Dél-Bácskában, a történelmi Sajkásvidéken, Zablyától nem messze van egy nevezetes település: Boldogasszonyfalva. A szerbeknek Gospodince. Azon a húsvétünnepen a felkelősereg a falu bevételére készül. A császárhű védők többségben vannak, de az ostromlókat, mint később nyilvánvaló lesz, segíti az elszántság, meg a véletlen.
A támadásra készülő egységek közt ott van a szegedi honvédzászlóalj. Parancsnokuk a hadvezetéstől azt kéri, ők lehessenek a támadásban az elsők. Így is történik. És amikor rohamra indulnak, váratlan vezényszó jön; erre a katonák soraiban felharsan a templomi ének: Föltámadt Krisztus ez napon. Az egész zászlóalj üdvrivalgásban tör ki, alleluját kiáltanak, és szinte önkívületben rontanak rá az ellenségre. Véres közelharcban beveszik a védősáncot. Lázas küzdelemben visszahódítják a települést.
Szép ez a történet, mint minden legendamese. Üzeni a végső győzelem hitét. Ahogy ma este a vírusválság miatt néptelen templomokban felhangzó ige is – mert a szertartás meglesz, a pap és az asszisztencia a helyén, az orgonista is. És érkezik majd a katartikus pillanat: a istendicsőítő Glória felhangzásakor kigyúl minden lámpa, a sötét templombelső felfénylik, megkondul a nagycsütörtök óta néma harang, és az orgona hatalmas hanggal adja hírül: a sírbarlang már üres, legyőzetett a halál. A keresztények kétezer éves hite szerint: aki most elment, egyszer visszatér, ahogy Márk evangélista írta: „…eljön az ég felhőin”.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.