A nemzeti identitásról és a magyar kultúráról beszélt az érdeklődőknek Balázs Péter Jászai Mari-díjas színművész, a Szolnoki Szigligeti Színház igazgatója a Tisza Szálló Tükörtermében rendezett esten csütörtökön. Természetesen kinevezésének körülményei is szóba kerültek, és példákat mondott arra is, hogy miként lehet a fiatalságot becsábítani a színházba. A színművészt Bohács Zsolt, a szegedi 3-as számú egyéni választókerület fideszes országgyűlési képviselőjelöltje invitálta Szegedre, akivel Haág Zalán KDNP-s önkormányzati képviselő, a kulturális bizottság alelnöke beszélgetett. A színésznek a politikai nyomással is meg kellett küzdenie, míg a Szolnoki Szigligeti Színház igazgatójává nevezték ki. Balázs Péter kiemelte, hogy igazgatói pályázatában nem csak színházi, hanem városi kulturális elképzeléseit is megfogalmazta. Mint elmondta, kész műsortervvel érkezett Szolnokra, hiszen a kinevezés és az évadkezdet között kevés idő volt. Szerinte a színház már ki van találva, és aki ezt figyelembe veszi, az a nézőket is be tudja csalogatni. „A közönség és a színpad között a színészek játékával, szerepjátszásával valami fluidum nevezetű fura dolog árad a közönségnek, és az ő szemükből vissza a színpadra” – mondta el. Balázs Péter alapgondolata az volt, hogy egy olyan városban, ahol csak egy színház van, ott a közönségnek joga van mindenféle műfajt látni. „Az lehetetlen, hogy egy színház azért álljon föl, hogy a rendező kitalációi valósuljanak csak meg” – utalt arra, hogy szerinte minden réteget ki kell szolgálni. „Az a színház, amelyiknek nincs saját karaktere, nem alakítja ki saját világát, ami lehet például a sokszínűség is, az a színház elveszíti közönségét és ezáltal szomorúvá válik” – fogalmazott. „Mint színész jóval önzőbb voltam, mint színigazgató” – jelentette ki. A színész szerinte szerepelni, magát megmutatni és előtérbe helyezni akarja, mely exhibicionizmus kell is ehhez a szakmához. Az igazgatói szék azonban nem erről szól, hiszen – mint elmondta – azokról sem lehet megfeledkezni, akik a háttérben dolgoznak, mint például díszlettervezők, asztalosok, világosítók. „Az ő jövőképükre is akarom építeni a színházat, hogy biztos helyük legyen ott, tudjanak dolgozni, boldogulni” – mondta el, majd hozzátette, hogy a szolnoki színháztól senkit sem kellett elbocsátani annak ellenére, hogy egy fillérrel sem kapott többet az intézmény. Balázs Péter szerint a másokkal való törődés közel áll Bohács Zsolthoz is. „A képviselőnek is az a feladata, hogy jobb életkörülményeket harcoljon ki a választópolgároknak” – mondta el párhuzamot vonva aközött, hogy miként végzi színigazgatói munkáját és mi a dolga egy honatyának. Az a legfontosabb szerinte, hogy az embernek legyen kitartása, és azt, amivel foglalkozik, azt helyezze életének központjába, amihez sok sikert kívánt Bohácsnak. Haág Zalán kérdésére elmondta, hogy a nemzeti identitás megerősítését az iskolánál kezdené. Igazgatói kinevezése után a szolnoki középiskolák igazgatóival, majd a történelmi egyházak képviselőivel is folytatott megbeszéléseket. Előbbiekkel azért, hogy megtalálják a legmegfelelőbb módját annak, hogy a diákokat is közelebb hozzák a színházhoz. Végül az az ötlet született, hogy a tanulókhoz a játékon keresztül jutnak el, és Az ember tragédiáját 15 szolnoki középiskola 275 diákja játszotta el a Szigligetiben. „Akik nem szerepeltek a darabban, azok is akarva-akaratlanul belekerültek, hiszen délutánonként próbáltak, és társaik szereplését is megtekintették” – mondott példát arra, hogy miként lehet a fiatalok érdeklődését felkelteni. A következő évadban pedig a Szentírásból választanak példákat a gyerekek, amit az iskolában maguk dolgoznak majd fel. Balázs Péterrel készített interjúnkat A hét embere rovatban olvashatják szombaton.
