A Botka-mítosz titka, avagy kell-e az igazi szabadság Szegednek?  

Senkit nem érdekel Botka László; hiszen nem tényező ő semmilyen szinten országosan, és vele se áll már szóba jó ideje országos tényező és döntéshozó; se bal, se jobboldalon. Botkánál sokkal fontosbb a Mítosz, amit mindenáron meg kell védeni. Azért védik foggal-körömmel a Botka-mítoszt, mert ha az leomlik, akkor vele omlik a balliberális oldal utolsó lehetősége is: A Pozitív Példa.

Még itt a legelején érdemes leszögezni: köszönhetően az ősöknek, Szeged az egyik legszebb magyar város, és a szegediek a legkeményebb arcok. Büszkék, okosak, furfangosak és kitartóak, a jég hátán is megélnek; a szegedi nők pedig különlegesek és gyönyörűek is ráadásul. Fontos ezt kijelenteni, mert ez akkor is igaz marad, ha ebben a városban végre új korszak köszönt be ősztől, leváltva egy 17 éve építgetett mítoszt. Mert Szegeden nem Botka Lászlót kell legyőznie a „jobboldalnak”; nem Botka Lászlót kell „megbuktatni”, hanem azt a hamis mítoszát, amit maga köré épített 17 év alatt, az országos és a helyi balliberális média hathatós segítségével. A tény ugyanis az, hogy senkit nem érdekel már Botka László. Hiszen nem tényező ő semmilyen szinten országosan, és vele se áll már szóba jó ideje országos tényező, vagy komoly döntéshozó; se bal, se jobboldalon, se máshol. Sajnos ezért marad el számos mutatóban Szeged más magyar városoktól. Érdemes leszögezni még valamit: Szeged nem Botka László miatt nagyszerű város, hanem annak ellenére nagyszerű város, hogy Botka László (még) a polgármestere. Ez nagy különbség, és érdemes ezt bevésni a fejekbe!

A mítosz, és ami mögötte van

A Botka-mítosz úgy szól, hogy Botka László az, aki sikerre vitte a várost ellenzéki pozícióból is, és minden frankó a városban Orbán Viktor(ék) ellenére. (

) A mítosz 17 éve kezdett el épülni Szegeden, de igazából 10 éve fújják csak gőzerővel a nótát a Városházáról és a baloldali pártközpontból. A rózsaszín álmok városának is lehetne nevezni Szegedet, a mítosz ugyanis ezt hajtogatja már évek óta: itt minden szép és jó, építsük együtt tovább, közösen, veletek, önökkel... Hiába

mond mást a valóság

, vagy a számok és a tények; a mítoszt és a mítoszban hívőket ez nem érdekli! És sosem fogja érdekelni. Mindig lesz magyarázat. A Botka-mítosz azért épülhetett fel, mert 17 évig nem akadt egyetlen egy hiteles és kritikus hang sem ebben a városban. Azokat ugyanis, akik ellent mertek mondani, mást mertek gondolni, mint Botka László; akik le akarták leplezni a mítoszt, azokat rendre eltiporták, elhallgattatták, keresztre feszítették a balliberális médiában, ellehetetlenítették a munkahelyén; vagy éppen megvásárolták. Attól függően, melyik verzió működött. Azok pedig, akik túlélték (maroknyian), azok hangja alig hallatszott. A Botka-mítosz felépítésében jelentős szerepe volt a korábbi, nyilván független Délmagyarországnak, amely akkor veszítette el függetlenségét, amikor a független vezető újságírói (mint például Szabó C. Szilárd, Dombai Tünde, Garai Szakács László) hivatalosan is Botka Lászlónak kezdtek dolgozni és ma is ott vannak mellette és építgetik a városházi propaganadát. Velük ment oda a függetlenség is természetesen. Nem olyan nagy baj ez, mert azóta tisztábban lehet látni, hogy mi folyik valójában a városban; hogy mennyire lemaradozik Szeged a többi hazai nagyvárostól; mert az immár nyilván nem független Délmagyarország (is) végre megírhatja az igazságot. Mert azok a független „újságírók”, akik eddig titokban védték és építgették a mítoszt (mint például Szabó C. Szilárd, Dombai Tünde, Garai Szakács László) , már nyíltan építgetik a polgármester zsebéből élve.

(Vagyis a szegediek fizetik őket, mert közpénzből markolják fel a nem kevés fizetésüket, de ez egy más téma.)

A Botka-mítosz felépítésében jelentős szerepe volt az országos balliberális, de nyilván független médiumoknak is, amelyek a kitartó kampányolás ellenére 2010-ben elveszítették a választásokat és azóta is rendre elveszítik! Ezek a független és természetesen objektív médiumok nem csak hogy bekajálták a mítoszt, de visszakérdezés nélkül építették. Na, nem azért, mert teljesen hülyék lennének. Hanem azért, mert tudták: kell egy olyan baloldali, ellenzéki város, amire mutogatni lehet! Mert szimbólum kellett a romokban heverő ballibeárlisoknak. Mert azt kellett tudni mondani: ha Botka Lászlónak sikerült, akkor nektek is fog: tartsatok ki! Így tehát sosem kérdezték meg Botka Lászlótól – és most sem kérdezik meg, hogy

ugyan mégis mire alapozza hiperoptimista elszólásait

, kijelentéseit, örökkön rózsaszín álmait, amelyek legtöbbször nem állják ki a valóság próbáját? Mert, ha visszakérdeznének, akkor esetleg lelepleznék azt, hogy a mítosz hamis. Ha azonban kiderül, hogy a mítosz hamis, akkor nagy baj van! Akkor ugyanis nem lehet kire, mire mutogatni. Nem lehet azt mondani, hogy: „Na látjátok. Botkának is sikerült, nektek is sikerülhet”. Azért védik tehát foggal-körömmel a Botka-mítoszt, mert ha az leomlik, akkor vele omlik a balliberális oldal utolsó lehetősége is; vagyis a pozitív példa. A Példa! A mítosz tehát mindennél fontosabb. A valóságnál is. A tényeknél is. A számoknál is. A szegedieknél is. Mindenkinél fontosabb és mindenáron meg kell védeni! Mert, ha leomlik a mítosz Botka Lászlóval együtt, akkor maradnak a tények. Az, hogy kompromisszum és együttműködés nélkül ma már nem megy; nem lehet sikeres egy ekkora város (sehol a világban). Kiderülne az is, hogy jól jön az országos segítség és hátszél; kellenek a befolyásos barátok, akik minél többen vannak, annál jobb. Annál jobb lesz a szegedieknek. Szegeden tehát arról fog szólni lényegében ez az őszi választás, hogy kik lesznek többen? Akik továbbra is építgetni akarják a hamis mítoszt; vagy azok, akik jobban szeretnének egy igazán szabad, nyugodt, és politikai hőzöngéstől mentes, sikeres Szegeden élni? Mondhatnám úgy is, hogy győznek-e végre a szegediek, vagy azok nyernek újra, akik

csak a mesékkel kábítják a város lakóit

?