Vélemény: Értük ki emeli fel a szavát?

Kell a piac, bővíteni kell az EU-t, hogy a statisztikai mutatók minél jobbak legyenek, oda kell majd figyelni rájuk, hogy a tyúkketreceket EU-kompatibilis módon alakítsák ki, az uborka formáját is idomítsák a brüsszeli nagy családban elfogadott előírásokhoz, a magyarok pedig vigyázzanak magukra, ne szórakozzanak éjszakánként, mint a többi fiatal.

Nyolc évvel ezelőtt történt az a súlyos és a délvidéki magyar közvéleményt (sajnálatos, hogy csak azt) foglalkoztató eset, amikor a temerini piactéren öt magyar fiatal összeverekedett egy pökhendi szerb drogkereskedővel, aki molesztálta barátnőiket, szidta a társaságot, alsónadrágra vetkőzve ordítozott. Az eset június 27-én hajnalban történt, a fiatalok akkor tértek haza a szórakozóhelyekről, az Újvidékhez közel eső Temerin központjában is sokan voltak. Mintegy 60-an nézték végig az akkor 38 éves Zoran Petrovic őrjöngését, aki nemcsak a piactéren, hanem a szórakozóhelyeken is belekötött mindenkibe, verekedést provokált. Amikor a magyar fiúkkal is konfliktusba keveredett és a nemzetiségükre utaló sértő megjegyzéseket tett, majd a velük lévő lányokba is belekötött, drog hatása alatt volt, dulakodás közben a zsebéből egy zacskó kábítószer, valamint extasy-tabletták hullottak a földre. A verekedésből a drogdíler húzta a rövidebbet, kórházba került, ahol már másnap folyamatosan nyilatkozott a szerb sajtónak és valóságos vértanúvá emelte a média: brutális támadókról, állatokról, hóhérokról, magyar gyilkosokról harsogott a nacionalista sajtó. Szükség is volt erre, mert abban az időben gyakoriak voltak a magyarverések Szabadkán, Újvidéken, Temerinben, Zomborban és más helységekben is, így akarták ellensúlyozni a magyarok sérelmére elkövetett támadásokat. A temerini eset kapcsán öt fiatalt vettek őrizetbe és meglepően gyors ítélkezés után (mindössze 5 szemtanút hallgattak ki a hatvanból) összesen 61 év letöltendő börtönbüntetést róttak ki rájuk! A jogos önvédelem helyett a bíróságon már gyilkossági kísérlettel vádolták őket és ennek megfelelően osztották ki a büntetést. Így azután Máriás István 15, Illés Zsolt 13, Szakáll Zoltán és Uracs József 11-11 és fél, míg Horváth Árpád 10 évet kapott a drogos fiatalemberrel való összekülönbözés miatt. Példát statuáltak, mint ahogyan az a klasszikusnak nevezhető Tanú filmben is elhangzik. Az elítélt temerinieket a Sremska Mitrovica-i börtönbe zárták, ahol a „jönnek azok a magyarok, akik megöltek egy szerbet” jelszóval várták, napokra magánzárkába kerültek, verték őket… A szülők, a helyi magyar jogvédők minden igyekezete hiábavalónak és eredménytelennek bizonyult a fiúk perének újratárgyalásának kezdeményezésére. Pedig akad példa jócskán arra, hogy miként ítélkezett a tárgyilagos szerb bíróság a ellenkező esetekben. Így az évekkel ezelőtt történt magyarkanizsai eset is ezek közé tartozik, amikor is Sarnyai Józsefet szerb nemzetiségű gyilkosa előre megfontolt szándékkal 5 golyóval ölte meg - 6 évet kapott becstelen tettéért. Vagy azok az újvidéki szerb elkövetők, akik a Duna vizébe kényszerítettek egy magyar fiatalembert, súlyosan bántalmazták, majd a vízbe nyomták, fojtogatták - a gyilkossági kísérletért 6-an 15 évet kaptak! A gombosi Kovács Mátyást két szerb támadó olyan súlyosan bántalmazta, hogy maradandó egészségkárosodást szenvedett (el kellett távolítani a lépét) - 1 év 10 hónap, illetve 6 hónapot „érdemeltek ki” ezért az embertelen tettükért. Mindebből kiviláglik, hogy miként ítélkeznek a szomszédos országban a függetlennek nevezett bíróságok. A temerini eset kapcsán végre nálunk is megmozdult valami: Jókai Anna Kossuth-díjas írónő és több jeles civil személyiség felemelte szavát az európai joggyakorlatban is példátlanul szigorú, a háborús bűnösökkel szinte azonos büntetést kapott fiatalemberek ügyének érdekében. Simon János politológus, az aláírók egyike például abban bízik, hogy ha a közelmúltban megválasztott Tomislav Nikolic új szerb köztársasági elnök asztalára jutna az eset és annak körülményei, talán közelebb kerülne az amnesztia a temeriniek esetében is. (Tudniillik Boris Tadic korábbi elnök ugyan néhányszor ígéretet tett az eset kivizsgálására, de amikor a kérvények befutottak hozzá - egyszerűen lesöpörte az asztalról őket!) A nyílt levél aláírói egyébként Navracsics Tibor miniszterelnök-helyetteshez fordultak, hogy járjon el a délvidéki fiatalok érdekében az új szerb kormánynál és eszközölje ki az ítélet felülvizsgálatát. Az aláírók között találhatjuk Jankovics Marcell, Csath Magdolna, Czakó Gábor, Fricz Tamás, Pozsgay Imre, Wittner Mária, Galló Béla, Pesty László, Kálomista Gábor nevét is, akik bíznak abban, hogy kezdeményezésük nagy visszhangra talál majd mind a magyar, mind a nemzetközi közvéleményben. Optimista ember lévén ugyan bizakodva tekintek mindkét terület jóhiszemű részének az üggyel kapcsolatos megmozdulására, a közelmúlt történései azonban egy kicsit elbizonytalanítanak. Tudniillik nehezen elképzelhető, hogy azok, akik Magyarországot külföldön igyekeznek lejáratni, pocskondiázzák mindazt, ami magyar, veszik a fáradtságot és szót emelnek néhány külhoni magyar érdekében! Pedig éppen erre lenne most szükség: az összefogásra, a mindnyájunkat, s nemzeti önbecsülésünket érintő kérdések rendezésében való tevőleges részvételben. Nehezen hiszem továbbá, hogy a hatalmas léptekkel az Európai Unióba nyomuló Szerbia megítélését a brüsszeli illetékesek ilyen piti ügyek kapcsán módosítanák. Kell a piac, bővíteni kell az EU-t, hogy a statisztikai mutatók minél jobbak legyenek, oda kell majd figyelni rájuk, hogy a tyúkketreceket EU-kompatibilis módon alakítsák ki, az uborka formáját is idomítsák a brüsszeli nagy családban elfogadott előírásokhoz, a magyarok pedig vigyázzanak magukra, ne szórakozzanak éjszakánként, mint a többi fiatal. S lehetőleg kerüljék az államalkotó nemzet drogdílereit.