Vélemény: Egy jó vendég

Mesterházy Attila jó vezetője lesz Magyarországnak, mondotta március 9-én Victor Ponta román miniszterelnök azon a nagygyűlésen, amelyen az MSZP elnöke évértékelőjét tartotta és amelyre meghívta a szomszédos ország kormányfőjét is.

Mesterházy Attila jó vezetője lesz Magyarországnak, mondotta március 9-én Victor Ponta román miniszterelnök azon a nagygyűlésen, amelyen az MSZP elnöke évértékelőjét tartotta és amelyre meghívta a szomszédos ország kormányfőjét is. A vendég illedelmesen, Jó napot kívánok-kal, magyarul köszöntötte a jelenlévőket a Papp László Sportcsarnokban, majd szükségesnek tartotta nyomban hozzáfűzni, hogy: Victor vagyok és román vagyok. Őszinte szavak, erre bizonyára szüksége is volt a hallgatóságnak, bár fergeteges tapsról nem tudósítanak a hírügynökségek…Az előkelő meghívott ezután tovább dicsérte vendéglátóját, utalva arra, hogy ő már hazánk első számú vezetőjeként látja Mesterházyt, aki biztosan leváltja majd a mostani miniszterelnököt. Persze, azt nem tudni, megsúgták-e Pontának, hogy erre a posztra nagyon komolyan pályázik még egy (komoly külföldi tőkével támogatott) jelölt, akinek a közvélemény kutatások szerint jelenleg nagyobb a támogatottsága, mint a szocialisták elnökének. Jelesül, az egykoron szintén szocialista volt miniszterelnököt, Bajnai Gordont kell itt említeni. A székely zászlók ügyét csak érintőlegesen említette, mondván „ nem a zászlók, vagy a zászlók színe az, amin a dolgok múlnak”. Ennek a mondatnak viszont lámpással kellene keresni az igazságtartalmát… Mesterházy miután komoly szarkazmussal kielemezte a „felcsúti Maradona” kapitális hibáit, amelyek szerinte „ide juttatták” az országot, szükségesnek látta megindokolni, miért hívta meg a román miniszterelnököt erre a rendezvényre. Azért tartotta fontosnak, hogy jelen legyen Ponta, mert az MSZP rájött: „jobban oda kell figyelnie a pártnak a határon túliakra, hogy szülőföldjükön boldoguljanak!” Még véletlenül sem a határon túli magyarok, vagy netán nemzettestvéreink, esetleg honfitársaink. Ezeket az elavult, idejétmúlt kifejezéseket maximum akkor kellett használni, amikor a közelmúltban Kolozsváron az RMDSZ szervezésében tartott botrányos összejövetelen elmondhatta, hogy 2004. december 5-én „rosszul feltett kérdésekre, rossz válaszokat adtunk”. Most Budapesten már felismerték a pártban, meg természetesen maga Mesterházy Attila is, hogy jobban oda kell figyelniük a határon túli magyarokra. Érdekes, nyolc év alatt erre nem jöttek rá, s most ellenzékben is csak egy évvel a választások előtt világosodott meg a pártelnök és csapata! Felettébb különös, kiváltképpen akkor,ha tudjuk, hogy egyre több külhoni magyar honfitársunk folyamodott állampolgárságért, s közülük csaknem 400 ezer már meg is kapta a számára elsősorban nemzeti hovatartozását, identitását bizonyító okmányt. Nem tudom, ők már elfelejtették a rosszul feltett kérdésekre adott rossz válaszokat, amelyeket most az ellenzéki pártban oly' nagy vehemenciával igyekeznek elmaszatolni? S ezt éppen annak a Victor Pontának a segítségével, aki tevőlegesen hozzájárult a magyar tannyelvű oktatás szétzilálásához, s köztudott, hogy nem tartozik hazánk barátai, támogatói táborába, következésképpen a Romániában élő kisebbség jogainak érvényesítését is ott gátolja, ahol csak tudja. Tudom, a fenti mondatok után következik a kedves Olvasótól a megjegyzés: minek ezek az átlátszó „uszulmányok”, mert hát Orbán Viktor is elmegy Romániába, a nyári tusdnádfürdői összejöveteleken beszédet is mond. Így igaz. A több mint kétmilliós magyarság gazdasági, kulturális gondjairól, identitásának megőrzéséről cserél eszmét az ottani honfitársakkal, s nem ritkán a román politika mértékadó szereplőivel is. Három évvel ezelőtt például maga Traian Basescu államfő ment el erre a találkozóra és együtt, barátságos légkörben beszélgettek a román-magyar megbékélésről, annak fontosságáról, mégpedig nemcsak a két nemzet vonatkozásában, hanem az egységes európai demokráciai és értékrend fejlesztésének szükségessége kapcsán is. Nyílván Magyarországon is létre lehetne hozni egy hasonló összejövetelt, amelynek témája a nálunk élő román kisebbség helyzetének taglalása lenne. A valamivel több mint 20 ezer román ajkú honfitársunk képviselőinek is lenne biztosan mondandója saját helyzetéről, mindenekelőtt a még mindig rendezetlen parlamenti képviseletükről. S a magyar politikusok is szívesen látnák Victor Pontát egy ilyen táborozáson, amikor nyíltan és konkrétan lehetne beszélni az esetlegesen felmerülő kérdésekről. Még azt is el tudom képzelni, hogy maga Mesterházy hívjon össze egy ilyen építő jellegű konferenciát, amelyen rajta kívül részt venne a két aktuális miniszterelnök vagy államfő. Persze, azt is tudom, hogy ez az ötlet az ábrándok kategóriájában helyezés nélkül maradna. Ezzel szemben mi a könnyebb utat választjuk: évértékelőre hívjuk a bennünket enyhén szólva a Kárpát-medencéből is kiutálni próbáló román miniszterelnököt. Igaz, nem az első ilyen melléfogása a párt vezetésének: 2002. december elsején Medgyessy Péter, az MSZP-SZDSZ kormányfője tiszteletét tette a román nemzeti ünnep alkalmával tartott budapesti fogadáson, ahol Adrian Nastase akkori, ma börtönben ülő, miniszterelnökkel koccintott annak örömére, hogy szomszédunk 1918-ban Gyulafehérváron kihirdette Erdély és Románia egyesülését! Arcpirító tett volt, az egészséges érzelmű magyar ember ma sem tudja lenyelni. Úgy tűnik ők igen. Ezért lehetnek a vendégeik ma is olyanok, akik kedélyesen mosolyognak ránk, ha hátat fordítunk nekik, kést döfnek belénk. Megéri?