Botka bohózata a bizottságokkal: duplázódó Összefogás, kigolyózott szövetségesek

Figyeld a kezem, mert csalok! Rejtélyes névváltozás a közgyűlésben, fura személycserék a bizottságokban, rövid úton elhallgattatott kritikus hangok – demokrácia és szövetségpolitika Botka módra. Ilyen az, amikor leolvad az a bizonyos nyolcvankilónyi cukormáz. Ez lenne a „szegedi csoda”, amit az országnak kínálnak a szocialisták?

Mottó: „Elég az uram-bátyám világból, a feudális viszonyokból. Demokratára kell bízni az ország vezetését.”

Miközben a demokrácia és a jogállamiság restaurátoraként igyekszik a bizonytalan választópolgárok millióját maga mellé édesgetni az MSZP jelenlegi miniszterelnök-jelöltje, és azt hirdeti, hogy nála nincs helye a füstös szobákban köttetett háttéralkuknak, illetve politikai mutyiknak, az általa vezetett városban mintha mást mutatnának a tények és a folyamatok. Az elmúlt két esztendőben kétszer robbant ki súlyos botrány a közgyűlési bizottságok külső helyei kapcsán, melyek bár pártállásra és -színezetre való tekintet nélkül egységfrontba tömörítették a helyi ellenzéket, még megkarcolni sem tudták

Botka László

erőpolitikáját. A február 10-i közgyűlésen a polgármester vezényletével, annak előterjesztésére a Demokratikus Koalíció két delegáltját távolították el a bizottsági rendszerből, fosztották meg a jogi bizottság külsős tagságától. (A háttérben kimondva-kimondatlanul az MSZP/Botka László és a DK/

Gyurcsány Ferenc

között Szegeden kiéleződő konfliktus áll, valamint az, hogy a jogi bizottság

Binszki József

elnök és az most lecserélt két külsős tag voksaival többször leszavazta a városvezetés előterjesztéseit, legutóbb épp a költségvetési előterjesztést nem támogatták). Tették mindezt arra hivatkozva, hogy az „eredetileg” DK-frakció addigra a DK-pártból kizárt két tagja decemberben kvázi kizárta (háttérbe szorította?) a DK helyi vezetőjét, Binszki Józsefet, illetve a bent maradó két politikus,

Kardos Irén

és

Berkesi Ottó

átnevezte az egységet Összefogás Szegedért frakcióra, aztán „jelezte”, hogy a két DK-s szakértői delegált helyére újakat jelölne (például egy korábbi MSZP-s képviselőjelöltet - aki amúgy ott díszelgett Botka mögött a pulpituson annak február 18-i miniszterelnök-jelölti TV-szereplésekor is...).

Itt az Összefogás, hol az Összefogás

Eddig még talán rendben is lehetnénk, gondolhatná a gyanútlan olvasó, ám a történet több sebből vérzik, és mindenképpen jelzésértékű abban a tekintetben, mennyit is ér a szövetségesi státusz, és hogyan is működik az a bizonyos politikai mutyik és háttéralkuk nélküli színtiszta európai demokrácia, amit „Botka László városából” az egész országra kiterjesztenének a szocialisták. Érdekes és rendkívül sajátos, hogy – összellenzéki tiltakozás közepette – hogyan és miért golyózhatja ki az MSZP-s polgármester segítségével a DK-ból azóta kizárt képviselői páros a Gyurcsány-párt helyi elnöke, egyetlen megmaradt önkormányzati képviselője alól a külső bizottsági delegáltakat, de vannak azért ennél súlyosabb, izgalmasabb kérdései (és tanulságai) is az ügynek. Rögtön az első, hogyan is vehette fel Kardos és Berkesi párosa a 2014-ben a balliberális választási tömörülésben egyfajta civil ékként felvonultatott Összefogás Szegedért nevét. Történt ugyanis, hogy a 2014. november 21-i közgyűlésen

Kozma József

frakcióvezető bejelentette az MSZP-Összefogás Szegedért frakció megalakulását 13 fővel (külön frakciót alkotott 2 fővel az Együtt, 3 fővel a DK). Az azóta eltelt időben nem leljük annak nyomát a közgyűlési anyagokban, hogy a Kozma vezette szocialista-civil képviselőcsoport nevet változtatott volna, és levetette volna az Összefogás gúnyáját, illetve ezt bejelentette volna a képviselő-testületben. Márpedig ezzel kapcsolatban a hatályos SZMSZ világosan és egyértelműen fogalmaz:

„A Közgyűlésben képviselettel rendelkező pártok képviselői, továbbá a pártokhoz nem tartozó képviselők tevékenységük összehangolására képviselőcsoportot (frakciót) hozhatnak létre. A képviselői csoport alakításához legalább 2 képviselő szükséges. A csoport megalakulását, vezetőjének személyét, tagjainak névsorát a Közgyűlésnek be kell jelenteni. Egy párt a képviselő-testületben csak egy frakciót alakíthat.”

Mindenesetre sem az új Összefogás Szegedért frakció megalakításakor, sem a DK-s bizottsági tagok visszahívásakor nem jelzett jogszerűtlenséget

Mózes Ervin

címzetes főjegyző mint a törvényesség őre. Úgy tűnik, Szegeden tehát olyan erős, szilárd, kiérlelt és hiteles az összefogás, pontosabban az Összefogás, hogy mindjárt meg is duplázódott a torony alatt... Hogy ez miként is volt lehetséges, arról minden bizonnyal hallunk még néhányféle értelmezésben.

Ha van rajta sapka, az a baj, ha nincs, akkor pedig az

Ami mármost a jogi csűrcsavarosdit illeti, ha van rajta sapka, az a baj, ha nincs, akkor pedig az – ezt többen is Botka szemére vetették a február 10-i közgyűlési vitában, mikor azzal érvelt, hogy az újjáalakult, új néven futó frakciónak (benne a DK-ból kiebrudalt két képviselővel) joga van új embereket delegálni, hiszen 2014 őszén abban állapodtak meg a közgyűlés szereplői, hogy a képviselőcsoportok jelölnek külső bizottsági tagokat, azaz nem a DK-hoz mint párthoz kötődik ez a jog, hanem a kurtán-furcsán átkeresztelt frakcióhoz, melynek amúgy nem lett tagja az egyetlen DK-s városatya... 2017. február 10-én azt állította Botka portálunk tudósítása alapján:

a közgyűlésben „frakciók vannak, nem pártok, a frakciók létszámarányosan tettek javaslatot a külső bizottsági tagokra, jelen esetben pedig a DK-frakció átalakult, átnevezte magát Összefogás Szegedért frakciókra, ők pedig most új külső tagok jelölésére tettek javaslatot. Szerinte ez tiszta jogi helyzet.”

Alig több mint fél évvel ezelőtt viszont éppen ellenkezően érvelt az MSZP-s városvezető, amikor a pénzügyi bizottságból visszahívta az eredetileg az LMP által delegált (szakmailag felkészült, a városházát folyamatosan kényes kérdésekkel bombázó)

Tanács Esztert,

akkor azt mondta,

Szentistványi István

képviselő alól „kiesett” a párttámogatás, kizárta az LMP, ezért nincs joga ahhoz, hogy külsős tagot jelöljön, hiába maradt önkormányzati képviselő. (Még az sem hatotta meg a jogvégzett polgármestert, hogy Szentistványi fellebbezett kizárása ellen, ami aztán nem hogy nem emelkedett jogerőre, de a városatya azóta másodfokon is pert nyert az LMP ellen, ergo a párt tagjának számíthat…) Idézet a 2016. május 27-i jegyzőkönyvből:

„Nem jut minden képviselőre külső bizottsági tagság. Akkor (2014 októberében – a szerk.) abban állapodtak meg, hogy a legkisebb, kompenzációs listán egy mandátumot szerzett pártnak is biztosítanak egy helyet – ami meglehetősen felülreprezentált helyzet –, tehát a javaslat azért született, mert megszűnt a képviselő és a párt közötti kapcsolat.”

Kérdések válasz nélkül

Nézzük akkor az egyelőre nehezen megválaszolhatónak tűnő kérdéseket! 1, A fentiek tükrében hogyan ajánlhatta fel a legutóbbi közgyűlésen Botka László mégis az egyedül maradt DK-s képviselőnek, hogy jelöljön egy külső bizottsági tagot? (Persze szigorúan nem a jogi bizottságba, az erre vonatkozó felvetést mintha meg sem hallotta volna. De tényleg, ha már elvileg lehetne jelölni, miért ne oda?) Ha elfogadjuk ezt a lehetőséget, vajon miként akar neki érvényt szerezni a polgármester, amikor jelen állás szerint mind az öt bizottság mind a három külső szakértői helye be van töltve? Nem is beszélve arról, hogy: 2, Ha elviekben jár egy külső bizottsági tagság a DK-nak vagy Binszki Józsefnek, akkor miért is nem jár Szentistványi Istvánnak, akár függetlenül attól, hogy jogerősen tagja-e újra az LMP-nek? Ha megilleti ez a jog, visszahelyezhető-e például a pénzügyi bizottságba Tanács Eszter? És ha igen, kinek a helyére/rovására? 3, Ha Botka felajánlotta a jelölés jogát az egyetlen DK-s képviselőnek, Binszki Józsefnek, akkor vajon hogyan lehetséges az, hogy a KDNP számára ezt a lehetőséget egész eddig nem kínálta fel a városvezető? Ez utóbbi felvetés külön pikantériája, hogy a kereszténydemokratáknak attól függetlenül járna hely, hogy a polgármester éppen melyik érvelését húzza elő a kalapból, hiszen megvan a párttámogatásuk is, másrészt frakcióként hamarabb szerveződtek meg (még a 2014. október 27-i alakuló ülésen), mint a DK (vagy az Együtt, vagy az a bizonyos MSZP-Összefogás Szegedért képviselőcsoport), hiszen a balliberális formációk csak 2014. november 21-én jelentették be megalakulásukat a közgyűlésnek az SZMSZ szerint. Egyébként akkor meg hogyan is lehet egyáltalán arra hivatkozni, hogy a frakciókhoz kötődnének a külső bizottsági helyek, mikor a bizottságok egy hónappal korábban felálltak, mint maguk a balliberális képviselőcsoportok? És akkor hadd utaljak itt arra is vissza, hogy a jelenlegi Összefogás Szegedért frakció elnevezése kapcsán még érdemes lehet kapargatni az SZMSZ-szerűséget… Az ínyencek kedvéért: jelenleg a 15 külső bizottsági tag úgy oszlik meg, hogy egy-egy delegált szakértővel rendelkezik a Fidesz-L.É.T. és a Jobbik, 13-an pedig a balliberális városvezető táborhoz tartoznak: egy fő képviseli a Párbeszédet, a többiek az összemosódni látszó MSZP−Együtt-tengelyt. Az eredeti, 2014. október 27-i állapothoz képest elveszített két helyet (azaz nullázódott) a DK, egyet az LMP (Szentistványi István), a KDNP pedig valahogy kimaradt a rendszerből. A kibuktatottak helyére természetesen az MSZP-hez/Botkához közeli személyeket ültettek, nehogy még véletlenül izgulni kelljen valamelyik testületben.

Alkuk és osztozkodások füstös szobákban

Nehezen tudták követni? Nem véletlen, hiszen ahogy az elején megjegyeztem, a történet hű képe a Botka László által képviselt demokráciafelfogásnak. Annak, hogy ha ilyen érvelésre van szükségem, akkor a jobb zsebemből húzom elő, ha meg olyan magyarázatra, akkor a balból. Ha valaki rámutat egyik vagy másik opció gyenge pontjaira, netán arra, hogy a kettő hogyan zavarja össze egymást, akkor az a legtöbbször megkapja az „ócska provokáció” minősítést. Egyébként pedig a legjobb szövetséges a „halott” szövetséges, tehát tetten érhető a törekvés a partner politikai szervezetek kézi vezérlésére (ha tetszik: domesztikálására), mielőtt még túlzottan önálló véleménnyel, arculattal állnának elő, netán az esetek néhány százalékában nem úgy szavaznának, ahogy azt a Főnök akarja. (A friss Magyar Narancs ezt úgy fogalmazza meg: Botka „autoriter típus, és kíméletlen is tud lenni a hatalmi háttérjátszmákban”.) És igen, az apró-cseprő ügyekben is a nyilvánosság minél teljesebb kizárásával, a hátsó, (cigaretta)füstös szobákban-konyhákban döntenek, ugyanúgy a felszínen támadott politikai alkuk, osztozkodások logikája és világa érvényesül, mint a 2010 előtti MSZP-ben (aminek amúgy Botka László ugyanúgy meghatározó alakja volt, mint Medgyessy Péter, Kovács László, Lendvai Ildikó, Baja Ferenc vagy Gyurcsány Ferenc, bármennyire is igyekszik most retusálni a múltat; 2002 és 2010 között a Parlamentben balliberális társaihoz hasonlóan ugyanúgy megszavazta az összes népsanyargató intézkedést, ami miatt a népharag kétharmaddal söpörte el a szocialistákat 2010-ben!).

A bizonyos "Új esély"-ről

Ha már Botka László miniszterelnök-jelölt és demokrácia, illetve sajtó és nyilvánosság (szigorúan az „Új esély” szlogen értelmében!), a végére egy újabb cukormázas nyalánkság a „bizonytalanok milliójának”. A polgármesterhez lojális városházi hírportál, a szeged.hu a DK elleni legutóbbi attakról, a közgyűlési közjátékról, a két külsős tag „levadászásáról” mindenféle tartalmi ismertetés nélkül ennyit jegyzett meg közvetítésében: „Két külsős bizottsági tag megválasztásával kapcsolatos vita jól elhúzódott, Binszkí József és Szentistványi István többször is hozzászólt a témához. Ezt követően azonban ismét felgyorsultak az események...” Hiába, no, ezek a viták már csak ilyenek, elhúzódgatnak, és akadnak, akik hozzászólogatnak, aztán majd felgyorsul minden... Mi más is mondhatnánk: Hajrá, Magyarország, hajrá, Szeged, hajrá, demokraták... xxx (Utószó: fenti mottónkat abból a levélből választottuk, melyet február 16-án Botka László támogatására jelentetett meg harminc, magát demokratának nevező baloldali polgármester.)