Október 6.: Múlt és jelen - a Tisza Lajos Közéleti Egyesület közleménye

"Nem hagyjuk, hogy bukott politikai kalandorok döntsék el Európa, Magyarország és Szeged jövőjét!" - üzeni a nemzeti gyásznapon a civil szervezet. A Tisza Lajos Közéleti Egyesület közleményét alább teljes terjedelemben olvashatják.

Százhatvanhét évvel ezelőtt végezték ki Aradon az 1848/49-es szabadságharc tizenkét honvéd tábornokát és egy ezredesét, illetve Pesten gróf

Batthyány Lajos

miniszterelnököt. A tragikus eseményre, hős mártírjainkra másfél évtizede méltó módon emlékezhetünk, hiszen 2001-ben a polgári kormány október 6-át nemzeti gyásznappá nyilvánította. 1848/49-ben a nemzet egységbe forrva ragadott fegyvert egy olyan nagyhatalom ellen, amely akkor már több mint százötven éve kényszerítette rá elnyomó akaratát a magyarságra. A török kiűzéséhez segítő kezet nyújtó Habsburgokról ugyanis hamarosan kiderült, hogy semmivel sem különbek az oszmán félholdnál. A dinasztia nyílt célja az volt, hogy beolvassza hazánkat a német ajkú birodalomba, megtörve ezzel évezredes kultúránkat, eltörölve múltunkat és a nemzeti jövőbe vetett hitünket.

Rákóczi

fejedelem kudarccal végződött küzdelme után a reformkor generációja is fellázadt, hogy lerázza az újabb rabigát;

Kossuth

és társai másfél esztendeig vívták elkeseredett harcukat, amelyet

I. Ferenc József

császár végül – orosz segítséggel – vérbe fojtott. Azóta eltelt bő másfél évszázad, és egyre inkább kénytelenek vagyunk rádöbbenni a keserű igazságra: a helyzet több szempontból kísértetiesen hasonló, mint a tizenkilencedik század közepén. Mindjobban tapasztaljuk, hogy a naiv álmainknak vége – a rendszerváltozás után hittünk egy a keresztény gyökerű, értékkövető, polgári Európában, amelynek lényege és fő összetartó ereje az egyenrangú, erős nemzetek közössége. Hittünk a fejlett nyugati államok jó szándékában, bíztunk benne, hogy elsődleges céljuk a szocializmusból kivergődött, tönkretett országok mielőbbi felzárkóztatása. Mára azonban kiderült, hogy – a vitathatatlanul jelentős támogatások ellenére – alapvetően másról van szó, s ezt az elmúlt egy évben soha nem látott méreteket öltő népvándorlási hullám tette véglegesen egyértelművé. Most olyan Európában élünk, ahol az egyenlők között vannak egyenlőbbek, akik gazdasági és politikai túlsúlyukkal kíméletlenül visszaélve próbálnak ráerőltetni a többiekre, így hazánkra is egy olyan új világrendet, amely minden, csak nem az, amiről valaha álmodtunk. Titkos háttéralkukkal, kozmopolita milliárdosok támogatásával, gazdasági bevándorlók százezreinek, millióinak a kontinensre telepítésével igyekeznek szétrombolni a keresztény, polgári Európát, bizonytalan és sötét jövő felé terelve ezáltal saját polgáraikat. Sajnos vannak olyan honfitársaink, akik a közélet iránti érzéketlenségükkel passzívan vagy felelőtlen magatartásukkal akár tevékenyen is részt vesznek ebben az érthetetlen, önpusztító folyamatban. Még szomorúbb azonban, hogy olyanok is akadnak, akik honatyaként vagy akár egy település polgármestereként – az őket megválasztó nép akaratával szembemenve – teszik mindezt, akiknek rövid távú politikai érdekei, személyes ambíciói fontosabbak kontinensük, hazájuk, illetve szűkebb lakókörnyezetük sorsánál. Az elmúlt vasárnap viszont hárommillió-háromszázezer magyar megmutatta, hogy ebből egyszer s mindenkorra elég volt, és ez nem volt másképpen Szegeden sem: a kvótát elutasítók jóval többen voltak, mint amennyi szavazatot a település szocialista – a migránsok betelepítése kapcsán uniós politikusokkal parolázó – polgármestere a 2014-es helyhatósági választásokon kapott. Az üzenet számunkra világos: új, minden eddiginél nagyobb összefogás körvonalazódik városunkban, mi pedig minden erőnkkel azon fogunk dolgozni, hogy ez a közösség tovább gyarapodjon. Nem hagyjuk, hogy bukott politikai kalandorok döntsék el Európa, Magyarország és Szeged jövőjét!