A strandfogalom a viktoriánus Angliából terjedt el. Ám lassan jött divatba, és csak a következő, a XX. században kezdett tömegeket vonzani. Ám addig meg kellett hódítania a kontinenst. És e hódításban mi, magyarok is derekasan részt vettünk. Katonastrandjaink a legkorábbi időkben megnyíltak.
A fürdőkultúra, mint tudjuk, többezer éves. De a nyíltvízi feredőzés újkori találmány. Egy legenda szerint a strand-ősanya francia volt, a rádió régi műsora így beszélte el: „Az első igazi strandoló bizonyos Boigne grófnő. Ő Dieppe-ben fürdött a tengerben. Hordozószékén vitték a hullámok közé, két komornája kíséretében. A látványosságra óriási tömeg verődött össze a parton, és találgatták, hogy a grófnőt veszett kutya harapta-e meg, vagy más módon veszítette el józan eszét. Mindenesetre divatot teremtett…”
Bár a francia kisvárost inkább a második világháború kudarcos hadműveletéről ismertük – Dieppe-i rajtaütés –, de az ottani strandgyakorlat is tán beleférhetett a kalandos életű Boigne grófnő életébe. Ő, Adéle d’Osmond még gyerekéveit töltötte versailles-i palotájukban, amikor családját a forradalom száműzetésbe kényszerítette. Az 1800-as évek elején visszatértek. De életrajzában a fürdőkalandnak nincs nyoma. Mindegy, a legendák így is jók. Ám a divatteremtés lehetett akár magyar is: Pesten, a piarista rendház előtti Duna-szakaszon már az 1700-as évek utolsó ciklusában is strand működött. De a nagy ugrás aztán jött: a hadparancsnokság bécsi mintára 1810 táján katonastrandok létesítésébe fogott a folyó menti helyőrségekben. Nem csak a katonák, a polgárok szolgálatára is készültek. Sok híresség, gróf Széchenyi István is gyakran úszott egy katonastrand vizében.
„Az idén a fürdőzés súlypontja a közúti híd és Tápé közé esik. Lejjebb a Lorenc-fürdő van, odajár az alsóvárosi aranyifjúság” – tudatja a Szeged című lap 1920. augusztus 20-ai riportja. Sorra veszi a strandokat, úszóházakat, csónakdákat, ironizálva a vendégeken, ha több spriccert ittak a nagy melegben. Néhol tehenek és úszók békés együttélésben megvannak: „A víz tele a szandolinok tömegével, a mohikán-lapátok csapkodnak. Az emberek izzadnak, a tehenek kérődznek, a büffések uzsoráznak” – így a riport. Na, ez a Sárga. Vagy az algyői folyószakasz. Ott egy tehén – egy ember alkotja a sort. Tényleg, bizonyság rá a riport, békésen megvannak egymás mellett, hűsöl a négylábú, úszik mellette kétlábú. Na de a legendás Partfürdő! Az egészen más, az csak az embereké. És micsoda nagy tömeg! Persze, már akkor is az volt a sztár.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.