Nem hitték volna, pedig de. Egy újabb - és idén már esküszöm, hogy az utolsó - bőrt... szirmot húzom le a magnóliáról, az ötödiket. ELVIRÁGZOTT A MAGNÓLIA!
Áprilisban az utolsó virágok haldoklásait nézhetik végig, akik e tavaszi lüktetésben épp a Széchenyi tér felé tévednek. Először arra gondoltam, hogy online közvetíteném a legutolsó sziromhalált, ülnék ott a gyepen, olvasnám a Bardo Tödolt, a tibeti halálmeditációt, mellyel a halottat segítik a lámák a köztes létből átvezetni a megszabadulás felé, vagy levetíteném laptopon ennek modern, képi manifesztációját, Jim Jarmus
, de rájöttem, hogy nemcsak műfajt, de valóságot is tévesztenék, nincs itt semmiféle halál, a rózsaszín átadja helyét a zöldnek, ráadásul hogyan hoznék én közös nevezőre növényt és embert? Nem jelent ez az egész igazából semmit csak egy röpke tavaszfényt minden éveben, szépséget, kis színes a napilap hasábjain, itt 5-6 lenyúzott bőr, sok ezer kattintás, lájk, odakint pedig már a mobilos önarckép, szelfi a magnóliával egyedül, apuval, anyuval, a srácokkal, mucussal. Belekomponálva a tornyot, az órát, egy audit, éjszaka egy fedetlen keblet, hajnalhasadás előtt egy kósza vámpírt. És igazán akkor erőszakolhatnám meg az egész virágzást, a kezdettől, a végig, ha leírnám most, hogy ez a sziromgyilkos április a választási őrület időpontja is volt, de nem írom le, mert közben a magnóliavirágzás ugyanúgy történik majd 123 év múlva is, ahogy történik ez, ha nem is épp ugyanezen a helyen, de ugyan így már sok ezer éve.
Az előző 4 bőr:
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.