Vélemény

Arról, hogy miért éppen Alaszka

Arról, hogy miért éppen Alaszka

2012. július 9., hétfő
Arról, hogy miért éppen Alaszka

Alaszka 1959-ben lett az Amerikai Egyesült Államok 49. tagja, azóta a legnagyobb tagállam, de mindössze 710 ezer fővel, így nem egészen egy fő/km2 a népsűrűség. A legnagyobb városa Anchorage, a lakosság negyven százaléka – valamint én is! − itt lakik. (Bár területe Los Angelesével vetekszik, a lakosok száma alig haladja meg Szegedét.)

Alaszka fizikailag nem kapcsolódik a másik 48 államhoz, amelyeket ők összegzően úgy hívnak, the lower 48 azaz az ’alsó 48’, magukat pedig a last frontiernek, azaz az ’utolsó állomásnak’, mert innen tovább nem nagyon lehet menni. Hosszabb a partvonala, mint az Egyesült Államok többi államának együttvéve. Az 1890-es években kezdődő aranyláz rengeteg bányászt és telepest vonzott Alaszka földjére. Később az olajkitermelés lett a legfontosabb iparág, az Államok olajszükségletének egyötödét ők adják. Ha valaki egy évnél több ideig él itt, akkor az államtól kap 1000-1200 dollárt osztalékkén (dividend checque), mert mint helybeli lakos, az ő földjén is bányásszák a ’folyékony aranyat’. Ezt az összeget ráadásul a család minden tagja megkapja, még a legcsöppnyibb is. Egy hat fős családnál ez olyan 6-7 ezer dollár évente, ami soknak tűnhet, de itt egy telet kibírni, azért az sem kis teljesítmény. Az állam legmagasabb pontja a Mount McKinley, vagy Denali (’A Nagy Hegy’), ahogy a helyi őslakosok nevezték el. 6196 méter magas, és az északi kontinens 20 legmagasabb pontjából 17 Alaszkában található. Ennyit számokban, a többit, majd, mint tapasztalatot írok le. Hogy miért éppen Alaszka? Amikor három éves voltam, anyukám, aki angoltanár a Deákban, kapott egy ösztöndíjat, és cseretanárként kihozhatta magával a családját, ami akkor mindössze három főből állt, de azóta megduplázódott. Egy évet töltöttünk kint, és megismerkedtünk többek között egy házaspárral, akik ’95-96-ban lektorként dolgoztak a Deák Ferenc Gimnáziumban és a Krúdy Gyula Szakközépiskolában. Nagyon jó barátok lettünk velük, azóta is tarjuk a kapcsolatot, két-háromévente eljönnek Európába, és olyankor mindig együtt töltünk egy hetet valami meleg országban. Mivel elég nagy vagyok már, hogy egyedül utazzak, idén ők hívtak meg magukhoz, hogy töltsem itt a nyarat, és amellett, hogy megmutatják nekem az államot, besegítek a kislányukkal, akinek a dadája nemrég váltott munkahelyet.

Vágólapra másolva!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.