Tapsvihar várta Szegeden az Arany Medve-díjas filmrendezőt + FOTÓK, KRITIKA

testrol_es_lelekrol_film_kozonsegtalalkozo002kf

Enyedi Ildikó rendező és Muhi András producer a Belvárosi Moziban beszélt a Testről és lélekről című filmről. A két szerelmes nehézkes egymásra találásáról szóló alkotást Arany Medve-díjjal ismerték el Berlinben – 42 év után kapta meg a rangos elismerést magyar film újból.

Szegeden is bemutatták Enyedi Ildikó Testről és lélekről című alkotását, a március hatodikai vetítést követően a rendező és a film egyik producere válaszolt a közönség kérdéseire. A 67. Berlini Nemzetközi Filmfesztivál Arany Medve-díjat elnyert filmről szóló kritikánkat a keretes részben olvashatják a cikk második felében.

„Kamaszkorunkban mindannyian átéltük azt, amiről a film szól. Borzongás, fagyott szorongás. Mi vár minket az ismeretlenben, ahova kilépünk a magunk védett zónájából?” – mondta a rendezőnő a két szerelmesről szóló alkotásról. A férfi főszereplő, Morcsányi Géza, a Líra Kiadói Csoport igazgatója, dramaturg élete első filmszerepét játszotta, mégis párjának, a Máriát alakító Borbély Alexandrának a megtalálása volt igazán nehéz, öt hónapot vett igénybe. Itt nem szeretett volna amatőr színészt a rendező, mert attól félt, hogy egy valóságban is az eljátszott szerephez hasonlóan zárkózott személy nem bírta volna a forgatást, más viszont nem tudta volna ezt eljátszani. Egy kortalan nőt kívánt bemutatni, aki 22 és 40 között lehet, a férfi főszerepnél viszont szándékosan idősebb embert választott, egy olyat, akiről elképzelhető, hogy kiégett élete során.

testrol_es_lelekrol_film_kozonsegtalalkozo014kf

A főhősök párhuzamba állíthatóak az álmaikban megjelenő két szarvassal. Az állatokat Horkai Zoltán filmes állatkoordinátor készítette fel. Picur, az ünő már „rutinos” filmszereplő volt, a szarvasbika, Góliát viszont már öreg, 12 éves. Az utóbbiról megpróbálta lebeszélni a szakember Enyedi Ildikót, sőt, egyszer még el is próbálta hitetni a rendezőnővel, hogy másik állatot választott, de az alkotó 120 szarvas közül is kiválasztotta azt, „aki olyan, mint Morcsányi Géza”. Hónapokba telt felkészíteni az állatokat, mert Horkai elutasítja a félelemre építő cirkuszi módszereket. A Bükk fennsíkján egy hétig forgattak kemény hidegben.

„Enyedi Ildikó mellett elég embernek maradni, s nem kell producert játszani” – fogalmazott Muhi András, a producerek egyike. Úgy látja, egyfajta közszolgálati szerepkör jelenik meg a magyar producereknél, mert meg kell találni azokat az értékteremtő alkotásokat, amelyek hozzáadnak az európai filmkultúrához, s egyben a magyar állam támogatását is elnyerik. Hangsúlyozta, feladatuk nem csak annyi, hogy összeszedjék a költségvetést – Magyar Nemzeti Filmalap 420 millió forintot adott a gyártásra -, hanem egészen a forgalmazásig segíteniük kell az alkotást, ami egy igazi „never ending story”.

✍A szerelmesek álmai összeérnek
Megtalálta az egyensúlyt a szerzői film és a zsánerfilm között Enyedi Ildikó. „Szerelem, szerelem, átkozott gyötrelem” – a népdal szövegéhez képest nehéz újat mondani, de a művészet képviselői mindig megpróbálják ezt megtenni, a kultúra iránt érdeklődők pedig vevők erre. Egyesek Kis Grofótól – tőle is „felcsendül” egy ismert sláger a filmben -, mások Goethétől tanulnának – a Testről és lélekről inkább az utóbbiakhoz szól.

Nem a legromantikusabb helyszín az egymásra találásra egy korszerű gépesített vágóhíd. Ez azonban nem túlzottan nehezen feloldható szimbólumot rejt: globális világunk, rohanó mindennapjaink megfeleltethetőek a húsüzemnek, ahogy már 1965-ben az Elégia hasonló módon intett búcsút egy letűnt kornak. Nem elhanyagolható, hogy a morbid színhely ellenére nem terhel minket Enyedi Ildikó Tarr Béla-i depresszióval, a levágott állatok utáni töménytelen vért pedig szép lassan lemossa a film magáról menetközben – ahogy ezt műszak után a takarításnál teszik.

A maga kis külön világában él Endre (Morcsányi Géza), a gazdasági igazgató és Mária (Borbély Alexandra), a frissen felvett minőségellenőr. Extrém zárkózottságuk oka eltérő, míg a női főhős saját autisztikus vonásait levetkőzve igyekszik tapasztalatlanságán, életidegenségén túllépni, addig a nála idősebb Endre a felhalmozott negatív tapasztalatait próbálja meg magába fojtani. Erénye az alkotásnak, hogy a téma komolyságát gagekkel oldja fel, mégsem csinál egy pillanatra sem viccet a szereplők – nagyon is valós – terheiből. Ad egyfajta hihetőséget, hogy Endrét nem egy profi színész játssza, Mária bemutatása viszont olyan feladatot jelenthetett, amire egy amatőr nehezen lett volna képes – erre utalt is a film utáni beszélgetésen a rendező. Nagy Ervin hozta a tőle elvárt szépfiú szerepét, Jordán Tamás pont olyan, mint bármelyikünk orvosa, Schneider Zoltán játszotta Jenő pedig a karakterszínészhez közel álló kissé ügyetlen figurája egy látszólag mintaszerű élet tragédiáját rejti.

Rendszeresen operál a szexualitással – mellekre, fenekekre közelített képek – Enyedi Ildikó, ezt nőként bátran megteheti. Kihangsúlyozza, hogy a visszafogott – mégis a többiekhez képes kiemelkedően szép – Mária ezzel is túllép a mindennapin, nem a ruha teszi értékessé a nőt. Azonban nem kapunk arra választ, hogy a női főszereplő hogyan került ki a viharos világba, s egyáltalán miért nem sodorta már el egy kisebb széllökés is.

Álmaikban mégis egymásra találnak a főszereplők, ahogy egy rendőrségi nyomozáshoz kapcsolódó pszichológiai vizsgálat során kiderül. A két szarvas egyértelműen tükörképe Máriának és Endrének, az e világon túl tudják, hogy mit kéne tenniük, a valóságban azonban csak bukdácsolnak. Minden éjjel találkoznak, ugyanazt álmodják, mégsem tudnak könnyen szembenézni magukkal. Pontosan, mint mi magunk. Talán ezért is szerethető Enyedi Ildikó alkotása.

0 hozzászólás

Kattintson ide! (automatikus fordítás)


Kattintson ide a kép beszúrásához.