Olvasói levél: Dr. Altorjay István emlékezete

„Szeressétek egymást úgy, ahogy én szerettelek titeket”(János 13,34)

A magyar gyermeksebészet kiemelkedő egyénisége, Dr. Altorjay István 100 éve született a hajdani, történelmi Magyarországon, az oly sokat szenvedett Kárpátalján, Rahón. A szülőföld szeretete fájdalmas emléke végigvonult egész életén. Színes nyelvtudása, hazaszeretete, hite is innen eredeztethető. Édesapja orvos, máramarosszigeti kórházigazgató. (Rahó időközben Szeged testvérvárosa lett.) Iskoláit Rahón és Ungváron, az orvostudományi egyetemet Szegeden és Debrecenben végezte. Patológus a debreceni egyetemen, sebész Máramarosszigeten és Cegléden.

1950-ben került a szegedi orvosegyetem sebészeti klinikájára. Szakvizsgázik sebészetből, ortopédiából és traumatológiából. A nemzetközi hírűvé vált Petri-klinika intézetvezető helyettese.

1966-ban a hasonló hírnévre szert tett szegedi gyermekklinikára kerül. Megszervezi a mindezideig nem létező gyermeksebészeti osztályt, műtőjét. Munkatársakat toboroz maga köré. Tudását önzetlenül megosztva tanítja őket a szakmára, a parányi betegek és aggódó szülők szeretetére, tiszteletére. Kitartó, hatalmas munkájának eredménye lett, hogy osztálya az ország egyik gyermeksebészeti fellegvárává vált. A szakma teljes spektrumát művelték. Kiemelkedő volt az arc- és szájpad hasadékkal született gyermekek sebészi gyógyítása (500! eset, 1982). Hasonló elismertségre tett szert a gyermek ortopédia, urológia, újszülött sebészet.

A magas szintű sebészeti munkát az osztályon megszülető gyermek-anesztézia biztosította.

Tudását külföldön, rangos intézetekben (München, Hamburg, Turku, Szentpétervár) gyarapította. Számos tudományos közleménye (73) jelent meg, szakkönyvek társszerzője. A Magyar Gyermeksebész társaság alapítója, elnöke (1992-96), külföldi (német, osztrák, lengyel) társaságok tiszteletbeli tagja. Számos szakmai és közéleti kitüntetés birtokosa.

Dr. Altorjay István hazánk első gyermeksebész professzora (1986). Briliáns manualitását nem csak itthon, hanem külföldön is megcsodálták. Nemcsak kiváló sebész, szervező, de humánus, melegszívű, barátságos, jókedvű orvos volt. Értett a beteg gyerekek nyelvén, (éveken át ő volt a gyerekklinika Mikulása), kedves megnyerő modora nemcsak a gyerekeket, hanem aggódó szüleiket is jókedvre derítette. Türelemmel, megértéssel foglalkozott velük.

Altorjay professzor családszerető férj és apa volt. Különös gondot fordított gyermekei tanítására, nevelésére. Közülük kiváló orvosok, művész került ki. Nagy erőt merített keresztény hitéből. Gyakran, büszkén emlegette, hogy a sebész szakmát az apácáktól tanulta. Jótékonysági tettei is a hitéből táplálkoztak.

Altorjay István iskolateremtő volt. A semmiből teremtett új szakmát, új osztályt, melyet negyed évszázadon át működtetett, vezetett. „A semmiből egy új, más világot teremtettem.” (Bólyai János) Emlékét tábla őrzi a gyermekklinikán, melynek szövege:

„Dr. Altorjay István, az első gyermeksebész professzor emlékére (1921-1999)”.

Tudását őrzi a szakma. Emléke tovább él a parányi, időközben felnőtté cseperedett, hálás betegek szívében.

„Bizony mondom nektek, amit a legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, velem tettétek.” (Máté 25,40)

A cikk szerzője: Dr. Hencz Péterfőorvos, Szegedi Akadémiai Bizottság, Minker Emil Orvostudomány Történeti Munkacsoport tagja