Ádám Attila: Gusztustalan gesztus

Hollósi Zsolt, a Délmagyarország mai számában megjelent jegyzetére reagált olvasónk, Ádám Attila szegedi ügyvéd.

Hollósi Zsolt, a Szegedi Tudományegyetem Kommunikáció- és Médiatudományi Tanszékének tanára eredeti módon felnyalta Berkecz Balázsnak, az Együtt Párt elnökségi tagjának az Index portálon közzétett írásába csomagolt hányadékát, és a Délmagyarország-ban 2018.08.21-én megjelent jegyzetébe öklendezte. Történt, hogy a napokban a magyar kormány igazságügyi miniszterének lakóházánál megjelent három devizahitel károsult kamerás felvételt készíteni arról, hogy háromfős demonstrációjuk keretében nyilvánítsák felelőssé

Trócsányi Lászlót

az eladósodásuk miatt. A miniszternek a kertet éppen békésen locsoló felesége – szándékosan vagy nem, – lespriccelte az egyik demonstrálót. A demonstrálók észlelve a miniszter házastársának jelenlétét – inkább provokatív szándékkal, mint nem, – immár a hangjukat felerősítve, az asszony felé fordulva hozzáláttak a férje minősítgetésének. Trócsányi neje egy rövid ideig még kénytelen volt hallgatni saját otthonában a hitvese gyalázását, ám egyszerre a slagból a vízsugár újra – inkább szándékosan, mint nem, – a demonstrálót érte. Ez – érthető módon vagy nem, - hisztériás reakciót váltott ki az illetőből, és - jó arányérzékkel, de inkább nem, - feljelentéssel, beperléssel stb. fenyegette meg az igazságügyi miniszter nejét. Ebből szóváltás kerekedett, amiben a privát családi szférát nyilvánvalóan megsértve érző feleség higgadt stílusban hívta fel a vehemens devizakárosult figyelmét, hogy abban az esetben, ha a demonstráció célja valóban az lenne, hogy a közszereplő férje miniszteri munkáját kritizálják, akkor azt a munkahelye előtt a nélkül is megtehetnék, hogy a családtagjait zaklatnák, ezért kérte, hogy menjenek az Igazságügyi Minisztériumhoz. Erre – a kérést megértve, de inkább nem, – a válasz az volt, hogy „Közterületen odamegyünk, ahova akarunk!”, majd folytatták az akciójukat. Nos, ez a videón dokumentált történés volt az, ami az Együtt Párt elnökségi tagjának zsigereit aktivizálta, és annak termékét az index.hu-ra is felkerült blog-beírásában közzétette. Élvezettel idézgette a demonstrálók válogatott minősítéseit, de azt nem érezte elégségesnek, ezért saját, gusztustalan személyeskedésének váladékával még jól elkeverte. Ez a massza tetszett meg Hollósi tanár úrnak, azt bekebelezte, és a szegedi napilapban neki erre biztosított felületen kiadta magából. Hogy ne legyen teljes plágium a dolog, a „médiatudományt” oktató szerző összeszedte minden tudását, és kipréselt magából még néhány eredetinek tartott személyeskedő minősítést. Majd – megkönnyebbülten vagy nem, - hátradőlt. Az mindössze a szerzői fantáziájának kimerüléséről tanúskodik, hogy a tudós újságíró forrás megjelölése nélkül saját neve alatt újraírt egy országos médiában már közzétett írást. Minthogy történetesen az újratöltött szöveg eredetije egy pártpolitikus ilyen minőségében írt megnyilvánulása volt, az is nyilvánvaló, hogy Hollósi kifejezetten pártpolitikai motivációból írt. Az érvek nélküli primitív személyeskedései pedig a produkciója korlátoltságát igazolják. Hogy ennek célpontja éppenséggel egy egyetemi professzor kollégája, az a szegedi egyetemi lojalitással kapcsolatos érzék teljes hiányának tünete. Ami viszont azt illeti, hogy ez a professzor személy szerint Trócsányi László, nem ártott volna esetleg a szerzőnek nem elfelejteni, hogy még a helyi politikai ellenfelei szerint sem vitatottan Szegedért világéletében elkötelezett, és erről semmilyen közéleti megbízatása során soha meg nem feledkező, a Szegedi Tudományegyetem működéséért pedig a kormányzati munkája során külön is gondot viselő szegedi polgárról van szó. Ezért rendkívül méltatlan és ízléstelen gesztus a vezető szegedi médium által biztosított felülettel visszaélve ezen a színvonalon a személyiségét durván sértegetni, bármi legyen is a kormánypolitikáról a szerző véleménye. És ez engem felháborít – kiderült az írásomból vagy sem.

Dr. Ádám Attila