Vélemény: Reding asszony morális csatavesztése

Reding asszony megjegyzései nem alaptalanok. Nem azért, mert bárkinek is bármitől félnie kellene, hanem azért, mert az általa is említett Bajnai-féle csoportosulás már meg is kezdte szellemi mentorának az elképzelését átültetni a gyakorlatba: egyre többet beszél a félelemről, természetesen konkrét esemény vagy személy említése nélkül.

Korábban sem loptuk be magunkat a szívébe, most pedig nyilván még kevésbé fog bennünket szeretni. Viviane Reding, az Európai Bizottság alelnöke, a jogérvényesülés, az alapvető jogok és az uniós polgárság biztosa a Bilderberg-konferencián mondott beszédének összefoglalóját ugyanis viszontláthatta a Magyar Nemzet hasábjain, ami – lévén, hogy ez egy zártkörű és a médiát kizáró megbeszélés – alaposan felbőszítette. Persze, nem az amit mondott és tett, hanem az, hogy egyáltalán napvilágra került magvas eszmefuttatása. De mit is mondott a luxemburgi állampolgárságú politikus? A lap ugyanis, olasz forrásokra hivatkozva, közölte az uniós biztos hazánkra vonatkozó megjegyzését, amelynek lényege, hogy „... Reding a Magyarországról szóló megbeszélésen arról biztosította az egybegyűlteket, mindent megtesz a jövő évi országgyűlési választási eredmények legitimitásának gyengítéséért”. A biztos ezzel kapcsolatban kifejtette, arra hivatkozna, hogy a magyar szavazók a fülkében sem merték kifejezni akaratukat, mert a fülkék fölé helyezett rejtett kamerákat láttak! Ezt a feltevést hivatott elősegíteni az a külföldi médiakampány, amely a félelem légköréről cikkezik majd. Mindebben számít Bajnai Gordon volt miniszterelnökre is, aki a társadalmat eluraló félelem tudatosításában és alátámasztásában kap majd jelentős szerepet. Hogy mit keresett egy ilyen összejövetelen az uniós alelnök? Az 1954 óta évi rendszerességgel tartott konferencián jeles tudósok, üzletemberek, médiamunkások vesznek részt, de a megbeszélést teljes titoktartás övezi, kommünikét nem adnak ki róla, a résztvevők nem nyilatkozhatnak. (Pedig, ha egy dologról két ember tud valamit, az már nem titok…) Reding nyilvánvalóan politikusként jelent meg a grémium találkozóján, de hogy miért éppen Magyarországról kellett nagy ívű előadást tartania, s miért épen a jövő évi választások befolyásolásának stratégiáját kellett vázolnia, arra a külső szemlélő nehezen talál magyarázatot. Hacsak. Hacsak nem rejlik mögötte Reding asszony immáron szinte leplezetlen gyűlölete a magyarok iránt. Mert nem ez az első megnyilatkozása az EU-tagállam Magyarország ellenében, korábban is igyekezett „betartani” ott, ahol csak tudott. Az 1949-es rákosista alkotmány módosítását is számtalanszor kifogásolta, bírálta a nálunk fellelhető demokráciadeficitet (!), de nem átallott olyan megjegyzést tenni hazánkra, hogy „személyesen nem lepi meg az ír bíróság döntése, hiszen Magyarországon az igazságszolgáltatás függetlensége megkérdőjelezhető”! Történt ez annak kapcsán, hogy a magyar belügyminiszter kérte az emberi jogok biztosát, járjon közbe a 10 évvel ezelőtt történt halálos gázolás ügyében, amikor egy ír autós Leányfalun, a zebrán elütött egy 5 és egy 3 éves kisgyermeket, nagymamájukkal együtt. Az elkövető ma is vígan éli mindennapjait Írországban… Szóval, körülbelül ilyen a politikusnő emberi jogokat védő magatartása. Félelem. Reding asszony megjegyzései nem alaptalanok. Nem azért, mert bárkinek is bármitől félnie kellene, hanem azért, mert az általa is említett Bajnai-féle csoportosulás már meg is kezdte szellemi mentorának az elképzelését átültetni a gyakorlatba: egyre többet beszél a félelemről, természetesen konkrét esemény vagy személy említése nélkül. A közvéleményt még az őszödinél is vulgárisabb megfogalmazásokkal szórakoztató vagy felháborító Gyurcsány is tanul: ő is a félelemről beszél (igaz, nem azokról a kordonokról, amelyet ő emeltetett egy-egy állami megemlékezés alkalmával, hogy biztonságban érezze magát koszorúzás közben…). Van egy pont a Reding-beszédben, ami szintén megkülönböztetett figyelmet kíván. Nevezetesen, hogy az Orbán kormány lejáratásához segítséget ígértek neki az Amerikából pénzelt magyarországi civil szervezetek is! Ez egyébként eddig sem volt titok, hiszen legkülönfélébb „legitim” egyesülések tüntetései, vandál rendbontásai vagy komoly „sajtónyilatkozatai” már jelezték, hogy részt vesznek ebben a munkában: gyűlölnek mindent, ami magyar kezdetű szóval jelenik meg társadalmunkban, bomlasztanak ott, ahol éppen összetartásra lenne szükség és rohannak külföldi megbízóikhoz, hogy „bemószerolják” a honi állapotok előidézőit. Azokat, akik rezsicsökkentéssel próbálnak segíteni a lakosságon, az átvert deviza-hiteleseken, vagy netán meg merik védeni az embereket a Duna áradásától. Vagy kivezetik az országot a túlzottdeficit-eljárásból. A keresztény/keresztyén értékek említése pedig egyenesen romboló hatású. Mint az ördögnek a tömjénfüst. Viviane Reding hallgatott. Két nap után reagált a megjelentekre, amikor azt mondotta kijelentéseivel kapcsolatban: „ akár csak a valóság legapróbb morzsájához is köze lenne.” Kusza és hiteltelen tagadás. Stílus kérdése, övé ilyen. De mindeközben nem szabad elfelejteni, hogy jövőre választások lesznek az EU-ban is, s egyre többször hangzik el a mostani alelnök neve, mégpedig komoly, a jövő uniós vezetőinek esélylatolgatásaival kapcsolatban. Magyarul: ha már három mandátumon keresztül alelnökként ténykedett, a negyediket elnökként szeretné teljesíteni… Nos, Viviane Reding uniós biztos eddigi legmarkánsabb tette kétségkívül az unión belüli roamingdíjak jelentős csökkentése volt. Köszönet neki érte. De mostani megosztó politikai magatartása, gyakran nyílt színi gyűlölködő megnyilatkozása, többet árt a közösségnek, mint amennyit használ. A magyarok elleni kirohanása egyébként még sokáig napirenden marad, mert nemcsak hazánk politikusai, civil szervezetei szólaltak meg ebben az ügyben, hanem egyre több európai politikus és a mértékadó sajtóorgánum is. Ez pedig, akárhogy csűrjük-csavarjuk, morális csatavesztést jelent a politikusnő számára. A 62 éves, háromgyermekes, elvált asszony, úgy tűnik még nem fog egy ideig nagymamaszerepben tetszelegni, nem vigyáz esténként az unokákra és nem alszik el kötés vagy horgolás közben a tévé előtt. Ő politizálni óhajt a jövőben is. Jól vagy rosszul, ez nyilván nem foglalkoztatja.