Vélemény: Tiltott és közösségellenes

Azt, hogy önmagában valami szabálysértés, sokkal kevésbé súlyos dolognak fogjuk fel, mintha kirívóan közösségellenes magatartásnak titulálnánk.

„Vajon mely közösség ellen izgat, ha nem rakom ki a házszámot? elég ideggyenge közösség lehet! :)” – írja az Alsóváros nevű kommentelő a Délmagyarország múlt heti, a szabálysértési rendeletek felülvizsgálatával

foglalkozó cikke

kapcsán. Azt leszámítva, hogy az illető félreolvasott néhány szót, a kérdés helyesen feltéve is jogos lehet: vajon milyen kirívó közösségellenesség van abban, ha nem rakom ki a házszámot? Pedig, már pusztán az analógiánál maradva, semmi más nem történt, mint átnevezték az utcát: ami korábban szabálysértés volt, az mostantól tiltott, közösségellenes magatartás lesz. Maga a problémakör egyébiránt két dologra is rávilágít: a jog logikájára és a jogalkotás anomáliáira.

1. Tyu-tyu

Ezen a címen

publikált hatvan évvel ezelőtt

Alf Ross

dán jogfilozófus egy viszonylag közérthető „mesét” és hozzá kapcsolódóan egy nehezebben emészthető eszmefuttatást. A mese lényege, hogy a képzeletbeli aki-aki törzs „abban a hiszemben él, hogy bizonyos tabuk megsértése esetén – például ha valaki anyósával hál, megöl egy totemállatot, vagy eszik a törzsfőnök számára készített ételből – bekövetkezik valami, amit tyu-tyunak neveznek. A törzs tagjai azt mondják: aki e sértést elkövette, tyu-tyu lett. Nagyon nehéz megmagyarázni, mit is értenek ezen. Talán úgy juthatunk legközelebb a magyarázathoz, ha azt mondjuk: a tyu-tyut valamilyen veszélyforrásnak vagy fertőzésnek tekintik, amely a bűnös emberben lakozik, s az egész közösséget csapással fenyegeti. Ezért a tyu-tyuvá lett embert különleges megtisztulási ceremóniának kell alávetni. Annyi bizonyos, hogy az aki-aki törzs a legsötétebb babonák világában él. A »tyu-tyu« természetesen nem jelent semmit, csak egy szó, amelynek egyáltalán semmi értelme sincs. Az persze tény, hogy a tabu megsértésének különböző esetei különféle fizikai következményekkel járnak (mint a félelem vagy rémület), de nyilvánvalóan sem ez, sem egyéb kimutatható jelenség nem azonos azzal, amit tyu-tyunak hívnak.” Esetünkben a tyu-tyu elnevezés korábban a szabálysértésnek felelt meg, mostantól kirívóan közösségellenes magatartásnak hívjuk. Jogászok számára ez könnyen visszaidézheti a garázdaság büntetőjogi tényállásában szereplő kihívóan közösségellenes kifejezést, mely a Btk.-ban 1978-ban jelent meg. (Ennek előzményeiről és értelmezéséről ír

PhD értekezésének

39-51. oldalain Nagy László Tibor. Laikusok számára ebből a munkából inkább a futballhuliganizmusról szóló részt ajánlom, bár ennek a mai írásom témájához vajmi kevés köze van.) Valóban, a garázdaságnak van szabálysértési változata is, amelynek ugyanúgy fogalmi eleme az is, hogy a tevékenységnek alkalmasnak kell lennie másokban megbotránkozás vagy riadalom keltésére. Ehhez képest a szegedi rendeletben szabályozott magatartások csak a legritkább esetben alkalmasak erre. Pedig lám, még a Délmagyarország kommentelője is ilyesmire gondolt. Azt, hogy önmagában valami szabálysértés, sokkal kevésbé súlyos dolognak fogjuk fel, mintha kirívóan közösségellenes magatartásnak titulálnánk. Holott utóbbi magatartások semmivel nem rosszabb erkölcsi (és jogi) megítélésűek, mint például az, ha valaki engedély nélkül építkezik és ezért építésügyi bírságot kap vagy a vásárlók nem megfelelő tájékoztatása miatt fogyasztóvédelmi bírsággal sújtják. Már az is szerencsésebb lett volna, ha az Országgyűlés az önkormányzati törvényben a tyu-tyu kifejezést alkalmazza. Az ugyanis – legalábbis Ross értelmezésében – nem jelent semmit. Nincs áthallás. Ha valaki póráz nélkül sétáltatja a kutyáját vagy nem rakja ki a házszámot, az tyu-tyu. Aki tyu-tyu, az meg fizessen bírságot.

2. Korlátozott és korlátlan fantázia

Egyrészről minden elismerésem a Polgármesteri Hivatal munkatársaié, akik szépen akkurátusan

összegyűjtötték

az elmúlt húsz évben keletkezett szabálysértési tényállásokat. Azok ugyanis – szemben például a korábban is egységes rendeletet alkalmazó Kaposvárral – szerteszéjjel voltak szórva különböző jogszabályokban. A most eltörölt koldusrendeletet például egy mezei honpolgár nem találta volna meg így, hiszen az a közterület-használat rendjéről szóló jogszabály egy eleme volt. A közterületi dohányzást három éve Gyimesi László önálló rendeletben tiltotta be. (Dacára ennek, az immáron szintén hatályon kívül helyezett tartalmát a mai napig félreértések övezik.) Probléma egyedül a közterületi szeszesital fogyasztás tilalmával adódott, ami nem régi típusú szabálysértés volt, hanem gyakorlatilag már húsz éve új típusú tyu-tyu. Hogy miért, tulajdonképpen senki sem tudja. És ezen a ponton a bürokraták fantáziája megállt. Miután minden új típusú tyu-tyut

egybegyűjtöttek

, ezt az egyet meghagyták különállónak. Szerencsére az utolsó pillanatban mindezt

sikerült korrigálni

, így végre egységes tyu-tyu rendelete lesz Szegednek. A lelkem mélyén bízom benne, hogy a képviselői fantázia a jövőben ehhez a rendelethez fog igazodni és az újabbnál újabb kirívóan közösségellenes magatartások nem külön jogszabályokba kerülnek majd bele. A bürokráciának persze nem feladata, hogy megérdeklődje az emberektől, mit tartanának tyu-tyu címre érdemesnek. Pedig a Délmagyarország cikkének kommentjeiből kiderül, a lakosságnak lennének még ötletei, hogy mit tiltsanak be Szeged területén. Nem is beszélve arról, hogy a Parlament az önkormányzati törvénybe belevette, hogy a helyi közösség tagjai kötelesek „öngondoskodással enyhíteni a közösségre háruló terheket, képességeik és lehetőségeik szerint hozzájárulni a közösségi feladatok ellátásához”, illetőleg „betartani és betartatni a közösségi együttélés alapvető szabályait.” Jövő év január elsejétől a képviselő-testületek rendeletben határozhatják meg, hogy pontosan mit kell ezek alatt érteni és mivel szankcionálható az elmulasztásuk. Mivel addig több mint fél év van hátra, ezúton kérdezem a Kedves Olvasóktól: Önök mit szabályoznának ebben a „szuper tyu-tyu” rendeletben?