Kinőtt egy növény a 90-es buszon

Immár nemcsak állatok és emberek használják utazásra a buszokat, hanem növények is, egy szemfüles utas lefotózott egyet a hátsó ajtó mögött.

Olyan története biztos minden szegedinek van már, hogy egy-egy kóbor állat feltéved valamelyik autóbuszra, trolira vagy villamosra. E sorok írója egy elszökött kutyát és egy verebet is látott már buszozni, a legyekről, bogarakról nem is beszélve. Az azonban, hogy egy növény elszórja a magját egy ajtó mögötti résbe, és ott csírázzon, majd hajtson ki, biztos, hogy nem szerepelt az "Élőlények és a tömegközlekedés" című novellagyűjteményben; eddig. Vajon mi lehet e mag története? Írja meg nekünk a sajátját, én is felszolgálok egyet:

Bazsalikom

Timi tudta, hogy a milánói sertésborda Zoltán kedvence, figyelte szerelmét, ahogy a húst vágja, majd a szájába teszi a falatot, már az első rágásnál megremeg kicsit a szemhéja, ismerte ezt az izomrándulást, ilyenkor a férfi szívének is kedves az étel, viszont amikor a makarónit felcsavarta és az ajkaival lehúzta a tésztagomolyagot a villáról, mozdulatlan maradt a szemhéj. Néhány hét múlva Zoltán anyjáékhoz mentek egy születésnapi ebédre, ahol a tyúkleves után milánói sertésborda volt a menü. Timinek nem is kellett volna figyelnie Zoltánt, hogy megremeg-e a szemhéja, szinte hallotta, ahogy mozdul az izom. A desszert után laza beszélgetést kezdeményezett Zoltán anyjával, aki végre elmondta azt az egy mondatot, amire Timi egész nap várt: „mindig friss bazsalikomot teszek a paradicsomszószba, saját nevelésűt”. Timi már másnap reggel kiment a piacra vett cserepes bazsalikomot és magot is, hogy maga is nevelhessen növényeket. Ahogy sietett fel a buszra a hátsó ajtón nagy izgalmában – már a paradicsomszósz járt a fejében – kiborult a kosara, a palánta oldalra dőlt, a magok szétszóródtak. A nő elmosolyodott, nevetett saját hevességén, hiszen azzal semmivel sem ér haza hamarabb, hogy felfut a buszlépcsőn, de annyira szeretné már a rotyogó, vörös szószba beleszórni a felaprított bazsalikomlevelet, és csak szagolgatni a gőzt, kóstolni sűrű levet, bekiabálni Zoltánnak a nappaliba: "kész a makaróni drágám!". A nő összeszedte a szétgurult almát, a szétszóródott magokat, visszarakta a kosárba a felborult cserepet benne a bazsalikommal, a kihullott földet a bal markába sodorta jobb kezével és a cserépbe tette. Már két hónapja gondolkodott Zoli azon, hogyan kérje meg Tímea kezét. Erre azért emlékszik ilyen pontosan, mert épp akkor érkezett meg az a zengedező, májusi vihar; kapkodva szedték össze a kerti asztalról a tányérokat és a lábost, az ablakból nézték a jégesőt, amit heves zivatar váltott fel, közben történeteket találtak ki a főúton az eső miatt megálló autókban ülőkről. Sokat nevettek, az egész délutánt a szobában töltötték, estére pedig a lábosból ették meg együtt a maradék makarónit összekeverve a szósszal és a félig már száraz reszelt sajttal, majd némi szerelemmel fűszerezték meg mindezt. Életében nem evett még ilyen finomat. Este, mikor már Tímea elaludt, Zoltán sokáig csak nézte a lányon a lélegzésétől lassan hullámzó takarót, aztán félre húzta válláról a paplant, majd Tímea fekete haját is, és a nyakszirt tövére adott egy csókot; ekkor döntötte el, hogy feleségül veszi. És ennek már két hónapja, egyszerűen nem tudja, hogyan kérje meg a kezét és mikor, reggel, délben, este? Adjon szerenádot, rendeljen pizzásnak álcázott „hozzám jössz?”-dobozt? Utazzanak el valahová? Süsse bele a gyűrűt a maffinba? A 90-es busszal ment haza, túlóráznia kellett a munkahelyén. A busz hátsó ülésére ült, és ekkor elfogta valami felemelő, szívet dobbantó boldogság, az ajtó tövébe esett a tekintete, ahol észrevett egy kis növényt, ami a jármű falának tövéből nőtt ki. Felismerte, az anyja konyhájának és most már Tímeáénak is állandó lakója: bazsalikom. Eszébe jutott a májusi vihar, a rögtönzés vidámsága, a kis történetek, a hideg makaróni, ami fejedelmi lakomák hangulatával ért fel akkor. Lehajolt a növényhez, óvatos mozdulatokkal az apró, zsenge gyökerével együtt kihúzta a résből a növényt, ezt fogja odaadni virág helyett mikor hazaér, és megkéri Timit, együtt ültessék el, hogy még sokszor ehessenek lábosból hideg makarónit száraz reszelt sajttal, majd mellékesen hozzáteszi, ehhez viszont hozzám kell, hogy jöjj. (A képért köszönet a

Szeged kommandó Facebook-csoportnak

!)