Hogy hol is található a bizonyos Tömő tér, amin csak úgy kinő egy épülethíresség, zárjuk rövidre a kérdést: sehol. De volt, s ily különös névvel ráadásul. A helyén, a Duna mellett egy hatalmas gödör volt régen, még a reformkor előtt, s abba hordták mindenfelől a szemetet. Aztán a város ezt megelégelte, s az 1830-as években feltöltötték, a gödröt betömték – innét adódhat aztán a neve: Tömő. És ma úgy hívják: Kossuth tér. A világhíressé lett épület pedig – az Országház.
1846 nyarán egy magyar író, költő, ügyvéd, táblabíró, a Tudományos Akadémia és a Kisfaludy Társaság jeles tagja egyik műve első soraként leírja: A hazának nincsen háza. Meghökkentő indítás, keserű gondolatok előhangja. És tényleg – nem volt „háza”, állandó törvénykezési helye a hazának; vagyis országház. Ezt a hiányjelző mondatot magyar romantika nagy alakja, Vörösmarty Mihály fogalmazta meg. Vádlón, keserűen. És valóban, az állandó törvénykezési helynek szimbolikus jelentősége van – lásd: London, Westminster-palota. Persze nekik már a középkorban is megvolt ennek őse, s ott gyűltek össze a főrangok, amíg tűz nem érte, három évszázad során kétszer is. De újraálmodták.
A magyar rendek viszont sosem egy helyen, hanem a századok során számos városban gyűléseztek – Budától Pozsonyig, Tordától Fehérvárig; egy ízben még Szeged is helyszín volt, 1459-ben. Sok idő eltelt, mire a XIX. század végén döntés született egy országház építésére. 1882-ben megszületett a pályázat, s a nyertes Steindl Imre neogótikus stílusú épülete lett.
Két évtized telt a hatalmas munkával: nap mint nap ezer kubikus, kőműves, ács, kőfaragó, szobrász és mindenféle mester ügyködött, és az épületet 1896-ban fel is avatták. Csakhogy a millennium tiszteletére megtartott ünnepség nem a valóságot tükrözte: még bőven volt munka az épületen. 1902. október 8-áig kellett várni a belakásra, amikor az alsó- és felsőház képviselői birtokba vehették.
A mai évforduló sem a teljességet jelenti – mert az apró finomítások még két évig, 1904-ig eltartottak. De addig is már élet zajlott a házban. És megkezdődött a különleges, kezdetben még akár giccsesnek is titulált épület példátlan sikertörténete, s tart ez máig. Hisz a világ egyik legszebbnek tartott törvényháza a miénk.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.