Vélemény: Pápaválasztás előtt

Itt jön a képbe egy magyar bíboros, jelesül Erdő Péter, aki egyébként a legfiatalabb a 117 pápaválasztásra jogosult 80 év alatti bíboros között, hatvan évével kétségkívül ő képviseli a jövőt, a folytonosságot, amiről a korábbiakban a katolikus egyházon belül is sokat értekeztek.

Az elmúlt napok kétségkívül legtöbbet emlegetett eseménye a világon XVI. Benedek pápa lemondása volt. Először a meglepetés, majd a döbbenet vált uralkodóvá, azután pedig a jövő taglalása: ki lesz Joseph Ratzinger utóda? A meglepetés és a döbbenet nyilvánvaló, szinte magától értetődő, annál is inkább, mert a pápaság történelmében a tisztségről való lemondásra csak egyszer került sor, még a távoli 1415-ben, amikor XII. Gergely pápa hagyta el önként (egyesek szerint nem is annyira saját elhatározásából, mint kényszerből) a világ katolikusainak irányítását. Az elmúlt években ugyan a sajtóban itt-ott felbukkant néhány hír XVI. Benedek esetleges távozásáról, de ezt nem vette senki igazán komolyan, éppen az előbb említettek miatt: egy esetet kivéve mindegyik pápa haláláig ellátta feladatát Rómában. Most, hogy megtörtént a bejelentés, szinte azonnal felbukkantak azok a „hozzáértők” – vallásfilozófusok, történészek, a média felkent szakértői -, akik mell döngetve bizonygatták: Lám, megmondtuk, bekövetkezett! Magyarázatukban elsősorban a 86 éves egyházfő megromlott egészségi állapotára hivatkoztak, de felsorakoztatták az utóbbi években az egyházon belül történt kedvezőtlen folyamatokat is, mint például a hívek számának csökkenése, a pedofil botrányok kiteregetése , a tavaly kirobbant Vatileaks-ügy (a Vatikán belső, szigorúan bizalmas iratainak kiszivárogtatása) és még számos más, a Szentszéket és a szentatyát dehonesztáló, gyakran a vélelmezés szintjét is alig súroló eset. Természetesen mi magyarok is beálltunk a sorba, nem akartunk lemaradni a jól értesültek táborától, így azután láttam néhány tévéadásban olyan nyilatkozó szakértőket, akik alig töltötték be a huszadik életévüket, de már a „megbízható forrásokra” hivatkoztak és biztosan állították, hogy a szentatya azért mondott le, mert a háttérben összeesküdtek ellene a bíborosok! Ahogy teltek a napok a bejelentés óta, mindinkább a leendő pápa személyéről való találgatások kerültek előtérbe. Felállítottak egy 10-12 személyből álló jelölt listát és az azon található bíborosok közül próbálták/próbálják megtalálni a legesélyesebbet – befutót, ahogyan ezt a nyegle szóhasználatot alkalmazzák. S akkor következnek az alaposabbnál alaposabb magyarázatok arról, hogy milyen környezetből kell(ene) kikerülnie az új római méltóságnak. Egyesek szerint Dél-Amerika a legesélyesebb, mert napjainkban itt a legegységesebb a katolikus egyház, s még soha nem került ki e földrészről a Szentszék első embere. Mások viszont Afrikát említik, hiszen egyedül azon a kontinensen növekszik a hívek száma, a demográfiai mutatók is azt jelzik, hogy ott lesz hamarosan a legtöbb keresztény a világon. Megint mások arra emlékeztetnek, hogy az olasz bíborosok vannak a pápát választó testületben a legtöbben és mivel már két mandátumban nem ők adták a legfőbb egyházi méltóságot, éppen „ideje” egy olaszt választani. Nem kizárt viszont az sem, hogy ha ez a három érdekszféra nem tud megegyezni, azaz nem tud egyik sem felülkerekedni (szavazatai által) a másikon, illetve másik kettőn, akkor egy semleges jelöltet szavaznak meg Szent Péter trónjára. Nos, itt jön a képbe egy magyar bíboros, jelesül Erdő Péter, aki egyébként a legfiatalabb a 117 pápaválasztásra jogosult 80 év alatti bíboros között, hatvan évével kétségkívül ő képviseli a jövőt, a folytonosságot, amiről a korábbiakban a katolikus egyházon belül is sokat értekeztek. Tudniillik egy fizikai és szellemi erejében lévő vezető jóval hosszabb ideig irányíthatja teljes körűen az egyházat, mint a már megválasztásakor is csaknem 80 éves bíboros. S hogy a magyar bíborost is sokan komoly jelöltként tartják számon, erről nemcsak a honi egyházi személyiségek nyilatkoznak igenlően, hanem a vatikáni és a nyugati egyházi sajtó is. Erdő Péter ugyanis az egyik legfelkészültebb kánonjogász a katolikus egyházban, Rómában tanult és tanít az ottani egyetemen, több országban képezte magát, a többi között a kaliforniai Berkley Egyetemen is, levelező tagja a Magyar Tudományos Akadémiának, valamint elnöke az Európai Püspöki Konferenciák Tanácsának, s erre a tisztségre még II. János Pál pápa nevezte ki – hogy csak a leglényegesebbeket említsük. Ettől függetlenül a másik három csoport erejét tekintve, a magyar bíboros-prímás mégsem tűnik igazi esélyesnek. A lényeg: február 28-án véget ér XVI. Benedek pápasága. Azután ül össze a konklávé, a 117 választásra és választhatóságra jogosult bíboros. Az új pápa megválasztásához egyébként kétharmad plusz egy szavazat szükséges. Ha ez nem sikerül az első napon, akkor az azt követő napokon már két alkalommal szavaznak, ha a 34. szavazás után sem sikerül, akkor a versenytársak körét két jelöltre szűkítik és a következő voksoláson az egyszerű többség is elegendő lesz a pápai tisztség elnyeréséhez. Ekkor száll fel a fehér füst a Sixtusi-kápolnából, ami azt jelzi, hogy eredményes volt a szavazás. Ezt követően a pápai kamarás a Szent Péter bazilika erkélyéről elmondja a már ismert mondatot: Habemus papam. Van pápánk! Az újonnan megválasztott egyházfő ekkor üdvözli először a téren összegyűlt tömeget és áldást oszt a tiszteletére megjelenteknek. Hogy ez mikor lesz és ki fog áldást osztani a világ minden tájáról összesereglett tömegnek? Erre a legtalálóbb választ attól az olasz bíborostól kölcsönözzük, akit a kíváncsi sajtósok faggattak a pápaválasztás kimenetelét illetően. Így válaszolt: Bízzuk mindezt a Jóistenre.