Nemnövekedés: egy új gazdasági paradigma – szerethetőbbé tennék az EU-t

A degrowth-mozgalom (jobb magyar elnevezés híján nemnövekedésnek fordították) egyik franciaországi szószólója, Vincent Liegey volt a vendége az LMP Zöld Fórumának, aki ismertette az új ökopolitikai irányzat legprovokatívabb követeléseit, kapitalista- és globalistaellenes elképzeléseit.

Egy új, a mostaninál lényegesen megváltozott világban nem a gazdasági növekedés, a GDP hajszolása jelenti a társadalom számára a fő elérendő célt, hanem a helyi közösségek megerősödése, a szolidaritás eszméjének előtérbe helyezése, a közgazdaságtan haszonelvűségén túl a valódi emberi értékek és szükségletek, az általános jólét megteremtése. A mozgalom tulajdonképpen a fenntartható fejlődés alternatívájaként keres magának létjogosultságot.

A fejlett országok számára ajánlott új gazdasági paradigma hosszú távon bolygónk ökológiai fenntarthatóságát és az igazságosabb társadalmak kialakítását eredményezheti. A fogalom karrierje Latouche francia közgazdász 2006-os könyvével indult, amelyet több nemzetközi konferencia, négy latin nyelvű országban pedig politikai mozgalom is követett. A mozgalom ideológusai szerint egy véges rendszerben, amelyben jelenleg is élünk, nem lehetséges a végtelen növekedés, nincs ugyanis értelme. Ezzel a jelenlegi társadalmi modellek, a kapitalista rendszer, a fogyasztói társadalmak, amelyek mindig a többre, a nagyobbra, az újra épülnek, alapjukban is megkérdőjeleződnek. A különböző politikai szintek mentén szerveződő mozgalom békés és demokratikus átmenetet hirdet egy fenntartható és kívánatos társadalmi berendezés irányába. Az egyéni szint az önmegvalósítás boldogságát hirdeti, a közösségi az átalakuló helyi közösségek megtartó erejét.

Visszatérés a lokális gazdasági autonómiához

Alapvetőnek tartanák, hogy a lakhatás, a tiszta víz, a tiszta levegő, vagyis a természet által valaha korlátlan mennyiségben előállított közösségi javak legyenek ingyenesek egy bizonyos mértékig, majd e mérték meghaladása után progresszíven emelkedő tarifa szabassék ki rájuk. Magyarán, ha szerényen fogyasztod a vizet, a társadalom ingyen adja, ha pazarolsz, fizess extrán. A biogazdaságok által helyben megtermelt élelmiszerek fogyasztását preferálják, mert a modern mezőgazdaság egy igazi nehézbombázó energiafogyasztás területén, ráadásul jelen formájában fenntarthatatlan: egyre több területre lenne szüksége csak az adott termelési szint fenntartásához is a természet regenerációs képességét blokkoló módszertana miatt.

A koncepció harmadik fontos jellemzője a visszatérés a lokális gazdasági autonómiához. Agrárgazdasági szempontból pedig különösen figyelemre méltó, hogy e tekintetben elsőként az élelmiszer-ellátásra gondol. A relokalizació programja mindenekelőtt az élelmiszer-ellátás területen valósítható meg, de a későbbiekben magában foglalhatja a gazdasági és pénzügyi önellátást is. Ebbe beleértendő az energiafogyasztás csökkentése és a megújuló energiaforrásokra való átállás is, ami a klímaváltozás fékezése miatt szükséges. Az új paradigma (negyedik sajátosságként) még azzal is kitűnik, hogy alulról jövő kezdeményezéssel (civil mozgalomként) indul, amely önkéntes és békés átmenetet tesz lehetővé a nemnövekedés társadalmára. Az áttérés, mint hallottuk, viszonylag hosszú folyamat.

Az EU is megirigyelhetné…

A korszerű zöld gondolatkörök egyik legprovokatívabb követelése arról szól, hogy újra kellene osztani a megtermelt javakat, megszüntetni azt a mostani gyakorlatot, miszerint a világ leggazdagabb 20 százaléka rendelkezik az energiaforrások 80 százaléka felett.
Magyarországról szólva Vincent Liegey megdicsérte az ország új vidékfejlesztési stratégiáját, amely a Darányi Ignác-tervben öltött testet és az EU számára is példamutató lehet. Egyedülállónak és innovatívnak nevezte, amely helyi szolidaritást biztosít, munkát és reményt ad az embereknek.

A kialakult beszélgetés során többen nem értették ezt a lelkesedést az előadó részéről, ők már láttak karón varjút, és majd akkor hiszik el a leírtakat, ha valami meg is valósul belőlük. A vendég szerint Orbán Viktor kormányfő is azért vonta magára a külföld haragját, mert hozzá mert nyúlni olyan tabukhoz, amelyeket korábban nem illett piszkálni: IMF, Európai Központi Bank, távközlési multi cégek. A támadások rendre akkor érkeztek, amikor a miniszterelnök valamilyen gazdasági intézkedésével az érdeküket sértette.

Arra a kérdésre, hogy a degrowth-mozgalom hogyan egyeztethető össze az EU eszméjével, programjával, az előadó elmondta: az unióban nagyon sok mindent rosszul csináltak, az viszont kétségtelenül a javára írandó, hogy eltörölte a határokat, és megalakulása óta nem volt háború az ókontinensen, leszámítva a délszláv háborút. Az unió demokráciadeficittel jött létre, segítette a gazdasági növekedést, de most zsákutcába jutott. A pozitív dolgokat meg kell tartani, a régieket meg elvetni, az emberek érdekében pedig egy élhetőbb, szerethetőbb új Európai Uniót teremteni.