Vélemény: Miért jött ide, Orbán úr?

Orbán úr, nyugodtan szemléli az egyre vörösebb képviselő asszonyt, néha elnéző mosoly kíséretében bólogat is, ami még jobban felhergeli a páratlan orátori képességekkel megáldott képviselőt és szinte fuldokolva kérdi: Miért jött ide, Orbán úr? A válasz érkezik, azért, hogy Magyarországról reális képet adjon a mélyen tisztelt képviselőknek, s azért, hogy a tárgyi tévedésektől és csúsztatásoktól hemzsegő Tavares-jelentést cáfolja, elmondja, hogy hazánkban nem olyan viszonyok vannak, mint amit a portugál politikus, nagyobbára itthoni súgói tanácsára papírra vetett.

Nézem az Európai Parlamentben zajló vitát a Tavares-jelentésről. Rögtön az elején szeretném leszögezni, nem vagyok mazochista, csupán azt szerettem volna tudni, hogy milyen érvrendszerük van a tisztelt képviselőknek és mennyire készültek fel erre a vitára, amelyet egy, a hazánkat nagyon súlyos vádakkal illető referátum kapcsán folytat ez a (sokak által már különösebben nem tisztelt) grémium. Ha a referátum, az Orbán felszólalás és a nagyszámú vitázó képviselő meghallgatása után röviden össze kívánom foglalni, akkor egyszerűen azt mondom: kabaré. Ha a kérdés fontosságát veszem alapul, akkor tragikomédiának minősítem. Ha pedig még tovább megyek és egy múltbéli példával próbálom összehasonlítani azt a színjátékot, amelyet július 2-án láttam és hallottam az EP ülésén, akkor pedig úgy fogalmazok, hogy ez a műsor szinte egyenértékű a Rádió Tirana egykori magyar nyelvű adásával. Az Enver Hoxha (Hodzsa)- korszakban ugyanis ezt a műsort hallgattuk, ha jót akartunk szórakozni. Az erősen marxista-leninista hangvételű rádió ugyanis keresetlen szavakkal bírálta az imperialista nagyhatalmakat, a szovjet expanziót, később a kínai hegemóniát, a Tito-revizionizmust és a közép-európai kommunista csatlós országok politikáját is. Szóval, kiosztott mindenkit, közben tárgyi tévedések garmadát zúdította a kedves hallgatókra, akik vagy összeráncolt homlokkal, aggódva figyelték a világ helyzetének ilyetén alakulását és köszönetet rebegtek az Albán Kommunista Munkáspártnak, nemkülönben Enver (Hodzsa) elvtársnak a felvilágosításért, mások pedig hasukat fogva nevették a sok bárdolatlanságot, az akkor már idejét múlt eszmerendszer parlagias kifejeződését. Egy kicsit erre hasonlított a strasbourgi nagy előadás is, amely – szeretném újfent hangsúlyozni – nem volt méltó egy európai szintű politikai vezető testület összejöveteléhez és megnyilvánulásához. Először is én, s valószínűleg nemcsak én, azt gondoltam, úriemberek ülnek ebben a testületben: öltönyös, nyakkendős férfiak, ápolt, jól öltözött, elegáns hölgyek (jól megfizetik őket, van miből öltözködniük), akiknek van tartásuk, felszólalásuk alkalmával civilizáltan viselkednek, érthetően beszélnek, nem üvöltöznek és mutogatnak jobbra-balra. Tévedtem, most is. Nézem például a foghíjas Guy Verhofstadt képviselőt, a liberális frakció vezetőjét, akire véletlenül sem illik rá az úriemberi jelző, hiszen hatalmas karlendítésekkel, kiabálva, pontosabban ordítozva pocskondiázza a magyar miniszterelnököt, amerikai tudósok dolgozataira hivatkozik, amikor a demokrácia fogalmáról esik szó, majd kissé belegabalyodik a tudományosságba, hirtelen abbahagyja és fújtatva lerogy a székére. Eszmetársa, a zöldek frontembere, Daniel Cohn-Bendit sem akar lemaradni mögötte: nyakkendő nélkül, ingének egyik gallérja a zakója alatt, szinte pattog, mint egy rajzfilmfigura és a hatás kedvéért egy kicsit „ötvenhatozik”, amikor a családja segítette a magyarokat, de most? Most elvesztette a türelmét ezzel a renitens magyar néppel szemben, amely nem ismeri a demokráciát, a sajtószabadságot és minden mást, ami egy civilizált társadalom ismérve. Felszólalásának gyöngyszeme, amikor magából kikelve üvölti, hogy:” Ön sem tökéletes Orbán úr, ön is tévedhet! A nép is tévedhet! Még a magyar nép is tévedhet!.. Azután összezuhanva elfoglalja a helyét és önelégülten néz körül, taps és elítélő moraj kíséri „alkotását”. A magyarokat szintén keblére ölelő Reding-asszonnyal most külön nem érdemes foglalkozni, mert matrózblúz szerű felsőjében annyi általánosságot pufogtat, hogy azzal valószínűleg a gyorsíró jegyzeteket készítő hivatalos jegyzőkönyvvezetőnek is megkeseríti az életét. Ám, egy kevésbé ismert, annál feltűnőbb képviselő hölgyet mindenképpen idézni kell még, aki Orbán Viktor szomszédságában ült és hihetetlen agilitással látta el szerepét. Sötétszürke zakó, ibolyaszínű ingblúz, farmer az öltözéke, rózsaszín szemüvege mögül villámokat szór a szeme a magyar miniszterelnökre és állandóan azt kérdi: Miért jött ide, Orbán úr? Azért, hogy konfrontációt gerjesszen a képviselők között? Azért, hogy otthon ön legyen a nagyfiú, aki ki mert állni az EP képviselői elé? Mindeközben Orbán úr, nyugodtan szemléli az egyre vörösebb képviselő asszonyt, néha elnéző mosoly kíséretében bólogat is, ami még jobban felhergeli a páratlan orátori képességekkel megáldott képviselőt és szinte fuldokolva kérdi: Miért jött ide, Orbán úr? A válasz érkezik, azért, hogy Magyarországról reális képet adjon a mélyen tisztelt képviselőknek, s azért, hogy a tárgyi tévedésektől és csúsztatásoktól hemzsegő Tavares-jelentést cáfolja, elmondja, hogy hazánkban nem olyan viszonyok vannak, mint amit a portugál politikus, nagyobbára itthoni súgói tanácsára papírra vetett. Azután másnap következett a szavazás, amelyen a többségi baloldali parlament el is fogadta az előterjesztést. Magyarország ellen szavazott Gurmai Zita, Göncz Kinga, Herzog Edit, Tabajdi Csaba és Bokros Lajos, magyar EP – képviselők is. Ezen pedig el lehet és el is kell gondolkodni. Merthogy saját hazájuk ellen korábban is áskálódtak, csúsztatásokkal teli információval látták el európai frakciótársaikat, azt a magyar közvélemény tudta. De ha egy ilyen nagy horderejű kérdésről van szó, amikor hazánkat – a nemzetközi jogászok egybehangzó állítása szerint törvénytelenül - gyakorlatilag gyámság alá akarják helyezni, akkor azért alaposabban meg kellett volna fontolni, hogy miként voksolnak! Csak emlékeztetőül: néhány nappal ezelőtt ugyanabban az ülésteremben az általunk már emlegetett Daniel Cohn-Bendit nem szavazta meg Marie Le Pen, francia szélsőjobboldali képviselő mentelmi jogának a felfüggesztését… A Magyar Országgyűlés példás gyorsasággal fogadta el azt a politikai állásfoglalást, amellyel az Európai Parlament határozatára reagál. Jellemző, hogy a Magyar Parlamentben az ellenzéki MSZP nem szavazott (a frakció kivonult a teremből), s ezzel voltaképpen megerősítette a két nappal korábban Strasbourgban Magyarország ellen szavazó párttársainak az álláspontját. De, hogy ennek az Európai Unióhoz méltatlan ügynek mi lesz a folytatása és főleg a következménye, az egyelőre csak megjósolható. Nevezetesen az, hogy ha az egyre agresszívabban fellépő brüsszeli adminisztráció tovább folytatja hadjáratát, ma Magyarország, holnap valamelyik másik tagország ellen, akkor előbb-utóbb szétesik a korábban még védőernyőként aposztrofált unió.