit sem érdekel…
