Vélemény: Gyalázkodás és civilizáció

Nyomban két kérdés fogalmazódik meg bennünk. Az egyik: miért éppen Görbicz Anita mezével követik el ezt az aljas, primitív gyalázkodást? A másik: milyen (sport)etikai magaslatokban szárnyalhattak a román élsportolók, amikor teljes erőbedobással igyekeztek megszégyeníteni a 13-as mezt?

A jóérzésű sportszerető ember egyszerűen nem hitt a szemének, amikor a bukaresti ProSport című, magát sportnapilapnak tituláló sajtótermék címoldalán megpillantotta azt a fotó-kollázst, amelyet a szerkesztők a Oltchim Valcea-Győr női kézilabda Bajnokok Ligája elődöntőjének beharangozójaként szántak az olvasónak. Előbb egy internetes portálon, majd a magyar országos sportújságban nézhettem meg a lap gyomorforgató művét: három neves román sportoló – Ionea Tirle, az olimpiai ezüstérmes, kétszeres Európa-bajnok futó, Constantina Dita, olimpiai bajnok hosszútávfutó és Nikoleta Grasu, világ- és Európa bajnoki ezüstérmes diszkoszvető – festéksprayt fúj Görbicz Anita mezére, a másik igyekszik széttépni azt, a harmadik pedig nemes egyszerűséggel lábtörlőnek használja! Mindez egy országos újságban, az ottani sportot kedvelő olvasók lapjában! Nyomban két kérdés fogalmazódik meg bennünk. Az egyik: miért éppen Görbicz Anita mezével követik el ezt az aljas, primitív gyalázkodást? A másik: milyen (sport)etikai magaslatokban szárnyalhattak a román élsportolók, amikor teljes erőbedobással igyekeztek megszégyeníteni a 13-as mezt? Olimpiai, világ- és Európa-bajnokokról lévén szó, nem volt annyi tartás bennük, hogy egy világhírű sportolót ne gyalázzanak ország-világ előtt? A válaszok ugyan kézenfekvőnek tűnnek, mégis nehezen hihetők. Tudniillik Görbicz Anita a világ egyik legjobb, ha nem a legjobb, kézilabdázója, ergo: őt kell kizökkenteni lelki egyensúlyából és máris nyert ügye van a Valceának. Gondolták ők. A nemzeti hevülettől és a „segítőkészségtől” fűtött román bajnokok pedig azért vállalták ezt az ordenáré cselekedetet, hogy bizonyítsanak: ők mindent megtesznek bajnokcsapatuk győzelme érdekében, mellesleg pedig az sem árt, ha egy kicsit foglalkozik velük a bulvársajtó. Ezek voltak az előzmények. Így fogadta a sportszerető román sajtó, ezáltal a közvélemény, majd a bukaresti csarnokban az ötezer szurkoló a magyar bajnokot. A pályán azután kiderült, hogy a megfélemlítés kudarcot vallott. A Győri ETO – Görbicz Anita vezérletével – saját oroszlánbarlangjában verte meg az agyonfavorizált Valceát, 24-22-re. S ekkor következett odaát a csend, a döbbenet, a lógó orrok, meg a halovány reménysugár, amely a visszavágón való esetleges győzelmet és a továbbjutást jelentette. A Prosport azonban hallgatott. Pontosabban a főszerkesztő engedett meg egy rövid nyilatkozatot, amelyben azt mondja, hogy mindössze viccnek szánták az egészet, egy ilyen fontos meccs előtt megengedhető a lélektani hadviselés is…Nehezen fogadható el a magyarázat, annál is inkább, mert ezt az általuk lélektani hadviselésnek nevezett módszert a szerkesztőségben nagy előszeretettel alkalmazzák, természetesen más nemzetek ellen. Tavaly például a román-holland labdarúgó VB-selejtező előtt, szintén címlapon, Van Hitler főcímmel jelent meg Louis van Gaal holland szövetségi kapitány fotója! Ezt is megúszták. Igaz, idén már nem kaptak akkreditációt a holland-román meccsre, megtagadták tőlük a stadionba való belépést… Azután jött a visszavágó Veszprémben. Óriási érdeklődés övezte a mérkőzést. Eljöttek a román szurkolók is. Felszabadultan sétáltak a városban, láthatták a sportcsarnok előtt Marian Cozma szobrát, amelyre a magyar szurkolók, a tragikusan távozott kiváló sportoló tisztelői szinte minden nap friss virágot visznek. A csarnokban nem rohamozták meg őket a biztonságiak, amikor a magyar Himnusz játszása közben ordibáltak és a legcsekélyebb jelét sem mutatták annak, hogy ilyenkor azért illenék csendben maradni, mivelhogy ez így szokás szerte a világon. S láthatták azt is, hogy a hazai szurkolók miként buzdítják kedvenceiket: nem az ellenfél mezének meggyalázásával, nem öngyújtók és aprópénz dobálásával, hanem civilizált, európai mércéknek megfelelő módon. S a végén, amikor a győri csapat vesztesként hagyta el a pályát, a közönség akkor is egy emberként ünnepelte őket, de megtapsolta az ellenfelet is. Mert ez így dukál, ezt kívánja a sportszerűség. Akkor is ha győzünk, akkor is ha veszítünk. Most ugyan nekünk kellett fejet hajtanunk a jobban játszó vendégek előtt, összesítésben azonban mi lettünk a jobbak és mi játszunk a BL-döntőben. Az eset végére azonban ide kívánkozik még egy kérdés: lesz-e folytatása ennek az ügynek? Merthogy a bukaresti sportlap ocsmány gyalázkodásán nem lenne szabad túllépni ilyen könnyen. Már csak azért sem, mert ez precedenst teremthet a jövőt illetően is (vajon az őszi román-magyar foci VB-selejtező előtt kinek a mezét tapossák a sárba a szomszéd ország derék sportolói?...), de tovább „tüzelheti”azokat az elvakult nacionalista szurkolókat is, akik nem riadnak vissza semmitől és főleg senkitől, s nagy lelki nyugalommal égetik el nemzeti lobogónkat egy-egy labdarúgó vagy jéghoki-meccsen! Legutóbb például a bukaresti Rapid- CFR Kolozsvár focimeccsen tették ezt… De talán nem ártana „pótkérdésként” ide iktatni azt is, hogy: miért nem reagál az ilyen egyértelmű nacionalista-rasszista indulatokból táplálkozó megnyilvánulásokra az illetékes nemzetközi sportszervezet? Vagy a hazánkat oly’ gyakran épp ezektől a szélsőséges megnyilvánulásoktól féltő uniós szervezetek, miért nem emelik fel a szavukat? Hol vannak ilyenkor azok a Magyarországot külföldön becsmérlő értelmiségiek, akik csak nálunk, csak most és csak bennünk találnak a demokráciát, az emberi jogokat, a sajtószabadságot tipró „egyértelműen” káros elemeket? Ez egyelőre talány. De a végén az is kiderülhet, hogy ez az alantas, az újságírói szakmát lealacsonyító tett nem is volt olyan, amilyennek sokan látják – nemcsak nálunk, hanem Romániában is. Lehet, hogy Brüsszelben, Strasbourgban előbb egyeztetik a véleményüket, majd kifejezésre juttatják szilárd meggyőződésüket, miszerint ez tényleg csak egy jól sikerült tréfa volt. Tapasztalva a jeles grémiumok közelmúltban ismertté vált megnyilvánulásait, még ez is elképzelhető…