Labdarúgás – FK 1899 Szeged: nehéz lesz a továbblépés, de van még fényesebb érem a bronznál

Fennállása legsikeresebb szezonját tudja a háta mögött a megyei I. osztályban szereplő FK 1899 Szeged. A szurkolók csapata idén a bajnoki bronzérem mellett a SZEGEDma.hu Csongrád Megyei Magyar Kupában is az elődöntőig menetelt.

A gárda a megyeegyben mérkőzései kereken kétharmadát megnyerte, a második helyről pedig csak egy hajszállal csúszott le, miután a Tápé pontazonosság mellett eggyel magasabb győzelemszámával előzte meg a kék-feketéket. Habár a góllövés terén hat rivális is jobbnak bizonyult az FK-nál, a szegediek védekezése a harmadik leghatékonyabbnak bizonyult a mezőnyben, a vereségek számának minimalizálása tekintetében pedig csak a minden fellépésén legalább egy pontot bezsebelő HFC múlta felül Tóth János alakulatát. A diszkoszvetősök a megyei kupában csak drámai küzdelem után, tizenegyesekkel maradtak alul a vásárhelyiekkel szemben a döntőbe kerülésért, egyben a jövő évi főtáblán való szereplés jogáért

. A kiváló eredménysort egy interjú keretében

Havas Péter

klubelnök értékelte portálunk számára, egyben szó esett az egyesület aktuális helyzetéről, jövőbeli kilátásairól is.

- Történelmi szezont futott a csapat, a 2005-ös indulás óta az idei volt az FK 1899 Szeged legjobb szereplése. Mi áll a siker hátterében, kinek, kiknek a munkájából tevődött össze ez a nagyszerű eredmény?

- Először is szeretném kiemelni, hogy ez a csapat sem létezhet utánpótlás nélkül: a két utánpótlásedzőnk,

Kaiser Rezső

és

Klippel Ádám

munkáját ezúton is nagyon szeretném megköszönni! A serdülőnk egy újonnan alakult csapat, de nagyon szépen szerepeltek a korosztályukban. Kaiser Rezső az ifivel pedig évről évre bizonyítja, hogy kiváló szakember, mindössze egyetlen gól híján csúszott le vele a dobogóról idén a csapat. Nagyon fontos megemlíteni itt még

Keresztúri János

utánpótlás-vezetőnk munkáját, mert ő az, aki a lelkét adta a rendszernek, minden apró-cseprő munkát elintézett, erőn felül teljesítve. Ugyanakkor ő júliusban

, az új életében pedig nagyon sok sikert kívánunk neki, illetve adott esetben bármikor szívesen várjuk vissza, nehéz lesz nélküle! A felnőtt csapatnál

Deák-Kovács Gergely

munkáját kell kiemelnem, nélküle nem jöhetett volna össze ez a bronzérem, hiszen ő az, aki teljes mértékben összefogja az első csapat körüli teendőket.

Természetesen a siker kulcsa vezetőedzőnk,

Tóth János

szakmai produkciója volt, ez önmagáért beszél. "Janibá" egy nagyszerű csapatot vett át

Hüvös Gábortól

– aki tulajdonképpen kiválasztotta a saját utódját –, amit szisztematikus munkával teljesen átformált, és még ütőképesebbé tette azt. Mást is játszik vele már az FK, mint tette azt akár egy évvel ezelőtt. Sok új játékos is érkezett a csapathoz, de látszik, hogy Tóth János következetesen végigvitte az elképzeléseit. Egy „játszó”, kombinatív FK-t alakított ki, a korábbi lüktető dinamikus célfutballt felváltva. Az ősz első egy-két meccsén még néha akadozott a gépezet, de Janibá kőkeményen végigvitte elképzeléseit, előre megmondta, majdnem pontosan, hogy hány pontot szerzünk. Mindemellett fontos megjegyezni, hogy egy nagyon összetartó társaság alakult ki, mert bár a játékosok mindenféle életkorból, vagy körülmények közül érkeztek, de egy nagyon jó közösség alakult ki. E ponton szeretném kiemelni a

Dóra János

,

Imre Zoltán

,

Turján György

triót, akik egy olyan gerincet és szellemiséget visznek, amelyre könnyen lehet igazi csapatot, közösséget építeni.

Dóra János 18 góllal segítette csapatát a 2014/2015-ös bajnokságban

Végezetül még egy nevet szeretnék megemlíteni, mégpedig Hüvös Gáborét, aki mindvégig ott volt a háttérben. Hol anyagilag, hol erkölcsileg, hol akár beugró edzőként, vagy éppen tanácsokkal, de végig támogatta a csapatot a szezon folyamán. Itt szeretném kifejezni köszönetemet valamennyi támogatónknak is, ez a bronzérem ugyanúgy az övék is! Mindenkinek, aki hozzátett a szereplésünkhöz, a technikai személyzet, a Kék-Fekete Híradó szerzői, Facebook- és honlapszerkesztők, a rendezők, a gyúrónk, a szertárosunk egyaránt szerepet vállalt a sikerből. A legnagyobb szerepe pedig természetesen a szurkolóknak van! Együtt vannak velünk meccs előtt, közben, után, nekünk minden pálya "hazai" – ennek a csapatnak ez a legnagyobb erénye. Többször tapasztalhattunk már, hogy a SZEOL-pálya továbbra is egy katlan maradt, óriási hangulatú meccseket játszottunk a bajnokság során. Legalább tíz éve nem volt olyan mérkőzés ebben a létesítményben, mint a HFC elleni hazai bajnokink, amelyen lényegében NB I-es körülmények fogadták a csapatokat a szurkolás tekintetében. Le a kalappal a szurkolók előtt, továbbra is ők a motorjai ennek az egésznek!

- Az FK tíz év alatt önerejéből küzdötte fel magát a megyei I. osztály dobogójáig. Meddig repítheti még ez a berendezkedés az együttest, ennek a modellnek az eredmények terén mi lehet a csúcsa?

- A klub jelenlegi struktúrája mellett a megyei I. osztálynál magasabb szintről álmodozni nem lenne reális. Mindenki társadalmi munkában dolgozik az egyesületnél, az utánpótlásunk sem felel meg a magasabb szintű követelményeknek, illetve a költségvetésünk is bőven elmarad attól. Ahhoz, hogy mi akár az NB III-ról álmodozhassunk, mind szervezettségben, mind anyagilag, mind az utánpótlás tekintetében további fejlődésre lenne szükség.

- És van ilyen elképzelés a jövőre nézve?

- Amikor ez a klub megalakult, kétirányú elképzeléseink voltak, és ebben alapszabályunk nem változott mind a mai napig. Amíg a hármas egységet, tehát a kék-fekete klubszíneket, a diszkoszvetős címert és a Szeged nevet együttesen nem tudjuk átadni egy olyan sportszervezetnek, amely azt meglátásunk szerint méltóan tudná és szeretné is viselni, addig mi magunk építjük ezt a klubot a saját erőnkből, a legjobb tudásunk szerint – amíg csak erőnkből futja. Ez persze nem azt jelenti, hogy ki szeretnénk sajátítani ezeket az értékeket: ha lenne olyan klub Szegeden, amely mindezt tovább szeretné és tudná vinni magasabb szinten, és mi is úgy látjuk, hogy méltóak a képviseletre, akkor átadnánk a jelképeinket, és a helyére kerülne minden, a diszkoszvető újra a legmagasabb szinten képviselné a szegedi focit, mint tette azt évtizedeken keresztül. Mi pedig, ahogy régen is tettük, szurkolóként visszamennénk a kanyarba, és tennénk a dolgunkat: szurkolnánk a csapatnak. Tapogatózó lépéseket tettünk is már ebbe az irányba, sajnos azonban csukott ajtókra, süket fülekre találtunk. Nem a mi hibánk az, hogy saját erőből küszködünk tovább, mert ugyan nem szeretnénk kisajátítani a felsorolt értékeket, de elkótyavetyélni sem hagyjuk őket.

- Az a külső szemlélő számára is azonnal feltűnhet, hogy az FK-t egy nagyon jó, összetartó közösség alkotja. Ez már önmagában egy nagyszerű eredmény, így adódik a kérdés, szükséges-e egyáltalán, hogy a klub a megyei osztályoknál feljebb szerepeljen?

- Nyolc évvel ezelőtt választottak meg az egyesület elnökévé, akkor már ott tartottunk, hogy a szurkolók letették a csapat alapjait, lejátszották az első két szezont, de megtapasztaltuk eközben, hogy a sokadik nagyarányú vereség után fogy a lelkesedés. Ennek tudatában akkor azt mondtam, hogy szívesen vállalom a feladatot, de csakis úgy, ha a cél a fejlődés. Sikerült választanom magam mellé egy olyan minőségű elnökséget, amelynek a szisztematikus munkája nyomán a klub elkezdett fejlődni félévről félévre, bajnokságról bajnokságra. A klasszikus amatőr labdarúgást meggyőződésem szerint csak a fejlődés tudja előrébb vinni, a vegetálás, a sikertelenség könnyen tönkre tud tenni egy olyan klubot, ahol nem fizetésért dolgoznak a játékosok, sportvezetők. Eddig meg is valósult, hogy minden évben egy kicsit előrébb tudjunk lépni. Óriási siker volt például, amikor Hüvös Gábor és az általa szerződtetett játékosok hozzánk jöttek, mert ők egy komoly minőségi ugrást hoztak annak idején. Pár év után sikerült az osztályváltás, majd a megyekettőből még hamarabb összejött a feljebb lépés a legfelsőbb megyei osztályba. Az ott elért első éves bennmaradásért folyó küzdelem volt az, ahol igazán kiforrta magát a klub, azt a tavaszt sosem felejtjük el. Arra a komoly alapra pedig, amelyet Hüvös Gábor letett, tudtunk egy olyan edzőt igazolni, akivel egy újabb szintet tudott ugrani a csapat. Tóth János az idei bronzérmet bőven erőn felül szállította a csapattal, azt gondolom, a mezőny első felében végző klubok minimum tripla költségvetéssel dolgoztak, mint amilyen az FK-é.

Hüvös Gábor 2007 januárjától kezdődően hét és fél évig irányította az FK 1899 Szeged csapatát

Innen most nagyon nehéz lesz persze tovább lépni, bár két fényesebb érem van még a bronznál... Muszáj egy szintet hoznunk, mert ha nem lenne meg az a lelkesedés, az az eufória, amely egy-egy ilyen nagy siker után előtör, akkor a kezdeményezésünk is lassan elsikkadna, a megszokottság kiölné belőle az erőt – persze amíg csak bírjuk, csináljuk, mert hiszünk az általunk képviselt tradíciókban. A másik, hogy mi azért annál értékesebbnek tartjuk jelképeinket, hogy azok a megyei labdarúgásban rekedjenek meg. Határozott az álláspontunk arra vonatkozóan, hogy Szeged elsőszámú csapatának a Szeged név, a diszkoszvetős címer, és a kék-fekete színek jelentette hármas egységét kellene képviselnie, mert ezek adják a közel 120 éves szegedi labdarúgás igazi tradícióját.

- Ha viszont nincs más jelentkező, aki meg tudná teremteni a feltételeket, akkor léteznek-e alternatívak ennek megvalósítására?

- Folyamatosan dolgozunk azon, hogy szponzorokat, támogatókat vonjunk be. Egy megyeegyes és egy NB III-as szerepléshez szükséges költségvetés között azonban sokszoros a különbség. Ráadásul még mindig nem lenne éppenséggel felelős magatartás feljebb lépni, ha egy szponzor azt is mondaná, hogy egyszeri alkalommal megtámogatja a klubot a szükséges anyagi plusszal. Egy olyan hosszú távú koncepciót felállításához, amely az FK-t NB-s pályára állítaná, jóval nagyobb tőke kellene. Ennek a megszerzésén dolgozunk, de jelenleg, a mai napon az osztályváltás sajnos nem reális cél számunkra.

- Ugyanakkor, ha ez a klub a szegedi futball tradícióit képviseli, joggal merül fel a város által esetleg nyújtható támogatás kérdésköre...

- A várossal való kapcsolatunk az elmúlt tíz évben korrekt volt, amikor jutott pénz amatőr labdarúgásra, abból kapott az FK is – hogy esetleg több is járhatott volna, azon lehet vitatkozni. Tőlük béreljük a SZEOL-pályát, kiváló az együttműködés e téren. Nagyon reméljük – a többi társbérlőnkkel egyetemben –, hogy ez egy hosszú távú kapcsolat maradhat majd. Hallunk ugyanis pletykaszinten olyan elképzeléseket, amelyek szerint az itteni labdarúgópályákat más sportcélra kívánják hasznosítani, miközben a kieső futballpályák helyett sajnos nincs alternatíva a városban. Nincs még egy, akár csak a megyei I. osztályra alkalmas pálya, NB-s létesítményről nem is beszélve. Mi is úgy gondoljuk, hogy Szegednek szüksége van új uszodára, mert ez valóban prioritás, de véleményünk szerint nem sportcélú ingatlan helyére kellene ezt építeni, hanem más típusú beruházásként. Elismerjük, hogy a SZEOL-pálya olyan, amilyen, de nekünk ez a szentélyünk, és azt gondoljuk, hogy a jelenlegi funkciója megtartására, egyben rekonstrukciójára lenne leginkább szükség.

- Ha mégis megtörténik, amit a pletykák emlegetnek, úgy a Szeged 2011 tervben lévő új stadionja jelenhetne-e megoldást a problémára? Az az aréna képes lenne-e a szegedi labdarúgás új otthonaként elfoglalni a helyét a helyi sportban? Egyáltalán vajon beférnének oda más egyesületeket, csapatok is a Szeged 2011 mellett?

- A Szeged 2011 által építendő futballstadion magánkézben lesz, márpedig a tulajdonos szíve-joga eldönteni, kit enged be az ingatlanjába bérlőként. Ehhez a városnak nem sok köze lesz, márpedig ha megszünteti a bérleti jogviszonyt a több száz gyereket napi szinten sportoltató SZEOL-lal, az FK-val, akik most már szintén száz fő körüli labdarúgót mozgatunk meg egy héten, vagy éppen a női futballistákkal, az atlétákkal, rögbisekkel, nem lesz a városban helye ezen egyesületeknek. Persze, ha lenne lehetőség, hogy az új arénában futballozzunk tovább, mi örülnénk a leginkább, mert minden bizonnyal egy gyönyörű létesítmény lesz. De ehhez persze, mint mondtam, tulajdonosi szándék kell.

- Milyen más alternatíva jöhet még szóba?

- Háttérbeszélgetések során volt már erről szó, de megmondom őszintén, a szívünk-lelkünk tiltakozik már a kérdésfelvetés ellen is. Nem tudjuk elképzelni a csapatot egy kültelki pályán. Nekünk a SZEOL-pálya a Stadion. Ezen túlmenően jelenleg a városban egyetlen egy futballstadion van még, a SZVSE-pálya. De azt látni kell, hogy a SZVSE is egy önálló hagyományokkal, identitással bíró klub, amelynek szintén van egy tulajdonosa, egy tradicionális csapata, azaz nem biztos, hogy bérbe szeretnék adni a létesítményt. Mindemellett nem is tárgyaltunk még erről senkivel, hiszen egyelőre minden információ a jövőre vonatkozóan csak pletykaszintű. A legrosszabb az egészben éppen ez a bizonytalanság.

- Mindezek tükrében mi várható a csapattól jövőre?

- Ha néhány héttel ezelőtt készült volna ez az interjú, akkor könnyen mondhattam volna, hogy célunk az eddiginél is jobb szereplés. Azóta viszont az MLSZ-nél nagy változások történtek, és abban biztos vagyok, hogy ez kihatással lesz a megyei labdarúgásra is. A Hódmezővásárhely feljutásával a legerősebb csapat kilép a mezőnyből – ezúton is szeretnék gratulálni a bajnoki címhez a kék-sárgáknak, és sok sikert kívánunk nekik az NB III-ban! –, így akár reális módon lehetne még jobb szereplésről beszélni.

Eközben évről évre megküzdünk azzal, hogy mi nem tudunk a játékosoknak alapfizetést ígérni. Ezért bármikor előfordulhat, hogy valamelyik riválisunk épít egy erős gárdát, mint ahogy azt megtette például korábban a Mórahalom, a HFC, vagy éppen tavasszal a Sándorfalva. Mi azzal tudjuk a játékosokat magunkhoz vonzani, hogy a miénk egy állandó, összetartó közösség, ahol a szakmai munka is megfelelő minőségű, és a szurkolók jelenléte, a SZEOL-pálya közege ad egy speciális pluszt. Büszkén mondhatom, hogy azok a játékosok, akik az FK-hoz kerültek eddig, mind azt mondták, hogy ilyen miliővel még nem találkoztak a pályafutásuk során. Az állandóság jellemez minket, hiszen nem változik évről évre az edző személye, nincsenek a csapat körül balhék, tehát aki minket választ, biztos lehet a kiegyensúlyozott körülményekben. Összességében úgy gondolom, egy az ideihez hasonló szereplést jó lenne letenni ismét az asztalra.

- A nyárra vonatkozóan tehát a csapat egyben tartása a legfontosabb cél?

- Természetesen, a célunk az, hogy ezt az átlagéletkorában fiatal társaságot együtt tartsuk. A riválisaink idősebb kerettel rendelkeznek, tehát az idő mellettünk szól, még ha a húzóneveink idősebb játékosok is. Ha viszont egyszer – majd jó pár év múlva – eljön az ideje, Tóth János minden bizonnyal meg fogja majd találni a megfelelő embereket az ő pótlásukra is. De tény, hogy ezeket az ikonokat elsősorban az öltözőben nehéz lesz pótolni, mert olyan szellemiséget képviselnek, aminek nincs párja.