„Gyilkosok közt” – korjelenséget is ábrázol a Pipás Pista + FOTÓK

Pipás Pista nem motiváció nélkül ölt, de az első világháború utáni időkben máshogy viszonyultak az emberek a gyilkossághoz – véli Pozsgai Zsolt, a Szegeden január 25-én debütáló tanyawestern írója.

Pipás Pistát

, a szeged környéki tanyavilág hírhedt nőalakját asszonytársai béreltek fel férjeik ellen – a rettegett gyilkos alakja január végén a Szegedi Nemzeti Színház színpadán elevenedik meg

Kovács Frigyes

rendezésében. A csütörtöki, Somogyi-könyvtárbeli közönségtalálkozón

Pozsgai Zsolt (képünkön balra)

szerzőt

Gyüdi Sándor

, a Szegedi Nemzeti Színház főigazgatója faggatta, mi pedig többek között legutóbbi filmsikeréről is kérdeztük.

– A szegedi nagyérdemű már A kölyök rendezőjeként, írójaként is találkozhatott a nevével, de forgatókönyvíróként is ismert (Éretlenek, Kisváros, Konyec stb.). Hogyan jött a Pipás Pista ötlete?

–

Szebeni János

barátom, pécsi rockénekes Pipás Pista balladája című dala nyomán indultam el a különös gyilkosságtörténetek felderítésére – mintegy két éve foglalkoztat, de nem csak engem, például Ember Judit dokumentumfilmet is rendezett belőle, bár én ezt még nem láttam. Mikor kiírták a kortárs, új magyar darabokat célzó Katona József-pályázatot, megkérdeztem Szegedet, hogy van-e kedve pályázni. Olyannyira volt kedve, hogy eleve megkaptam, milyen színészekben gondolkodhatunk erre az időszakra.

– Milyen tanulságai voltak a kutatómunkának?

– Az ilyen, két világháború közötti témáknál nagyon sok az ellentmondásos forrás. Az egyik szöveg szerint Pipás Pista azt kérte, hogy a saját kötelével akasszák föl, a másik szerint a gyűjtőfogházban halt meg elfogása után évekkel később, végelgyengülésben. Persze ez nem is érdekes, hiszen a színpadi verzió mindig egy absztrakció, és nem a valóság mása.

Egyre több gyilkos