Vélemény: Eszement vagdalkozások

Az ember egyszerűen képtelen felfogni, hogy egyesek milyen mércék szerint ítélnek meg olyan általános dolgokat, amelyek mindannyiunk számára értéket, mondjuk ki: nemzeti értéket jelentenek. Nevezetesen Gyurta Dániel aranyérméről van szó...

Olimpia idején kétségkívül kisebb figyelem kíséri a bel- és külpolitikai eseményeket, mint máskor, így azután gyakran nem is figyelünk fel olyan „fajsúlyos” információkra, amelyek egyébként példányszámnövelő tényezők is lehetnének. Sok van belőlük, itthon is meg külföldön is, persze, felsorolni mindet lehetetlenség. Az ember egyszerűen képtelen felfogni, hogy egyesek milyen mércék szerint ítélnek meg olyan általános dolgokat, amelyek mindannyiunk számára értéket, mondjuk ki: nemzeti értéket jelentenek. Nevezetesen Gyurta Dániel aranyérméről van szó, amelynek megszerzése szinte minden magyar embert büszkeséggel töltött el, nemkülönben az a nyilatkozata is, amelyet a világcsúcsot úszó kiváló sportolónk tett néhány perccel az olimpiai döntő után. Azért írom a szinte szót, mert már elkezdődött a fanyalgás, a felsőbbrendűséggel párosuló lenézés, s természetszerűen az ilyenkor gyorsan kritizálható „magyarkodás” alapos kivesézése is. Az egyik fővárosi balliberális lap egykoron szebb napokat megélt publicistája például gyorsan epébe mártja tollát és megjegyzéseket tesz a tévéközvetítésre, arra, hogy a határon túli magyarok nevében is gratuláltak Gyurta Dániel szenzációs eredményéhez, s azonmód felveti: 210 méteren már biztosan az angol győzött volna, nem pedig Dani! (A harcos tollú szaktársnak viszont meg kell elégednie ezúttal azzal, hogy egyelőre 200 méteren rendeznek olimpiai úszóversenyeket. Lehet, ha hogy egy erőteljes brüsszeli magyar lobbizás után majd megváltoztatják…) Véleményem szerint az ilyen és hasonló gyomorforgató lekicsinylés, az általuk csak „nem akarok ünneprontó lenni, de…” megjegyzések a jóérzésű emberekben csak erősítik a kiváló magyar sportoló iránt érzett szeretetünket, nemkülönben megbecsülésünket azok iránt, akik hozzásegítették Gyurta Dánielt e csodálatos eredmény eléréséhez. A másik gyöngyszem a közelmúltban lezajlott romániai népszavazással kapcsolatos. Mint ismeretes a július 29-i országos voksolás érvénytelen volt, mert nem jelent meg a szavazóurnák előtt a választópolgárok több, mint 50 százaléka. Mint ismeretes: a román parlament idén július 6-án megvonta a bizalmat Traian Basescu eddigi államfőtől, mondván, hogy elárulta az országot, tevékenységével sok kárt okozott a román népnek etc. etc., mint ahogyan ilyen alkalmakkor az lenni szokott. Nos, ezt a gyors leváltási akciót, amelyet egyébként az országban és külföldön is sokan egyszerűen puccsnak neveznek, még egy megerősítés is követte: az országos népszavazás, amely arra adott (volna) választ, hogy a romániai polgárok továbbra is őt kívánják látni az államfői székben vagy a szociálliberális koalíció által ebbe a tisztségbe - ugyan ideiglenes jelleggel - kinevezett a Crin Antonescut. Nos, miután a voksoláson résztvevők száma nem érte el az említett szintet (mindössze 46, 24 százalékos volt a megjelenés), így a parlament döntése hiábavaló volt. Ámde: az éppen uralkodó pártszövetség gyorsan előhozakodott egy újabb lehetőséggel, jelesül azzal, hogy a román alkotmánybírósághoz fordult a törvényesség betartása és a szavazás érvényességének megállapítása kapcsán. A bukaresti legfelsőbb grémium összeült, tanácskozott és döntött: szeptember 12-én hoz és hirdet határozatot a kérdéssel kapcsolatban. Tudniillik, mint közben az egészen véletlenül kiderült - Romániának nem 19, hanem csak 16,5 millió szavazópolgára van! Így pedig egészen más lenne a helyzet a részvételi arányokat illetően… A huzavona tovább tart, már egy következő népszavazás kiírásával is foglalkoznak szomszédunkban, ami a mostani ellenzék és a leváltott elnök szerint is alkotmányellenes lenne. De, hogy az egész belpolitikai hercehurca ne múljék el „magyar kérdés” nélkül, erről gondoskodnak a helyi kormánypárti politikusok. A kulturális miniszter szerint azért nem ment el magyarok többsége szavazni, mert az egyházi vezetők manipulálták őket. Természetesen magyar egyházi vezetőkre gondol. Ugyanakkor a legnagyobb romániai napilap szerint több, mint veszélyesek az ilyen kijelentések, hiszen gyűlölethangulatot szítanak a magyarsággal szemben és ez hosszú távon nem vezethet jóra. A lap megjegyzi, a mostani kormánypártok nem értik, hogy a magyarokat nem lehet olyan könnyen befolyásolni, mint például a dél-romániai oltyánokat! A referendum napján különben olyan sms-üzeneteket terjesztettek és buzdították szavazásra a román hazafiakat, amelyek a következő elmés megállapítást (fenyegetést) tartalmazták: Traian Basescu államelnök és Orbán Viktor magyar miniszterelnök már korábban megegyezett abban, hogy 2013. január 1-én Románia visszaadja Magyarországnak Erdélyt! Fantasztikus. Ha az ember nem ül, ezek után székre vagy a földre huppan a meglepetéstől. Ekkora baromságot ugyanis régen halottunk már a kedves szomszédoktól, pedig az elmúlt évtizedek során volt alkalmunk sok arculcsapást és mélyütést elviselni (hogy csak a marosvásárhelyi pogromot említsük). Ez viszont „hajaz” minden eddigit. A legrosszabb a dologban az, hogy ezt az eszement sületlenséget sokan el is hiszik/hitték és szaporán indulnak a szavazóhelyekre érvényt szerezni állampolgári kötelezettségüknek. A romániai színjáték tehát folytatódik, bizonyára lesz még hasonló hír- csemege a fejleményekkel kapcsolatban. De úgy tűnik - uborkaszezon ide vagy oda - már a külföld is nagy érdeklődéssel kíséri a szokatlan eseményeket. Mind Európában, mind a tengeren túl szükségesnek tartották a bukaresti kormányt figyelmeztetni arra, hogy tartsák tiszteletben a törvényességet és ne próbálják befolyásolni az alkotmánybíróságot. Hogy mindez mekkora hatással lesz a romániai választópolgárokra, nem tudhatjuk. Merthogy ők egészen másról olvashattak az sms-üzenetekben…