Ez nem fér bele jelenleg – a foci miért van önmaga ellen?

Miközben az ország legjelentősebb sporteseménye, mi több, annak is egy magyar vonatkozású döntője zajlik, addig a „szomszédban” NB I-es meccset rendeztek. Pedig lett volna más út.

Minden csapatsportágnak megvan a maga problémája. Van a vízilabda, amelynél a szabályok megváltoztatásával próbálnak „eladhatóbb” meccseket játszani, de azzal viszont nehéz lesz mit kezdeni, hogy valahogy a víz fölé hozzák a kétséges szituációkat. Vagy van a kosárlabda vagy a kézilabda, amelynek élcsapatait (de akár a többi együttest is) légiósok uralják, ebből viszont értelemszerűen a válogatott jön ki vesztesként. Aztán ott a futball, amelyért komolyan aggódhatunk. A labdarúgás hétről-hétre kapja a kemény kritikákat, mert miközben évtizedes hiányosságokat pótolva megújulnak, felépülnek a modern, új létesítmények, a klubok – és így mondhatni, a magyar labdarúgás – ezeket nem képes megtölteni. A labdarúgás, amelynek abszolút nem hiányzik egyetlen negatív hang sem, mégis képes öngólt rúgni. Az a labdarúgás, amelyik egy olyan Európa-bajnokságból sem tudott jóformán semmit sem profitálni, mint a 2016-os, ahol a magyar válogatott olyan teljesítményt rakott le, amire a legelvakultabbak sem számítottak. Ami által egy pozitív történés hatására, és nem valami „ellen” vonultak ki emberek tízezrei az utcákra, gyűltek össze az ország számos pontján, hogy közösen éljék át a legszebb pillanatokat. Nem tudom, hogy mikor derült ki a vizes világbajnokság vízilabda-tornájának pontos időbeosztása, valószínűleg hamarabb tudott volt, mint a labdarúgó NB I sorsolása. De még ha erre a honi pontvadászat kezdetekor nem is gondoltak, (hiszen bármennyire is szerettük volna, azt azért nem tudhattuk előre, hogy döntőzni fog majd

Märcz Tamás

együttese, és ott lesz a Hajós Alfréd uszodában az utolsó meccsen) akkor is bizonyára lett volna lehetőség arra, hogy kitérjenek a magyar-horvát pólódöntő időpontjától. Ugyanis miközben Magyarország történelmének egyik (sőt, a) legnagyobb sporteseménye zajlott Budapesten, miközben a magyar férfi vízilabda-válogatott világbajnoki döntőt játszott, közben ugyanabban a városban rendeztek egy NB I-es mérkőzést, ami még csak a rangadók közé sem volt sorolható, hiszen a címvédő Budapest Honvéd az abszolút újonc Balmazújvárost fogadta. Hogy mindezek ellenére mégis volt nagyjából kétezer ember, aki a pólódöntővel ugyanakkor kezdődő NB I-es meccsre volt kíváncsi, az kisebb csodával ér fel, ha meg nem sértem a fanatikus Kispest és Balmazújváros-szurkolókat. Nem ők tehetnek erről, még azt is megkockáztatom, hogy nem a szeretett klubjuk. Az MLSZ kijelölte, 20.30-kor játszani kell, lesz, ami lesz – hogy miért nem lehetett lejátszani ezt a találkozót ugyanúgy 18.00-tól, mint a szombati másik két meccset, nem tudni, ráadásképp (sajnos) egyik csapat sem érintett a nemzetközi kupasorozatok valamelyikében, szóval ez sem gátolta volna azt, hogy ne 20.30-tól kelljen játszani. Az csak külön érdekesség, hogyha a Bozsik-stadionban szintúgy hat órától hangzott volna el a kezdő sípszó, mint Pakson és Sopronban megrendezett Haladás-DVTK meccsen, akkor semmiképp sem ütközött volna a magyar csapat programjával, bárhogy is alakul az. Ugyanis a hetedik helyért délben, az ötödikért fél kettőkor, a bronzéremért pedig 15 órakor ugrottak medencébe a csapatok, vagyis bármelyik helyosztónál lettek volna érdekeltek a magyar vízilabdázók, egyik esetében sem lett volna időpont-ütközés: kivéve a döntőben. És pont akkor kellett Budapesten NB I-es meccset rendezni. Őszintén aggódhatunk a futballért, mert bár apróságnak tűnhet mindez, ami szombaton zajlott, de a focinak minden pici segítségre szüksége van. Ha éppen arra, hogy legyen négy meccs vasárnap az eddig megszokott három helyett, akkor arra, ha nincs 20.30-as meccs, akkor pedig arra. Nem állítom, hogy tömegeket vonzott volna ki a Bozsik-stadionba, ha eltérnek a pólódöntő kezdési időpontjától, de biztosan jelentett volna valami pluszt. Ha már csak azt, hogy többen nézik a televízióban, vagy az interneten, az is jelenthet annyit a sportág helyzetében, amit nem szabad elengedni. Mindezek mellett sajnáljuk, hogy nem sikerült legyőzni a horvátokat, és egyúttal gratulálunk az ezüsthöz! Ja, a Balmaz végül tíz emberrel egy pontot megmentett a Kispest vendégeként.

Hamarosan azt is olvashatjuk, hogy mekkora kihasználtsággal, és rúgnak megint egyet a fociba.