Kelet és Nyugat között középen, Istennel

Szerzetesként a püspöki hivatalban őrizni tovább az áhítat lángját

Fotók: Gémes Sándor

A Szentatya, XVI. Benedek pápa Kocsis Péter Fülöp atyát, dámóci görög katolikus szerzetest a Hajdúdorogi Egyházmegye megyés püspökévé és a Miskolci Apostoli Exarchátus ad nutum Sanctae Sedis apostoli kormányzójává nevezte ki. Az új püspök Szegeden, a Lechner téri Szent Rozália görög katolikus templom előtt tartotta meg első liturgiáját szombat délelőtt. A szerzetessel életútjáról, a keleti kereszténységről és a rá váró feladatokról beszélgettünk.

– Mit jelent görög katolikusnak lenni? Mesélne a felekezet történetéről?

A görög katolikus egyház tagjai az ortodox és a római katolikus egyház között helyezkednek el. Ez igaz földrajzi és lelki értelemben is. Néhány ortodox egyházmegye egyesült Rómával az 1596-os évtől kezdődően. A mai görög katolikus egyházunk gyökerei egyebek között ide nyúlnak vissza. De ha még szélesebben tekintjük, akkor azt sem árt tudni, hogy Krisztus egyházalapítása után a nagy egyházszakadás 1054-hez kötődik, mikor a keleti egyház elvált a nyugatitól, de érdekes, hogy Magyarországon ez nem volt érezhető. Amikor a magyarok a Kárpát-medencébe érkeztek, már a bizánci egyházzal ápoltak kapcsolatot. Az első hittérítők Bizáncból jöttek. Később, Szent István inkább Nyugattól, Rómától kért vallási vezetőket. Háromszáz éven keresztül az országban e két közösség együtt élt békében. Nagyon sok régészeti emlék is igazolja ezt. A középkori törvényhozásunkban is jelen volt a bizánci egyház.

A görög katolikusoknál a rítus a keletiekhez hasonlóan megmaradt. Akár az öltözet, az ikonok vagy a liturgiák rendjét illetően. A hitbeli hovatartozás a nyugati egyházhoz köt bennünket, de ez főként a pápával való egységet jelenti. Lelkületében viszont inkább a keleti egyházhoz közelít vallásunk.

Az ország mint egyházmegye

– Ezek szerint a gyökerek más népekhez nyúlnak vissza?

Igen, a görög katolikusok eredetileg nem mind magyarok voltak, hanem szlávok, ukránok, oroszok, ruszinok is. A Munkácsi, Szatmári és Eperjesi Egyházmegyék egyes területeinek egyesítéséből alakították meg hazánkban a Hajdúdorogi Egyházmegyét 1912-ben. Itt meg kell jegyezni, hogy gyakran keverik a görög katolikusokat a görögkeletiekkel, utóbbiak az ortodox valláshoz tartoznak, nem pedig Róma fennhatósága alá. A Hajdúdorogi Egyházmegyének nincsenek a térképen meghúzható földrajzi határai, hiszen az ország egész területén élnek elszármazott görög katolikus közösségek, így a megyés püspöknek az egész országra kiterjedő hatás- és feladatköre van. Híveink legnagyobb része Szabolcsban, Borsodban és Szatmárban él. Magyarországon jelenleg csak egy görög katolikus megyés püspök van hivatalban, aki az egész ország vallási közösségeiért felel.

Önt hogyan érintette meg Isten?

A görög katolikusság főleg a hagyomány által találja meg hívőit. Családról családra száll. Édesapám például szabolcsveresmarti görög katolikus paraszti család sarja, aki ide, a szegedi egyetemre jött tanulni, és ahogy ő fogalmazta egykor, megfogta egy szegedi boszorkány. Aki természetesen egy nagyon jó boszorkány volt, polgári, tanítói családból származó leány, az édesanyám. Édesapa történelmet végzett, de a kommunizmusban a hamis történelmet nem akarta tanítani, ezért a magyar-angol szakot is elvégezte, majd többek között a Radnóti Miklós Gimnáziumban helyezkedett el. Négyen vagyunk gyermekek, és görög katolikusként keresztelkedtünk.

Hitet tanítani: a legtöbbet adni

Attól, hogy valaki mélyen vallásos, még nem feltétlen lesz belőle pap.

Komoly, vallásos nevelést kaptunk, de nem könnyű megfogni, hogyan alakult ki bennem a gondolat, hogy pap leszek. Már gyerekkoromban arra készültem, hogy a rászorulókon segítsek, hiszen – a szüleim nevelése szerint – ez kötelességünk. Volt időszak, amikor a tanári pályában láttam ennek az attitűdnek a kiteljesedését. Gyermekeknek akartam segíteni a tanulásban. Aztán eljutottam arra a pontra, hogy megértettem, akkor tudok a legtöbbet segíteni, ha hitre vezetem az embereket.

Később már tudatosan készültem a teológiai pályára. A gimnázium utolsó évben döntöttem el, hogy Nyíregyházára adom be a jelentkezésemet, ugyanis ott oktatnak görög katolikus teológiát. Mivel édesapám is Radnótiban tanított, ahova jártam, így én csak titokban készülhettem a papi pályára. A kommunizmusban nem nézték jó szemmel, ha egy tanár fia papnak áll. Ezért először matematika-fizika szakra jelentkeztem. Majd nem mentem el erre a fölvételire. Azt mondtam, hogy gondolkodom még egy kicsit. Persze szeptembertől már nem lehetett titkolni, hogy teológiát hallgatok. Kiderült, hogy nem volt alaptalan a család félelme. Édesapám nyugdíj előtti utolsó évét töltötte az intézményben, és nagyon nehéz időszakot élt át akkor. Az igazgató nagy hangon kiabált vele, a tanárok elhúzódtak tőle.

Felélesztett görög katolikus szerzetesrend

A szerzetesi életet választotta, hogyan született ez a döntés?

Felszentelésem előtt a püspököm, Dr. Keresztes Szilárd kiküldött Rómába egy évre. Nagyon sok keleti rendházat ismertem meg a városban. Ott találkoztam Orosz Lászlóval, aki görög katolikus papként szintén kint tanult. Ő már foglalkozott a gondolattal, én pedig akkor döntöttem el, hogy szerzetes leszek. Aztán a püspök úrtól ketten kértük, hogy alakíthassunk szerzetesközösséget Magyarországon. Ez 1990-ben volt. Eltelt öt esztendő, amikor püspök úr kiküldött minket Belgiumba egy szerzetesházba, hogy felkészüljünk erre az életre. Négy évet töltöttünk ott. Ez már nem teológiai tanulmányokat jelentett, sokkal inkább lelki felkészülést. 1999 végén jöttünk haza mint felszentelt szerzetesek, és letelepedtünk Dámócon, egy pici bodrogközi faluban. Ott éltem nyolc éven át szerzetes testvéremmel, amikor jött a váratlan hír, hogy a Szentatya engem jelölt püspöknek.

Püspöki segítség a rászorulóknak

– A visszavonult, elmélkedő életet felváltani egy vezetői szerepkörre? Nem túl nagy ugrás ez?

De igen. Nagy kérdés volt, hogy szabad-e elfogadnom ezt a kiválasztást, hiszen a szerzetesi életet, a rendházat és a szerzetes testvéremet is el kell hagynom. Hétszáz év után miénk volt az első monasztikus, görög katolikus szerzetes rendház. De úgy gondoltuk, hogy a Szentlélek vezetése nyomán alakulhatott ki a pápai döntés, és ezt el kell fogadnunk, Isten akaratát kell teljesíteni. Ez a mi feladatunk.

Reménykedem, hogy lesz majd, aki csatlakozik szerzetes testvéremhez Dámócon. Én azért püspökként is dámóci szerzetesnek tarom magam. És talán az új pozíciómmal és munkámmal segíteni tudok abban, hogy újabb testvérek csatlakozzanak a rendhez. De az elsődleges feladatom, hogy Szilárd püspök úr munkáját folytassam, hiszen ő nagyon sokat teremtett, alkotott. Ami újat adhatok, az a szerzetességemből fakadó mély áhítat. Hiszen a szerzetesség lényege az imádság, a minél mélyebb kapcsolat Istennel. Szeretném a lehető legtöbb emberrel megosztani az imádság erejét. Itt visszakanyarodom a kérdéskör elejéhez, hiszen az új szerepköröm jelentheti azt, amit fiatalként elképzeltem: sokaknak segíteni.

0 hozzászólás

Kattintson ide! (automatikus fordítás)


Kattintson ide a kép beszúrásához.