Vélemény: A sajtó csak részben szabad…

Nem tudom a Freedom House lelkes aktivistái milyen sajtót olvasnak, figyelemmel kísérik-e az elektronikus médiát, egyáltalán tud-e közülük valaki magyarul, s értesült-e arról, hogy ebben az országban az általuk részben szabadnak minősített sajtó bizony megengedheti magának azt a szabadságot, hogy hazugságokkal traktálja az olvasót, nézőt és hallgatót?

Már megint kaptunk egy „ejnye-ejnye magyarok!” figyelmeztetést, megrovást, elmarasztalást vagy az ördög tudja minek lehet nevezni ezeket az utóbbi időben szinte rendszeres időközönként érkező minősítéseket. Ezúttal a Freedom House, washingtoni központú, teljesen civil és teljesen független szervezet mérte fel a magyar sajtó állapotát, s azt közölte a világgal, hogy a magyar médiát a „részben szabad” kategóriába sorolja. Ellentétben a korábbi szabadból. Merthogy az elmúlt években bizony az volt, de most, az elmúlt két évben, egészen váratlanul nagyot zuhant az említett - független és civil - szervezet szerint, amiből e jeles kutatók arra a megállapításra jutottak, hogy „a médiaszabadság még a látszólag jól megalapozott demokráciákban sem tekinthető magától értetődőnek”. Ennek lapján pedig azt is leszögezhetjük, hogy hazánkban a demokrácia csak látszólag megalapozott. Két legyet ütöttek egy csapásra: instabilnak minősítették a nálunk lévő demokráciát és hátrasoroltak bennünket a sajtószabadságot illetően a részben szabad kategóriába! Ezt rajtunk kívül a világon csak Chilével tette meg, ugyanakkor romlást észlelt még India, Olaszország, Dél-Afrika, Dél-Korea és Izrael esetében is. Ezek közül egyébként csak Izraelt minősítette a szabad sajtóval rendelkező országnak, a többi Magyarországhoz hasonlóan - csak részben szabad. Hogy mivel indokolta a leminősítést a Freedom House? Nem könnyű kitalálni. Tudniillik elmúlt időszakban itthon, de külföldön megnyilatkozó jeles értelmiségiek szájából már számtalanszor hallottuk, a washingtoni szervezet emberei is hallhatták, s erre szükségük is volt, hiszen Budapesten irodájuk sincs, a „tényszerű és tárgyilagos” adatokat pedig valahonnan be kellett szerezniük. A leminősítés tehát azért következett be, mert „Orbán Viktor konzervatív kormányának arra irányuló törekvése, hogy megragadja a média jogi és szabályozási kerete feletti ellenőrzést”, továbbá „ a civil szervezetnek bizonyítéka van arra, hogy egy politikailag motivált engedélyeztetési folyamat következményeként egy kritikus rádióállomás elvesztette frekvenciáit. ” Érdekes mód, a fentieket már hallottuk valahol, ha jól emlékszem Hillary Clinton, az Egyesült Államok külügyminisztere tette szóvá Orbán Viktornak írt karácsonyi levelében, s ez nyílván feltűnt a teljesen független és teljesen civil washingtoni vizsgálódóknak is… Az indoklástól ugyan nem leszünk sokkal okosabbak, mert a Freedom House csak a statisztikai adatokat sorolja, s amit ő leír és minősít, az szent és sérthetetlen. Az ellenzéki sajtó természetesen ezeket az adatokat szinte naponta idézi, rámutatva arra, hogy milyen szörnyű a helyzet nálunk. De majd eljön az idő, amikor mindez meg változik, utóvégre ezt már a Gyurcsány is megmondta idén március 19-i beszédében: „ És akkor, igen akkor, a mostani nagyfiúk és gyermekeik majd nem mernek kimenni az utcára, mert mindenki tudni fogja: hajdanán a nemzetről beszéltek, de csak magukra gondoltak!” Mindeközben persze a volt és bukott miniszterelnök „felkapaszkodott prolinak” nevezi az ország kormányfőjét és szerinte Orbán Viktor „kultúrája megmaradt a faluszéli grundok verekedős világánál!” Furcsa mód, a gyalázkodás, ami valóban a legútszélibb viselkedési és megnyilvánulási normák ismérve, megjelent a honi, immáron részben szabad sajtóban, mindegyik (párt)oldalon. S az is, amikor az ocsmány káromkodásairól ismert Szanyi Tibor országgyűlési képviselő egyszerűen „leparasztozta” Sólyom László volt köztársasági elnököt. (Akit, mellesleg pártja szívesen látott volna az idei államfő választáson saját jelöltjeként…) Igen, ebben a részben szabad sajtóban látott napvilágot az az istenkáromlással egyenértékű Kertész Ákos-gyalázkodás is, amelyben egy nemzetet nevezett moslékzabálónak és genetikailag alattvalónak. Jelesül a magyarokat. Azt a hazát minősítette így, amely felnevelte iskoláztatta, számtalan kitüntetéssel honorálta szépírói tevékenységét. S miután szégyent hozott országára és nemzetére, szépen vette a kalapját és disszidált. Kanadába, ahol nem kell szenvednie a genetikailag alattvalóktól. De az ilyen hajlékony gerincű embert mindenütt felismerik, a jóhiszemű emberek elítélik a hazaárulókat. Nem tudom a Freedom House lelkes aktivistái milyen sajtót olvasnak, figyelemmel kísérik-e az elektronikus médiát, egyáltalán tud-e közülük valaki magyarul, s értesült-e arról, hogy ebben az országban az általuk részben szabadnak minősített sajtó bizony megengedheti magának azt a szabadságot, hogy hazugságokkal traktálja az olvasót, nézőt és hallgatót? Minden további nélkül közölheti ugyanis Heller Ágnes, jeles filozófusnak azt az égbekiáltó csúsztatását, miszerint Magyarországon 2006 októberében nem voltak rendőri atrocitások, nem lőtték ki senkinek a szemét, nem nyomorítottak meg és nem is tartóztattak le senkit! Értelemszerűen mindezt az egykori Lukács György-tanítvány nem a honi médiának mondja el először, hanem külföldön, ahol „tárgyilagos és életszerű” beszámolót tart a magyarországi siralmas állapotokról. Igen, itt, ebben az országban, megjelenhetnek Daniel Cohn Bendit Magyarországra vonatkozó mocskolódásai, itt lehet gyalázni nemzeti imánkat, a Himnuszt, mucsainak nevezni azt, aki nemzetben és keresztény/keresztyén értékek mentén gondolkodik, lehet kígyót-békát kiáltani mindarra, ami nem tetszik a balliberális gondolkodású médiaguruk ízlésének, s ha ezt valaki szóvá teszi, lehet szaladni külföldre és bepanaszolni a „diktatúrába hajló rendszert”. Hogy azután beszélhessenek a sajtószabadságnak az eróziójáról, a cenzúrára utaló és egyéb „veszélyes jelekről”. Merthogy az is biztos: ha még mindig „kurvaországoznánk” és a „kérem szépen, el lehet innen menni” lenne a divat ebben az országban, akkor még mindig az első kategóriába tartoznánk. Akkor lenne igazán jó a sajtó, amely ugyan nem írna a kordonokkal elkerített nemzeti ünnepi alkalmakról, a milliárdos korrupciós ügyekről, egyszerűen csak szabad lenne…