Vélemény: Gyurcsány, a ministráns

Nos, a napokban nyilvánosságra hozott, illetve az általa elmondott 16 pontos programbeszédben már nyoma sincs ennek a mesterkélt ájtatosságnak. Gyurcsány most olyan határozott víziót adott a Magyarországon működő egyházak sorsáról, hogy azok lélegzete is elakadt!

Nem akarom bántani ezt a szelíd embert, aki egykori megnyilatkozásai alapján gyakran tett eleget felekezeti kötelezettségének: rendszeresen bérmálkozott! No mármost, csak az a kérdés, hogy miként vette magához a bérmálás szentségét, mert ismereteim szerint a római katolikus ember életében ilyen csak egyszer fordul elő…Bizonyára mást szeretett volna mondani a jámbor lélek, nyílván a ministrálásra gondolt, hiszen az szolgálatot jelent, és úgy érezte: ő szolgál, kiszolgálja az általa annyit emlegetett köztársaságot, vagy az ő olvasatában ezt „k…va országot”. Arról pedig nem is beszélve, hogy volt egy olyan időszak az életében, amikor szilárd elhatározás fogalmazódott meg benne: teológiát tanul és pap lesz belőle. Ezt is többször elmondta, közben nagyokat pislogott, igyekezett felvenni a legájtatosabb tekintetét. Volt, ahogy volt, minderről még 2006-ban tett tanúbizonyságot, s nekünk meg kellett elégednünk azzal, amit mondott, bizonyára volt egy mélyen átszellemült, lelki békéjétől ihletett pillanata, amikor ilyen markáns kinyilatkoztatást tett. S várta a tapsot. Megtapsolták. Azóta azonban nagyot változott a világ. Gyurcsány Ferenccel is. Merthogy tőle származnak ezek a magvas gondolatok és szellemi produkciók. A 2006-os mozgalmas esztendő (az őszödi beszéd, az 56-os forradalom emlékének beszennyezése is hozzá fűződik) bizonyára elegendő muníciót adott egy-egy ilyen ájtatos kitárulkozáshoz. Azután jött a bukás, amikor pártelnökként és miniszterelnökként is távoznia kellett az élről. Ő azonban nem hagyta annyiban, kilépett a szocialisták táborából, kicsiny csapatával új pártot alapított, most pedig megcélozza saját rehabilitációját: zsarolja a már választási szövetséget kötött két ellenzéki pártot, szeretne bekerülni közéjük, s a vak is láthatja, hogy ő kíván Orbán kihívója lenni. Ennek érdekében azután meg is tesz mindent. Nos, a napokban nyilvánosságra hozott, illetve az általa elmondott 16 pontos programbeszédben már nyoma sincs ennek a mesterkélt ájtatosságnak. Gyurcsány most olyan határozott víziót adott a Magyarországon működő egyházak sorsáról, hogy azok lélegzete is elakadt! Azt mondotta az örökmozgó emberünk, hogy ő bizony megvonja az egyházak támogatását, felmondja a Vatikánnal kötött szerződést (amelyet egyébként a szocialista Horn Gyula néhai miniszterelnök kötött a Szentszékkel!), merthogy a hitélet minden ember legszentebb magánügye…De felül fogja vizsgálni az iskolai hittanoktatást is, hiszen az sok pénzbe kerül és semmi szükség rá. A magát csalhatatlannak képzelő megmondó ember ezzel több millió magyar hívő embert csapott arcul, olyan megalázó módon, amit az ötvenes évek elején történt egyházi ingatlanok elrablása, a szerzetesek, apácák elűzetése óta nem tapasztalt a magyar társadalom. Nem hiszem, hogy ezzel az eszement programponttal még az ateisták is egyetértenének, hiszen azt mindenki jól tudja, hogy az egyházak, a felekezetek a hitéleti missziójukon kívül napjainkban egyre hasznosabb tevékenységet végeznek a társadalomban: az oktatás-nevelésben, a szociális szférában, a karitatív munkában. Erre minden jól működő társadalmi konstrukcióban szükség van, és a világ dolgainak alakulása láttán, úgy vélem, szükség is lesz. Akkor is, ha a bukott párt- és miniszterelnök ezt nem így gondolja. A másik épületes gondolata ismét a határon túli magyarokat érinti. Nem elég, hogy 2004. december 5-én a nyilvánosság előtt uszított magyar honfitársaink kettős állampolgársága ellen, ami általánosan megítélés szerint is felért a nemzetárulással, s 2010. májusában a Magyar Parlamentben csak ő és két azonosan gondolkodó társa (Molnár Csaba és Szanyi Tibor) szavazott a törvény ellen, most (ha ők kerülnek hatalomra, mondotta) megszüntetné a kettős állampolgárság intézményét és csak azok szavazhatnának a parlamenti választásokon, akiknek magyarországi lakcímük van. Nem kellenek nekünk a „külföldi magyarok”, nem kell tőlük bocsánatot sem kérni kiebrudalásaikért, megalázásukért, nekünk most és a jövőben csak a „köztársaság” fejlődésére kell koncentrálnunk! (Mellesleg ezt megtehette volna akkor, amikor ő állt a kormányrúdnál és éppen nem hazudott reggel, éjjel, meg este, s amikor éppen nem lövetett a békésen felvonuló emlékezőkre…) Az, hogy a napokban már az ötszázezredik külhoni magyar testvérünk vette át a magyar állampolgárságról szóló okmányt, az a csőlátású DK-vezért csöppet sem érdekli. A félmilliomodik éppen az a Böjte Csaba ferences szerzetes volt, akit példaképként lehet állítani az egyetemes magyarság elé, aki 20 év alatt több ezer erdélyi magyar, román, cigány és egyéb nemzetiségű árva gyereket karolt fel, segítőivel együtt nevelte, tanította őket, embert faragott belőlük. Kiemelte őket a szegénységből, a nyomorból és a kilátástalanságból, s meleg, szeretettel teli otthont biztosított számukra az immáron csaknem száz alapítványi intézményében. Megtanította ezeket a gyermekeket a becsületes életre, egymás segítésére, mások tiszteletére. Ha valaki csak egyszer is járt egy ilyen otthonban, tapasztalhatta, hogy ezek a gyerekek amikor imára összekulcsolt kezeik fölé hajolnak, akkor ők az igazi ministránsok, ismerik a szolgálat valódi értelmét, s nagyon távol áll tőlük „hazudtunk reggel, éjjel meg este” életstílus. De még valamiben különböznek Gyurcsány Ferenctől: ők életükben csak egyszer bérmálkoznak…