Nyilas István: A vereség csalódás, de a teljesítmény biztató

A kosárlabda NB I/A szombat esti, óriási szegedi hajrát s csaknem győzelmet is hozó fantasztikus hangulatú szolnoki összecsapását követően a Tisza-parti alakulatban magát reaktiváló Nyilas Istvánt is megkérdeztük.

Szombat este fantasztikus hangulatú meccsen, elképesztő izgalmak közepette szenvedett 90-88-as vereséget a Szedeák az ország egyik legerősebb kosárlabdacsapata, a Szolnoki Olaj otthonában.

A bajnoki összecsapás a szoros eredmény mellett azért is maradhat sokáig emlékezetes, mert a tavalyi bajnok és kupagyőztes, nemzetközi kupaszereplő Szolnok dolgát hazai pályán nehezítették meg rendkívüli módon Levyék, ráadásul a szezon egyik legjobb játékával. Örömteli és kellemes meglepetés volt, hogy a friss szerzemény László Róbert cseppnyi elfogódottság nélkül, remekül játszott, s mellette csapattársai is igyekeztek maximálisan jó produkciót nyújtani, az egyéni villogásoknak pedig csak úgy volt létjogosultságuk, ha azok a csapat érdekeit nem sértették.

Ehhez a jó közösséghez pedig múlt szombat, vagyis január 14. óta ismét hozzátartozik Nyilas István is, aki a nyári visszavonulását követően tért vissza a Szedeákhoz, s az Olaj ellen szerzett négy pontot és szintén négy gólpasszt is adott tizenkét játékperc alatt. Vele beszélgettünk elsősorban a szolnoki vendégszereplésről és annak tanulságairól, de természetesen az újbóli szerepvállalásáról is.

– Akár a végjátékot is figyelembe véve azt hiszem, egyetérthetünk abban, hogy nüanszokon múlott, melyik gárda hagyja el győztesen a pályát a két Tisza-parti város összecsapásán. Ön szerint mi a legfőbb oka annak, hogy végül sikerült kivívniuk a győzelmet a hazaiaknak?

– Nagyképűség nélkül állíthatom, hogy volt sanszunk a győzelemre, s az utolsó négy percben a mi kezünkben volt az esély a siker kivívására. Sajnos azonban nem volt szerencsénk, ugyanis amikor nagy szükség volt rá, Trotter és Báder extraklasszis teljesítményt nyújtott, s elsősorban a két válogatott kosaras produkciójára nem tudtunk megfelelően válaszolni. Báder Márton ezen a találkozón is megmutatta, mekkora tisztelet övezi a pályán, s nekünk még az utolsó hat másodpercben is esélyünk volt, hogy legalább hosszabbításra mentsünk a meccset, de végül sajnos minimális különbséggel kikaptunk.

– Érthető és látszik is, hogy csalódott, illetve csalódottak azok után, hogy ilyen körülmények között veszítették el a mérkőzést, de milyen pozitívumai lehetnek ennek az összecsapásnak? Mik azok a mozzanatok, amelyek biztatóak voltak?

– Arra mindenképpen lehet, sőt kell építenünk, hogy egy EuroChallenge-résztvevő együttessel tulajdonképpen szinte az egész összecsapás ideje alatt tartani tudtuk a lépést, és a rosszabb periódusokból is vissza tudtunk jönni. Nagy öröm az is, hogy László Robi remekül debütált Szegeden! Ezen az estén talán a szokásoshoz képest egy árnyalatnyival kevesebbet tett a játékhoz Ivosev és Dukics, de véletlenül sem azt akarom ezzel állítani vagy sejtetni, hogy miattuk nem jött végül össze a győzelem – inkább arra akartam utalni, hogy mindig lehet valamiben, sőt mindenben fejlődni!

– Viszonylag friss élményt jelenthet még a visszatérése, hiszen január 21-én, a Debrecen elleni hazai rangadón mutatkozott be régi-új csapatában azok után, hogy nyáron visszavonult – igaz, már akkor is meghagyta az esélyét a visszatérésre. Milyen érzések kavarognak most önben, amióta ismét versenyszerűen pattogtatja a labdát?

– Kifejezetten jó érzés ismét kosarazni, s nagyon gyorsan beilleszkedtem a csapatba. Szerencsére László Róbert érkezésével megnőtt a variálási lehetőségek száma, ami biztos, hogy meghozza majd a gyümölcsét, hogyha az alsóházi együttesek ellen is a mostani mentalitással készülünk, illetve lépünk pályára. Örülök, hogy a debreceni mérkőzéshez képest valamivel többet játszottam ezúttal, de akkor is jó érzéssel töltene el e közösség tagjának lenni, ha nem jutnék játéklehetőséghez.

– Mit tekint a legfontosabb tanulságnak, mi az, amiben a leginkább szükségesnek tartja, hogy javuljanak a mostani bajnoki alapján?

– Nagyon lényegesnek tartom, hogy az utolsó percekben, döntetlenhez közeli eredmény esetén tudatosabban támadjunk, s higgadtabban kezeljünk a helyzetet. Talán a támadásainkat egyes esetekben jobban kijátszhattuk volna, s több oldalfordítást alkalmazhattunk volna, mert amikor ezzel próbálkoztunk, sok esetben bejött. Összességében optimista vagyok, s ha most bosszant is természetesen a vereség, ha levonjuk a következtetéseket és tanulunk az esetből, sokat profitálhatunk ebből a meccsből!

1 hozzászólás

Kattintson ide! (automatikus fordítás)


Kattintson ide a kép beszúrásához.

  • '>
    1. justice
    2012. január 30., hétfő, 06:52
    Válaszolok

    valóban bosszantó a vereség, de remek volt a végjáték.