Vélemény: Nem kellene vele kérkedni

Hogy miért volt ilyen sima ez a budapesti esemény? A felvonulás szóvivője, aki a televízióban felszegett fejjel és harsányan elmondta, hogy az immáron 16. alkalommal megrendezett meleg méltóság menetét eddig nem tapasztalt szervezettséggel biztosította a rendőrség és így nem is kerülhetett sor atrocitásokra. Ő személy szerint büszke arra, hogy ezt a sikert elérhették és – szerinte – még soha ennyi résztvevő nem volt a homoszexuálisok felvonulásán, mint eleddig.

Beköszöntött az uborkaszezon. A napokban véget ér a parlamenti ülésszak, az aratás rendben zajlik, az IMF-megbeszélésekkel kapcsolatosan sincs már semmilyen bombasztikus hír, ami arról szólna, hogy mégsem kezdődnek meg a régóta húzódó és a pesszimisták szerint soha el nem kezdődő tárgyalások. A benzin árának heteken át tartó csökkenése után most drágulásról kapunk hírt, ez persze nem befolyásolja autózási szokásainkat: továbbra is egyedül ülünk be a járműbe és hajtunk el a tőlünk néhány száz méterre lévő bevásárló helyre, merthogy az másként nem megy. Véget ért foci EB, alig két hét és kezdődik az olimpia, de úgy tűnik ez sem tudja igazán lelkesíteni a magyar sajtót, a néhány megszokott esélylatolgatáson kívül szinte semmit sem lehet olvasni a négyévente rendezendő legnagyobb világeseményről. Így azután nem is csodálkozom azon, hogy az egyik hírportál helyszíni közvetítésben számol be a Budapest Pride rendezvényről, azaz a meleg méltóság néven futó, immáron 16. alkalommal tartott fővárosi felvonulásról. Már azért sem tartom furcsának, hogy ilyen „mélységben” foglalkozik ezzel az eseménnyel, mert az elmúlt évek során mindig történt valami különleges, ami alatt botrányt, verekedést, rendőri intézkedést, vagy egyszerűen paradicsom- és tojásdobálást kell érteni. Most, szerencsére, ilyesmi nem fordult elő, leszámítva a menetet követő kisebb dulakodást, amely a rend őrei és az úgynevezett ellentüntetők között robbant ki. Állítólag tíz embert emeltek ki a tömegből és őket el is szállította a rendőrautó, de további sorsukról nem tudunk. Hogy miért volt ilyen sima ez a budapesti esemény? A felvonulás szóvivője, aki a televízióban felszegett fejjel és harsányan elmondta, hogy az immáron 16. alkalommal megrendezett meleg méltóság menetét eddig nem tapasztalt szervezettséggel biztosította a rendőrség és így nem is kerülhetett sor atrocitásokra. Ő személy szerint büszke arra, hogy ezt a sikert elérhették és – szerinte – még soha ennyi résztvevő nem volt a homoszexuálisok felvonulásán, mint eleddig. Ez volt a nyilatkozatban, s ez hála Istennek megegyezett a gyakorlattal is. Merthogy a rendvédelmi szervek időben felhívták a menetben résztvevőket arra, hogy mellőzzék az út mentén állók, arra járók vagy netán az őket különösebben nem szimpatizálók provokálását. Hogy ez mit jelent? Egyszerűen azt, hogy ne viselkedjenek alpári módon, kihívóan, ne tegyenek célzást szexuális aktusra, kiváltképpen ne a felvonulás élén haladó kamionon. Ez többé kevésbé meg is valósult, kisebb kivételekkel, hiszen számtalan „nyelves puszit” láthatott a közönség fiú-fiú és lány-lány viszonylatban… Mutogatás is volt, meg plakát, csak jóval kevesebb, mint az elmúlt években. Ezeken a résztvevők a „szexuális rendszerváltást” követeltek (bizonyára arra utaltak ezzel, hogy az egyes nyugati óvodákban már bevezetett 1-es számú és 2-es számú szülő mintájára nálunk is vezessük be ezt a világhódító útjára indult csodálatos liberális gyakorlatot!), meg azt is közvetítették e feliratokon, hogy „mondjunk nemet a prüdériára”. Hát, mondjunk, vallják szerintem mások is, csak nem ilyeténképpen… A megszólaló résztvevők fátyolos mosollyal az arcukon előadták, hogy csodálatos érzés így együtt lenni társaikkal, s hiányolták a demokráciát Magyarországon, meg a másság üldözését (akkor hogyan vonulhatnak fel csaknem 3 ezren, ha valaki üldözi őket?), s nagyobb toleranciát kérnek a honi társadalomtól. Olyat, mint a környező országokban. Úgy tűnik a lelkes felvonulók nem voltak jelen azon a földrajzórán, amikor a környező országokról volt szó! Tudniillik akkor nem mondanak ekkora hülyeséget, hiszen Belgrádban el kellett halasztani az ilyen jellegű megmozdulást, mert a szélsőséges szerb fiatalok óriási leszámolásra készültek a melegek ellen. Hasonló volt a helyzet Moszkvában is, s azóta csend van a szervezőbizottságban. Zágrábban szintén voltak incidensek a homoszexuálisok megmozdulásain, egyszóval nem lehet egyértelműen kijelenteni, hogy minden rendben zajlott, mert az csúsztatás. Számomra, s valószínűleg nem vagyok ezzel egyedül, furcsának tűnt, hogy olyanok is megjelentek a menetben, akiknek valószínűleg semmi közük a mássághoz. Azt már megszoktuk, hogy a kamera-érzékeny Gyurcsány Ferenc ott lépdel minden felvonuláson, ahol televíziósok várhatók, ám azt, hogy Eleni Tsakopoulos Kounalakis, az Amerikai Egyesült Államok budapesti nagykövete is ott menetel széles mosollyal az arcán, szivárványszínű zászlót lengetve, nem tudom igazán hova sorolni. Jó, feltételezhetően szolidaritásból, együttérzésből, sőt, eddigi ténykedését ismerve, valószínűleg, ha kérdezik, azt mondja: a magyarországi demokrácia kiszélesítéséért, az emberi jogok betartásáért. S az országgyűlési képviselők? Az szocialista Józsa István, Szanyi Tibor, valamint Kunhalmi Ágnes elnökségi tag, továbbá az LMP-s Szabó Rebeka, Schiring Gábor és Kaufer Virág (aki ugyan a közelmúltban visszaadta mandátumát, de szorosan kapcsolódik a párthoz), vagy Zagyva Gyula-György, aki viszont a túloldalon, tehát a tiltakozók oldalán bukkant fel. Ott voltak, a média beszámolt jelenlétükről, s ez nekik úgy tűnik fontos. Mindeközben persze haladt a menet, a szivárványos társaság szappanbuborékokat fújt és mosolygott, piciny ölebet dajkált és mosolygott, fiú partnerének riszáló hátsóját simogatta és mosolygott. Szóval zajlott az élet, nagyjából elégedett volt mindenki. Csak a kordonon kívülről hallatszott időnként nyomdafestéket nem tűrő megjegyzés. Paradicsom és tojás azonban nem repült a menetelők közé. S ez így van jól. Mondom, aki nem a másság ellen vagyok, annál is inkább, mert sok olyan ismerősöm van közöttük, akik rendes, becsületes, megbízható és dolgos állampolgárai e honnak. S az különbözteti meg őket az előbbiektől, hogy nem másznak fel a kamionra és nem integetnek szivárvány-színű zászlócskával, nem viselkednek kihívóan, hanem teszik a dolgukat a társadalomban. Ugyanúgy, mint azok, akik nem tartoznak a mássággal jelzett kategóriába.