Botka László kiherélné a pénzügyi bizottságot

Előre is elnézést a képzavarért, de tény, ami tény: a szabadság és sokszínűség tiszteletét hirdető szocialista választmányi elnök-polgármester újabb hatalmas pofont készül adni a demokráciának.

Tanács Eszter

külső szakértői tag leváltását kezdeményezi a pénzügyi és vagyongazdálkodási bizottságból

Botka László

– derül ki abból a polgármesteri előterjesztésből, melyet a pénteken tárgyalhat meg Szeged közgyűlése. A városvezető hivatalosan azzal indokol, hogy az önkormányzati törvény értelmében a polgármester kezdeményezésére a közgyűlés bármikor megváltoztathatja bizottságai személyi összetételét, létszámát. Tanács Esztert pedig – folytatja – az LMP-s színekben képviselővé választott

Szentistványi István

javasolta külsős tagnak, akit azóta

az meg nem szokás a megyeszékhelyen, és nem is járja, hogy „független, jelölő-szervezeti háttérrel nem rendelkező” politikus javasolgasson csak úgy tagokat. Így aztán Botka visszahívná Tanácsot, és Csongrád Megyei Kereskedelmi és Iparkamarával való hagyományosan jó kapcsolatra, valamint a 2014-2020-as uniós ciklus TOP-forrásainak minél hatékonyabb felhasználását célzó szoros együttműködésre hivatkozva a kamara által delegált

Varga Antalt

ültetné a testületbe. Vonatkoztassunk el egy pillanatra attól, hogy Szentistványi a bíróságon megtámadta kizárását, és még messze vagyunk bármiféle jogerős ítélettől! Borítsunk arra is fátylat, mennyire - úgymond - „szokás” ciklus közben közgyűlési döntést kérve visszahívni egy tagot! Tegyük félre azt is, hogy épp a polgármester írja: a bizottság létszáma is változtatható, tehát akár bővíthető is lenne az eddigi grémium a kamara küldöttjével (és/vagy másokkal)! Ez a történet a maga pitiánerségében ennél jóval többről szól, jóval messzebbre vezet. Botka László egyik kedvenc, sokat hangoztatott mondását idézzük:

Az utóbbi időszak helyi politikai történései rávilágítottak, az MSZP országos választmányi elnöke – leendő miniszterelnök-jelöltje? – által szónoklataiban és közösségi oldalán a „Fidesz-diktatúrával” szemben napról napra büszkén hirdetett „Új Magyar Európai Köztársaság” csak szavakban épül a demokráciára, szabadságra, toleranciára, sokszínűségre, tiszteletre, humanizmusra. Az eszközei valójában: a félelemkeltés és a félelem maga, az agresszió, a kézi vezérlés, a más vélemények lábbal tiprása, az ellenzékiség teljes negligálása. Ismét hadd idézzük a „klasszikust”, ez a Szegeden zászlót bontogató rendszer „nem erős, csak erőszakos, nem vitatkozik, hanem megsemmisít.” Botka jelen előterjesztése az újabb bizonyíték rá, hogy

Ezért történhet meg Porlódon, hogy elveszik az egyik városrész példásan működő részönkormányzatiságát csak azért, mert fideszes képviselőt választott, ráadásul olyat, aki erősen csípi a Kedves Vezető szemét. Ezért történhet meg, hogy ha csörren a „vörös telefon”, egy korábbi kormánypárti képviselőjelöltet kifogástalan munkája ellenére próbaideje utolsó napján gyakorlatilag indoklás nélkül elzavarnak egy városi cégtől. És igen, ha hagyjuk, ezért történhet meg, hogy egy bizottsági tagsági tevékenységét esküjéhez méltóan, lelkiismeretesen ellátó személyt kiakolbólítanak egy testületből, csak azért, mert túl sokat akadékoskodott,

mert érdeklik a tények, a részletek, az összefüggések, mert elkötelezett a demokrácia, az átláthatóság és Szeged jövője iránt – megspékelve mindezt ráadásul egy személyes(kedő) szúrással. Ne legyenek illúzióink vagy hamis képzeteink: az ilyen döntések nem valami politikai boszorkánykonyhában vagy a felelősséget szétmaszatoló, megfoghatatlan kabinetben születnek, hanem személyesen az első számú vezetőhöz: a Főnökhöz kötődnek. Aligha tévedünk, ha úgy véljük, Tanács Eszter egyrészt azért szálka a polgármester szemében, mert erős szövetségese Szentistványi Istvánnak, aki civil indulása óta megingathatatlan harcosa a részvételi demokráciának és az átláthatóságnak. Másrészről azért, mert az eddig is – fogalmazzunk finoman – látszatellenzéki vezetésű pénzügyi bizottságban valóban

mert minden anyagot elolvasott és áttanulmányozott, mert számon kérte a városvezetésen a baloldaliságot, a baloldali értékek képviseletét, mert minden ülésen

: ergo politizált. (Amúgy, jegyezzük meg, ez lenne a természetes, ám Szegeden nem így működnek a dolgok. Ritka kivétel, ha egy bizottsági vagy közgyűlési tag pontosan tisztában van azzal, miről tárgyalnak, részleteiben ismeri az előterjesztéseket...) Még mielőtt pedig valaki „fideszezni” vagy „fideszjobbikozni” kezdene, aki ismeri politikai tevékenységét, világosan látja:

Egy szó, mint száz, talán verbális erőszakkal el lehetett nyomni (mint a Cserepes sori piac sorsát érintő

, ahol percekig jelentkezett, ám nem kapott szót), de nem lehetett hülyének nézni. Amit tehát a polgármester tervbe vett, az nem más, mint a legfajsúlyosabbnak nevezett testület, a város legfontosabb költségvetési-gazdasági kérdéseit tárgyaló pénzügyi bizottság totális kiherélése! Tanács Eszternek mindemellett van egy harmadik „megbocsáthatatlan” bűne. Édesapja,

Tanács István

a baloldaliak számára „hazai pályának” számító Népszabadság újságírójaként az elmúlt években több rendkívül korrekt, tényfeltáró írásban mutatta be:

Elég, ha csak a Szeviép-károsultak, a Mars téri kereskedők vagy a Cserepes sori piacosok kálváriájáról szóló, ezen botrányok politikai hátterét elemző cikkeire utalunk, vagy arra, hogy 2008-ban – igen, már nyolc éve! – a lehető legtalálóbban mutatta be a Botka-rendszer lényegét: a szegedieknek szánt forrásokat az építés helyett szépítésre, a megélhetés támogatása, a gazdaságélénkítés és a munkahelyteremtés helyett betonra és cirkuszra költik. Panem et circenses – körülbelül ennyit érhet az a bizonyos „Új Magyar Európai Köztársaság”. Bizony, tisztelt olvasók, erről van itt szó: kész átverés show-ról a gúzsba kötött szegedi jobboldal és a mainstream helyi média asszisztálása mellett. Egy olyan város vergődéséről, melynek félrevezetett lakói inkább kifizetik az ország legdrágább tömegközlekedési és parkolási díjait, csak hogy szavazhassanak a villamos színéről vagy szökőkúttervekről. Egy olyan település kálváriájáról, ahol a jövő tervezése óvodabezárásokban, a gazdaságfejlesztés papírrepülő-hajtogatásban, a városépítés ingyengulyás-osztásban és sör-virsli-fesztiválok sorozatában, az érdekeik érvényesítéséért küzdő civilekkel való kapcsolatteremtés trükkök százaiban vagy rendőrségi attakokban merül ki. Ahol úgy látszik, nem az a közérdekű kérdés, hogy ki

Rácz Attila

vagy

Báló Tamás,

hanem az, ki

Szabó Bálint,

ahol a karaktergyilkosok kiáltanak karaktergyilkosságot. Ahol ha másra nem is, arra futja az energiából, hogy az ellenzékiség írmagját is megpróbálják kitépni. Ahol az úgynevezett elit eltolja magától a gondolkodni akarókat.

Az egész történet két húsba vágó kérdést vet fel amellett, hogy a helyi lakosok meddig tűrik a szemfényvesztést. Az egyik, hogy legalább a kollegialitás okán a sajtó szegedi képviselői előkeresik-e a tükröt a szekrényből, a másik, hogy a maroknyi helyi ellenzék megérti, megérzi-e végre a demokrácia lényegét, rájön-e, mi az erkölcsi kötelessége. Mert most mindannyian Tanács Eszterek vagyunk.