Tapsvihar várta Szegeden az Arany Medve-díjas filmrendezőt + FOTÓK, KRITIKA

✍A szerelmesek álmai összeérnek

Megtalálta az egyensúlyt a szerzői film és a zsánerfilm között Enyedi Ildikó. „Szerelem, szerelem, átkozott gyötrelem” – a népdal szövegéhez képest nehéz újat mondani, de a művészet képviselői mindig megpróbálják ezt megtenni, a kultúra iránt érdeklődők pedig vevők erre. Egyesek Kis Grofótól – tőle is „felcsendül” egy ismert sláger a filmben -, mások Goethétől tanulnának – a Testről és lélekről inkább az utóbbiakhoz szól. Nem a legromantikusabb helyszín az egymásra találásra egy korszerű gépesített vágóhíd. Ez azonban nem túlzottan nehezen feloldható szimbólumot rejt: globális világunk, rohanó mindennapjaink megfeleltethetőek a húsüzemnek, ahogy már 1965-ben az Elégia hasonló módon intett búcsút egy letűnt kornak. Nem elhanyagolható, hogy a morbid színhely ellenére nem terhel minket Enyedi Ildikó Tarr Béla-i depresszióval, a levágott állatok utáni töménytelen vért pedig szép lassan lemossa a film magáról menetközben – ahogy ezt műszak után a takarításnál teszik. A maga kis külön világában él Endre (Morcsányi Géza), a gazdasági igazgató és Mária (Borbély Alexandra), a frissen felvett minőségellenőr. Extrém zárkózottságuk oka eltérő, míg a női főhős saját autisztikus vonásait levetkőzve igyekszik tapasztalatlanságán, életidegenségén túllépni, addig a nála idősebb Endre a felhalmozott negatív tapasztalatait próbálja meg magába fojtani. Erénye az alkotásnak, hogy a téma komolyságát gagekkel oldja fel, mégsem csinál egy pillanatra sem viccet a szereplők – nagyon is valós – terheiből. Ad egyfajta hihetőséget, hogy Endrét nem egy profi színész játssza, Mária bemutatása viszont olyan feladatot jelenthetett, amire egy amatőr nehezen lett volna képes – erre utalt is a film utáni beszélgetésen a rendező. Nagy Ervin hozta a tőle elvárt szépfiú szerepét, Jordán Tamás pont olyan, mint bármelyikünk orvosa, Schneider Zoltán játszotta Jenő pedig a karakterszínészhez közel álló kissé ügyetlen figurája egy látszólag mintaszerű élet tragédiáját rejti. Rendszeresen operál a szexualitással – mellekre, fenekekre közelített képek - Enyedi Ildikó, ezt nőként bátran megteheti. Kihangsúlyozza, hogy a visszafogott – mégis a többiekhez képes kiemelkedően szép – Mária ezzel is túllép a mindennapin, nem a ruha teszi értékessé a nőt. Azonban nem kapunk arra választ, hogy a női főszereplő hogyan került ki a viharos világba, s egyáltalán miért nem sodorta már el egy kisebb széllökés is. Álmaikban mégis egymásra találnak a főszereplők, ahogy egy rendőrségi nyomozáshoz kapcsolódó pszichológiai vizsgálat során kiderül. A két szarvas egyértelműen tükörképe Máriának és Endrének, az e világon túl tudják, hogy mit kéne tenniük, a valóságban azonban csak bukdácsolnak. Minden éjjel találkoznak, ugyanazt álmodják, mégsem tudnak könnyen szembenézni magukkal. Pontosan, mint mi magunk. Talán ezért is szerethető Enyedi Ildikó alkotása.