Tapsoljunk, vagy szomorkodjunk a szlovén melegházasság leszavazása miatt?

Szlovéniában népszavazást tartottak a melegházasság kérdésköréről, a többség elutasította az intézményt. Örülni kell? Bánkódni? Talán inkább csak tudomásul venni, s elfogadni. Mert ennyi közünk van hozzá.

Mindenki emlékszik rá, hogy 2015. június 26-án az Egyesült Államok legfelsőbb bíróságának kilenc tagja közül öt úgy döntött, hogy legalizálni kell a melegházasságot, amely tagadhatatlanul az ottani homoszexuálisok nagy győzelme volt. Az amerikai közösségi oldal, a Facebook erre válaszul lehetővé tette, hogy egy kattintás által bárki szivárványszínűvé változtassa a profilképét. Sokan éltek a lehetőséggel, nemcsak Amerikában, hanem hazánkban, Magyarországon is. Egyre több és több ilyen profilképpel telt meg az én üzenőfalam is. Majd megjelentek a nemzeti színűek, a piros-fehér-zöldek. S én csak néztem a tarkaságot az egyéves profilképemmel, s a jóval idősebb két szememmel. Azóta nagyobb részt eltűntek e fotográfiák, néhány szivárványos és trikoloros maradt, nem több. Pár hónappal az amerikai lépés előtt a szlovén parlament szintén elfogadta a melegházasság intézményét. 51 demokratikusan megválasztott képviselő igen szavazatával, s 28 ugyanígy a törvényhozásba bekerült honatya ellenvoksával. Ma erről tartottak népszavazást, az előzetes felmérések szerint 43 százalék támogatta, 40 százalék eltörölte volna a márciusban hozott törvényt. Más lett a végeredmény, a Koalíció a gyerekekért és a katolikus egyház által támogatott népszavazás túllépte az érvényességi küszöböt, s a többség, a voksolók 63,12 százaléka a melegházasság visszavonása mellett tette le a voksát. Eddig a tények. Elemezhetnénk, hogy mi lehet a különbség oka az előzetes mérések, s a 98 százalékos feldolgozottság között. Pontatlanok voltak a kérdőívezők? Túl biztosak voltak a melegházasság-pártiak? Az emberek nem merték elmondani a véleményüket, csak a szavazófülkék magányában? Utalgassunk arra, mint a 444, hogy a teljes választókorú népesség 16 százaléka ellenezte a melegházasságot, s majd az egyszeri liberális kommentelő leírja, hogy akkor ki a 84 százalék? Vagy fordítva? Posztolgassunk szomorú arcokat, vagy győzelmi jeleket? Nem, fölösleges tippelgetnünk, de örömkönnyeket hullajtani, avagy sajnálkoznunk sem kell. Ez a szlovén emberek, állampolgárok döntése volt. Ők így voksoltak, az amerikai alkotmánybíróság kilenc tagja máshogy. Egyetlen feladatunk van: tiszteletben tartani az ő döntésüket. S egyben elvárni, ügyelni rá, hogy fordított esetben ők is így tegyenek. Egyszer lehet nálunk is lesz valamilyen szavazás a kérdésben. Bármi is legyen a végeredmény, azt ígérem, egy szlovéntól, egy amerikaitól sem várok el semmilyen zászlót. Azt kívánom majd nekik, amit most az olvasóknak. Áldott, békés karácsonyt és boldog újévet, mert e pillanatban nekünk ezek kellenek, hogy a legfontosabbak legyenek!