Társak örökké – véget ért a Házasság Hete + FOTÓK

Ökumenikus istentisztelettel zárult Szegeden a Honvéd téri református templom a Házasság Hete idei rendezvénysorozata vasárnap este. A főszervező Szeged-Csanádi Egyházmegye CsaládKözPontjához a korábbi évek hagyományához híven több felekezet és szervezet is csatlakozott, hogy színes programok keretében tegyenek bizonyságot a házasság értéke mellett.

Az ökumenikus záróalkalmon

Kereskényi Sándor

, a Honvéd Téri Református Egyházközség lelkésze beszélt a rendezvényről, majd

Rozgonyi Botond

és

Rozgonyiné Krajcsir Sarolta (második képünkön)

, a Szegedi Pünkösdi Gyülekezet lelkészházaspárja tartottak prédikációt.

Túl a meséken

Az Úr a teremtés után látta, hogy az embernek nem jó egyedül lenni, így alkotta meg Isten a házasságot, hogy férfi és nő abban egymást kölcsönösen támogató, különbözőségük által is kiegészítő szolgálatban éljen, egymás építésére – idézte fel a lelkipásztor. Hozzátette: a házasság a gyermekeknek is védelmező légkört, meleg otthont, testi-lelki biztonságot jelent. A történet azonban sokszor nem olyan, mint a mesében, a „boldogan élnek, míg meg nem halnak” nem teljesül. Az első emberpár engedetlensége miatt nagy törés következett be az Édenkertben, mely által megváltozott Isten és ember kapcsolata – folytatta Rozgonyiné Krajcsir Sarolta. Kiemelte: bűnös világunkban megingott a házasság is, amit pedig Isten jónak, a vele való együttes kapcsolatban tervezett el. Már a mózesi időkben is érezték az emberek, hogy egy idő után egyre nehezebb a másik emberrel együtt élni, elviselni annak hibáit – ebben a korban elbocsátólevéllel „váltak el” a házasok (érdekesség, hogy a korabeli iratok szerint például az odakozmált étel is lehetett „válóok”…)

Változzon a másik

A lelkészek arról is beszéltek, olykor úgy tűnik, elbeszélünk egymás mellett, folyton felemlegetjük a másik régi hibáit, amiket pedig már állítólag megbocsátottunk. Változtatnunk kellene a rossz beidegződéseken, hiszen megmérgeződik a kapcsolat, ha nem megy minden rendben, és még mi is ráteszünk egy lapáttal. Gyakran gondolják talán úgy a házastársak: „változzon meg a másik, ő a hibás, ha ő nem olyan lenne, amilyen, én is másképpen viselkednénk”.

A legkínzóbb magány

„Nagy titok ez, én Krisztusra és az Egyházra vonatkoztatom. Szeresse hát mindegyiktek a feleségét, mint önmagát, az asszonyok meg tiszteljék férjüket” – idézték Pál efezusiakhoz írt levelét (Ef 5,12). Hozzáfűzték: a feleség például akkor érzi, hogy szereti a férje, ha kibeszélheti a gondjait, ha férje megmondja, hogy mennyire szereti őt. A férj pedig akkor érzi, hogy tiszteli házastársa, ha az hagyja, hogy ő is rendbe hozzon dolgokat, és a felesége értékeli is megoldásait. A legkínzóbb magány még egy kapcsolatban is utolérheti az embert: ha távol vagyunk Istentől. Őt a legjobb házastárs sem tudja kompenzálni, csak egyedül Krisztus, aki a kereszten maga is elszenvedte a magányt, hogy bűneinket eltörölve örök társunk lehessen az Isten – zárta gondolatait Rozgonyiné Krajcsir Sarolta.