Mindig valahogy így kezdődik…

A feleségem, mikor a tévé előtt ültem, megkérdezte: „Mit nézel?”.
– A port … – válaszoltam neki. Ezután veszekedni kezdtünk…

Azt mondta, ad egy támpontot, hogy mit szeretne születésnapjára: legyen vörös, és menjen 0-ról 100-ra 3 másodperc alatt. Kapott tőlem egy piros fürdőszobamérleget. Ezután veszekedni kezdtünk…
Másnap, a tükörben magát nézegetve kijelentette, hogy rettenetesen néz ki, öreg, kövér és ráncos, és tényleg szüksége lenne tőlem egy bókra. Amikor az mondtam neki, hogy legalább a látása jó, újra veszekedni kezdtünk…
Szombaton elkísértem egy osztálytalálkozójára, ahol egyik volt osztálytársa egyik poharat a másik után ürítette ki, és alaposan berúgott. Megkérdeztem a feleségemet, hogy ismeri-e? – „Persze” – felelte. „Együtt jártunk, és mikor vége lett, elkezdett inni, és azóta nem tudta abbahagyni.” Amikor azt kérdeztem, hogy még mindig ünnepli a szakítást, megint veszekedni kezdtünk…
A Tescóban vasárnap megkérdeztem a feleségemet, hogy ne vegyünk-e egy láda sört háromezer forintért, mert jön a foci vb. Azt mondta, nem, és anélkül, hogy megkérdezett volna, vett krémet hatezerért. Mondtam neki, hogy egy láda sör többet segítene abban, hogy szépnek lássam, mint a krém, erre ismét veszekedni kezdtünk…
Néhány napja megkérdeztem, hogy a házassági évfordulónkon hová mehetnénk. Azt felelte, hogy valahová, ahol már rég nem volt. Erre a konyhát ajánlottam, de újra csak veszekedni kezdtünk…

0 hozzászólás

Kattintson ide! (automatikus fordítás)


Kattintson ide a kép beszúrásához.