Vélemény: Megélhetési illózó-rablók

A könnyebb megélhetés miatt meg, nem „emigrál” az ember, hanem külföldre távozik, jobb estben külföldön talál több megbecsülést szakmájában.

A kanadaiak nem a romákból lett elegük, egyszerűen csak rájöhettek, valószínűleg nem úgy van az, ahogy azok zöme állítja, menedékjogot (és megélhetésük biztosítását) kérve a velük toleráns észak amerikai államtól: nem „üldözik” őket, hanem ők menekülnek ide, önszántukból, jobbára a kilátástalanság elől megfutamodva. Persze nem csak romák látják kilátástalannak a helyzetüket, sokan keresnek Európán belül munkát, diplomások, szakemberek, a dolgozni akaró és tudó honfitársaink közül. Utóbbiakkal előfordul, hogy falsra mennek ki, becsapják őket, így se munka sem kenyér, emezek meg, mindjárt segélyen kezdenek élni, s többnyire azon is maradnak, mivel nem kenyerük a munka… De ne általánosítsunk, igen is, vannak közöttük családok, akik, a munka vége felöl fogták meg az új haza keresés lehetőségét, a helyiek – legyenek azok francia, angol, indián, vagy más anyanyelvűek – pedig örömmel fogadták őket: nagy ország az, szükségük van még ma is dolgos bevándorlókra. Igaz a menekültek egy jelentős hányada, hírből sem roma, de – biztos, ami biztos – annak adja ki magát, hisz állítólag azokat üldözik e honban. Meg az idős izraelitákat, akiket újabban már a nyílt utcán megvernek. (Ha Miskolc perifériáin ér bárkit pofonokkal, ütlegekkel járó rablótámadás, az a megélhetési bűnözés kategóriája, ott nem is vizsgáljuk a megtámadott és a támadó kilétét, ott bárkit megtámadnak, ott nem válogatnak az elkövetők, ott Mohácsi Viktóriának, Kamarás Istvánnak is rettegnie kell, nem úgy, mint Kanada nagyvárosaiban!) Tény, hogy 2011-ben majdnem a kétszeresére nőtt az Ottawában menedékjogot kérő magyarok száma. A Kanadai Állampolgársági és Bevándorlási Hivatal (CIC) adatai szerint 2011-ben 4453-an kértek menedékjogot. Ugyanakkor, míg 2011-ben az összes beérkező kérelem 8 százalékát bírálták el pozitívan, addig 2010-ben a 2351 kérelemnek csak a 2 százalékát fogadták el. A számok beszédesek, ugyanakkor a világválság Kanadát is érinti, ott sincs kolbászból a kerítés, a szociális rendszer ott sincs gumiból, csoda-e, ha Jason Kenney, a kanadai bevándorlásügyi miniszter nemrégiben kijelentette: Kanada szigorítani fogja menekültügyi rendszerét, hiszen nem normális, hogy a demokratikus Európából több bevándorlót fogadnak, mint Afrikából vagy Ázsiából. Kanadában (vagy Kanada budapesti nagykövetségén?) kezdik elhinni, hogy Magyarországon senkit nem üldöznek származása miatt, az állam padig igyekszik megvédeni polgárai testi és vagyoni épségét, s ezzel, – valljuk be, még Kanada is – olykor adós marad! A könnyebb megélhetés miatt meg, nem „emigrál” az ember, hanem külföldre távozik, jobb estben külföldön talál több megbecsülést szakmájában. Kanadában immáron „cigányügyi” roma származású politikusként, szociológusként is meg lehet majd élni, úgy felgyűlt ott a képviselni, kutatni való. Kertész Ákos is biztosan megkapja nyugdíját, kiadót is talál, tehetséges ember. De mi lesz a visszatoloncoltakkal, a becsapottakkal, akikkel elhitették, hogy „kint” meg lehet élni nyelvtudás, iskola, és (ebből következőleg) munka nélkül? Vagy csupán néhány kisebbségi értelmiséginek lett elege a hazai viszonyokból és teremtett helyzetet magának a kinti léthez? Ha ez történt, láthatóan sikerrel jártak, ennek ára csupán az volt, hogy ártottak hazájuknak, és a rászedetteknek. Utóbbiaktól még a mesés Óperencián túli boldogulás illúzióját is elrabolták. Jöhetnek hát vissza, haza, a kicsábultak, a másutt sem kellők: mindent előröl kezdeni, Mohácsi Viktóriák nélkül.