Kilencvenéves Péter László, „aki a legtöbbet tudja Szegedről ma”

kozeleti_kavehaz008kf

Az irodalomtörténész a jeles évforduló alkalmából a Közéleti Kávéház vendége volt. Munkássága megkerülhetetlen József Attila, vagy Juhász Gyula életével kapcsolatban, Szeged történetével foglalkozó tanulmányait még évtizedek után is etalonnak számítanak. 1956-ban bebörtönözték nyolc hónapra, 35 évvel később a Magyar Tudományos Akadémia fogadta doktorai közé.

„A gondviselővel és saját magával békében él Péter László, csak ezzel juthatott el a kilencvenedik esztendőig és teremthette meg az irodalomtudomány szegediségét. Úgy gondolom, Péter László tudja a legtöbbet Szegedről ma” – mondta Csapody Miklós irodalomtörténész, Szeged díszpolgárának egykori tanítványa. Péter László 1926. január 21-én született, 1984-ben pedig ő volt az első Közéleti Kávéház (akkor még Szegedi Irodalmi Kávéház) műsorvezetője, így nem meglepő, hogy a 90. születésnapjára rendezvényt szerveztek a kör tagjai. Az ünnepeltet két egykori országgyűlési képviselő fogta közre, Szalay István az MSZP-ben politizált, Csapody Miklós az MDF-ben, de közös bennük Péter László tisztelete.

Székely ősök, csendőr apa

Édesapja, Péter Gergely Csíkmadarason született, csendőr volt, tizenkét évvel fiatalabb feleségével észak-bácskai szolgálata idején ismerkedett meg. Családja negyedik gyermekeként született Jánoshalmán, később Mindszenten, majd 1933-tól Szőregen nevelkedett. 1943-ban érettségizett a Baross Gábor Gimnáziumban. „Eredetileg jezsuita akartam lenni, de egy diákkori szerelem eltérített ettől, így a tanári pályára jelentkeztem” – emlékezett vissza. 1947-ben szerezte meg bölcsészdoktori oklevelét, egy évvel később, gyakorlata leteltét követően a magyar-filozófia-latin szakos tanári diplomát. Péter László hangsúlyozta, kiváló tanárai voltak, mint Klemm Antal, Sík Sándor.

kozeleti_kavehaz003kf

Már egyetemistaként újságíróként működött, a Nemzeti Parasztpárt szegedi lapjának a munkatársa volt. „Azért tettem ezt, mert egyetértettem a radikalizmussal, amit Veres Péter, Erdei Ferenc vezette párt képviselt, de soha nem szimpatizáltam a kommunizmussal” – utalt arra, hogy a párt több vezetője titokban a Magyar Kommunista Pártot támogatta. Pártnak soha nem volt tagja, leszámítva azt a pár napot, amíg 1956-ban részt vett a Petőfi Párt (a Nemzeti Parasztpárt utódja) újjászervezésében.

1950-ben titóizmus vádjával elbocsátották az egyetemről, de pár évvel később Karcagon és Makón múzeumigazgató lehetett. „Ortutay Gyuláról sok rosszat el lehet mondani, de én hálás vagyok neki” – vélekedett a néprajztudósról, aki Kálmány Lajos életrajzának megírása miatt támogatta ekkoriban Péter Lászlót. Egy éves karcagi működése alatt alapozott meg két újabb múzeumot: a túrkeveit és a mezőtúrit.

„Hat napot ajándékba adtam”

Schwartz Lajos mellettem halt meg október 26-án” – az 1956-os eseményekben is aktív szerepet játszott az irodalomtörténész. A kiskunhalasi határőrök álltak velük szemben, ők megpróbálták visszatartani a tömeget, de a hátsó sorok nem hallották a kiabálásukat, így nyomták őket előre. A fegyveresek végül a levegőbe lőttek, de néhány golyó gellert kapott, ezek egyike oltotta ki a fiatal munkás életét a jelenlegi emléktáblával szemközt lévő épületnél.

1956. november 2-án cikket írt a Délmagyarországba, amelyben megvédte a szocializmus és a nemzeti oldal őszinte híveit. Perbe fogták 1957-ben, végül nyolc hónap hat nap fogság után nyolc hónapra ítélték, így szabadon távozhatott. „A maradék hat napot ajándékba adtam nekik.”

Komócsin engedélye

A börtönből történő kiengedése után évente kötött vele szerződést az egyetem, mert munkájára szükség volt Juhász Gyula munkásságának kritikai kiadásához. Komócsin engedélyével kerülhetett be a Somogyi-könyvtárba munkatársnak 1961-ben. 1975-ben engedélyezték a kiutazását az Egyesült Államokba, az indok: leltározás. Vasváry Ödön lelkész, az amerikai magyarok történetének megírója hívta meg, az akkor már idős történetíró hagyatéka halála után a szegedi könyvtárhoz került, mert sikerült meggyőzni az érintettet, hogy jó kezekbe kerül évtizedek munkája. Péter László kezdeményezte a Szeged története monográfiát Tóth Bélával, munkahelye egykori igazgatójával. Részt is vett az egyik kötet munkálataiban, de egy kollégájával összeveszett, így Kristó Gyula – akit kiváló történésznek tart – elbocsátotta. Nyugdíjazása előtt két héttel vette át Klaniczay Gábor az MTA Irodalomtudományi Intézetéhez. Péter László kiemelte, hogy még a budapesti munkavégzést sem várták el tőle, maradhatott Szegeden. 1996-ban vonult nyugdíjba, de ez nem jelenti számára azt, hogy nem alkot, többek között a SZEGEDma Hírportálon is több cikke jelent meg a most már kilencvenéves tudósnak.

Az irodalomtörténész a jeles évforduló alkalmából a Közéleti Kávéház vendége volt. KLIKK: http://szegedma.hu/?p=602985

Közzétette: Szegedma Hírportál – 2016. január 22.

2 hozzászólás

Kattintson ide! (automatikus fordítás)


Kattintson ide a kép beszúrásához.

  • '>
    2. Dr.Ferenczi Zs.
    2016. január 22., péntek, 18:37
    Válaszolok

    Tisztelt Péter László Úr!

    Még végtisztességes idejében felszólítom,gondos felkészülésemmel készen álllva,tiszteletemet megadva, kérem Önt,hogy Családom vérvonalán továbbítva,-általunk,utódai által fogadván szíveskedjen
    BOCSÁNATOT KÉRNI AZ ÉDESAPÁMTÓL:FERENCZI IMRÉTŐL,mint igaz ember szívinfarktusáiig elvezető,Családunkra rátestált szegedi diszkriminációja,rágalmazása miatt.
    Családunk számára a Csapody könyvben foglaltak álszent irígységi bűnadapterizálásook.
    Tisztelettel:Dr.Ferenczi Zsuzsánna Erzsébet

  • '>
    1. szemlélö
    2016. január 22., péntek, 10:25
    Válaszolok

    Jó egészséget és Isten áldását kérjük további eredményes munkásságához. Méltó utóda Ö Bálint Sándornak,akit életében méltatlanul üldöztek, halála után pedig megfosztották szülöi házától is.
    Az alsóvárosi elvtárs utódok Botka nyaloncai, ez utóbbi ellen sem tiltakoztak!