Vélemény: Gordon csillaga leáldozóban?

A nyári meleg azonban, úgy tűnik, változást hozott a libás Gordonnak is becézett, egykoron szebb napokat látott, politikus karrierjének alakulásában, egyben pedig „befutási” esélyeit illetően is.

Messiás-szerepet szántak neki, arra számítottak, hogy ő lesz majd az a politikus, aki egyesíti az ellenzéket, s annak élén méltó kihívója Orbán Viktornak. Várták, jött, még ugyan itt van, talán egy ideig itt is lesz, de egyre jobban beszűkül a mozgástere, mind kevesebb szerephez jut, már a balliberális sajtó sem foglalkozik vele annyit, mint néhány hónappal ezelőtt. Igen, Bajnai Gordon, az előző mandátum végén bukott miniszterelnök az illető, akire ilyen jelentős feladatot szabtak, sokan pedig fényes jövőt is jósoltak neki. A nyári meleg azonban, úgy tűnik, változást hozott a libás Gordonnak is becézett, egykoron szebb napokat látott, politikus karrierjének alakulásában, egyben pedig „befutási” esélyeit illetően is. Tudniillik az eufória, amely megjelenését kísérte, alábbhagyott, mind a politológusok, mind közvélemény-kutatók jóval alacsonyabbra értékelik Bajnai politikai súlyát annál a szintnél, amely lehetővé tenné számára, hogy a magyar baloldal mögé álljon. S ami talán nem meglepő, már Nyugaton is jelennek meg olyan sajtóhírek, amelyek a fenti helyzetre utalnak. Az egyik jeles sajtóorgánum például arról cikkezett a közelmúltban, hogy Bajnai (és külföldi támogatói csapata) alaposan elszámította magát, amikor a 2014-es választásokon már eleve a baloldali pártszövetség listavezetőjének kiáltotta ki magát. Az ellenzék „reménysugaraként” tért vissza a politikába, bízott abban, hogy az MSZP-t is maga mögé tudja állítani, és ő vezeti majd győzelemre az egyesült baloldalt. Ennek azonban szinte semmi esélye, annál is inkább, mert a Mesterházy Attila vezette szocialisták hosszú időn át hitegették az Együtt - 2014 Mozgalmat, mígnem kikosarazták őket. Ez pedig óriási erkölcsi és presztízsveszteséget is jelent a volt kormányfőnek és a több kisebb-nagyobb csapatból összeállt társulatának. Persze, nemcsak külföldön látják így, hanem egyre többen a hazai politikai színtéren is. Bajnainak a Hajdú-Bét-üggyel kapcsolatos szerepvállalása egyre nyilvánvalóbbá válik. Hiába cáfolják rendre az „együttesek” a volt kormányfő közvetlen érintettségét az ügyben, ez egyre haloványabb próbálkozásnak tűnik. Különösképpen a termelők megszólalása után, akik konkrétan is terhelik Bajnait, olyan ismeretekkel és bizonyítékokkal rendelkeznek, amelyek egyértelműen arra utalnak, hogy a volt miniszterelnök igenis ott volt, amikor a cégen belül már világossá vált: nem tudják kifizetni a libatenyésztőket. Elmondásuk szerint Bajnai helytartóin, emberein keresztül irányította az akkori csődközeli helyzetben lévő Hajdú-Bét társaságot. Mégis, talán a legnagyobb baj a miniszterelnök-jelöltségre pályázó bukott kormányfő számára, hogy a saját politikai holdudvarába tartozók sem tudnak igazán megegyezni abban, ki legyen közelebb a zsíros fazékhoz, s abban sem, hogy milyen megállapodásra jussanak a legnagyobb ellenzéki párttal, az MSZP-vel. Egyes hírek szerint ugyanis a szocialista párt, látva az Együtt-PM hezitálását és fanyalgását, arra adta a fejét, hogy inkább a vele szimpatizáló és egyezségre törekvő kisebb pártokkal igyekszik szövetséget kötni a jelöltállítások során. Minél előbb, annál jobb jelszóval. Így azután lehetséges, hogy biztos befutó helyet adnak majd egy másik bukott pártvezérnek és kormányfőnek, Gyurcsány Ferencnek, aki most a DK „új pártjának” arcaként jelenik meg országszerte a hatalmas plakátokon. (A napokban Sopronban láttunk egy ilyen alkotást, amelyre valaki rápingálta: Korán van ez még, Feri!) De emlegetik a balliberális oldalhoz tartozó Schmuck Andor, Árok Kornél, Fodor Gábor nevét, akik szóba jöhetnek a szocialisták jelöltállításánál. Hogy ebből mi valósul meg, az is a jövő titka, de a dolgok jelenlegi állása szerint elképzelhető ez a változat is. Bajnai Gordon politikai erejének csökkenéséhez mindenképpen hozzájárult még két esemény. Az első a tavaszi dunai nagyárvíz. A volt kormányfő lekicsinylően beszélt a mentési munkálatokról, különösképpen arról, hogy Orbán Viktor kormányfő maga vette a kezébe a katasztrófahelyzetben az irányítást. Melléfogott: az árvíz során emberéletben nem esett kár (más országokban igen), és a lehető legkedvezőbb módon sikerült levezényelni a súlyos áradással járó, embert próbáló szituációkat. A másik: egyik agyonhangoztatott téma a túlzottdeficit-eljárás volt. Bajnaiék úgy igyekeztek/igyekeznek beállítani az regnáló kormányt, hogy fogalma sincs a gazdálkodásról, csak kárt okoznak a magyar gazdaságnak, míg ők az igazi megmondóemberek, akik majd felvirágoztatják az országot. Mindeközben arról nem ejtenek szót, hogy éppen az ő idejükben vettük fel a nagy kölcsönöket, amelyeket most a határidő lejárta előtt visszafizetünk, Bajnai vette el a nyugdíjasoktól a 13. nyugdíjat, és most féltő gonddal veszi őket körül, óva inti a szép korú honfitársainkat Orbántól. Hogy csak néhány áldásos tevékenységét soroljuk fel a libás Gordon néven elhíresült, ártatlan arcot magára erőltető politikusnak. Most tehát, hogy kikerültünk a kilenc éve bennünket béklyóba szorító túlzottdeficit-eljárás alól, visszafizetjük a tartozásainkat, leszorítottuk az inflációt – úgy tűnik, Bajnaiék muníciója fogytán, kevesebbet nyilatkozgatnak gazdasági témákban, érzik ők is saját hiteltelenségüket. Bizonyos értesülések szerint ugyanezt érzik azok a pénzes támogatók – közöttük az amerikai szponzorok is –, s nincs kizárva, hogy hamarosan nagy fordulatot vesz az eddigi Gordon-optimizmus. Pesszimizmussá alakul át.