Értékeink - Nógrádi Tibor blogja: Hatalom és csend

Bizonyos politikusoknak az a jó, ami az országnak rossz - írja Értékeink című közéleti blogjában Nógrádi Tibor, a Fidesz szegedi elnöke, frakcióvezetője.

Van Magyarországon egy szűk kör – Szegeden sajnos elég nagy átmérőjű ezen alakzat –, melynek politikai érdeke mindenben a rosszat, a negatívumot keresni. Ezen derék politikusok a kormányzat állandó kritizálásával próbálják saját jövőbeni hatalmukat megteremteni, nekik az a jó, ami az országnak rossz! Mindezen gondolatok a szegedi önkormányzati cégvezetőjelöltek múlt heti pénzügyi bizottság meghallgatásán jutottak az eszembe, mikor is a szegedi piac jelenlegi és jövőbeni igazgatója arról panaszkodott, hogy csökken Szegeden a vásárlóerő, a legtöbben már csak néhány darab almát, zöldséget vesznek Szegeden a termelőktől. Másnap

Dr. Botka László

polgármester ezzel ellentétesen nyilatkozott a Rádió 88-ban: Szegeden az elmúlt évben nőtt az iparűzési adó, még ha nem is olyan mértékben, mint az országos átlag, majd ugyanő nem később a kereszténydemokrata

Haág Zalán

a szegedi önkormányzat migrációs terheit érintő

, borzalmas elszegényedésről, növekvő adóterhekről, tragikus kormányzásról regélve. Nem telik el szegedi közgyűlés úgy, hogy az ország gazdaságpolitikáját, irányítását ocsmány hazugságokkal ne ócsárolnák, támadnák a városházi többségben lévők. Pedig, Jó Urak, a tények makacs dolgok, nemzeti össztermékünk, a GDP 2009-ben volt mélyponton (

Gyurcsány Ferenc

miniszterelnök munkásságát "dicsérve"), és 2013. december óta folyamatosan emelkedik, 24 hónapja folyamatosan nő a kiskereskedelmi forgalom, 2013. december óta gyakorlatilag nincs infláció, 2014 augusztusától 2015 májusáig deflációban éltünk, azaz csökkentek az árak az előző évihez képest, 2015 szeptemberében a bázishoz képest 7,8%-kal nőtt az ipari termelésünk, míg a gazdaság állapotára kiváló mutatószámot adó építőipar volumene 8,1%-kal bővült. A számokból kiolvasható, hogy remek kezekben van az ország kormányzása, és a társadalmi visszajelzésekből ítélve nemcsak gazdaságilag: Magyarország a migráció kezelésében az elmúlt nehéz hónapokban mind szolidaritásból, mind határozottságból példát mutatott Európának. Persze az eredmények nem késztették a szegedi vezetőket arra, hogy beismerjék tévedésüket a modern kori népvándorlás megítélésében, azt már nem is reméltük, hogy esetleg megköszönik azokat a kormányzati erőfeszítéseket, melyek megvédték a Dél-Alföldet, ezen belül Szegedet, főleg a körtöltésen kívüli területeket a bűnözéstől, az élhetőségét újból megteremtve. Hétfőn reggel hasonlóak voltak a gondolataim, miután kijózanodtam a Magyarország – Norvégia labdarúgó-Eb-selejtező hatalmas sikerének eufóriájából, ahol újra együtt szurkolt és ünnepelt a nemzet 2,578 millió rekord TV-nézettséggel, mely szám valószínűleg ennél is nagyobb számú nézőt takar, már több mint egymilliós jegyigényléssel a jövő nyári franciaországi Eb csoportmeccseire. Ekkor eszembe jutott a labdarúgósport több évtizedes szegedi ellenzőjeként elhíresült egyik szegedi városvezető: vajon ő hogyan éli meg a nemzeti csapat sikerét? Kinek szurkolt a Norvégia elleni mérkőzésen? A csendesség sokszor érték, a hatalomgyakorlásban is. Kíváncsi vagyok, hogy a tények és a számok érdeklik-e Szeged vezetőit, csendesebb lesz-e a közeljövőben a közélet, megszűnik-e hazug káromlás. Akár már a november 20-i közgyűlésen.