Vélemény: Rendpártiság

„Az intelligens ember nem szemetel, a többieknek pedig TILOS!”

Eltekintve attól a körülménytől, hogy Magyarországon mostanság nincs halálbüntetés, a példa kedvéért kérdem: mi lenne, ha a gyorshajtót, az ittas vezetőt a KRESZ azonnali és helyszíni felkoncoltatásra ítélné, de a törvény betartását a rendőrség nem ellenőrizné? Mindjárt mondom: ugyanaz lenne akkor az utakon, mint most a szeméttel borított szép hazánkban van lépten-nyomon. De mivel a rendőrség ellenőrzi a Közúti Rendelkezések Egységes Szabályozásának betartását, és büntet is, nincs szükség a halálbüntetéssel való riogatásra, mert így bizony megteszi a pénzbüntetés is, amennyiben visszatartó erejű a pénzbírság nagysága. Meg kell hagyni, jól belőtték a hatékony bírság mértékét. Javulnak a baleseti statisztikák. S ha már ide érkeztünk el: a franciák már ott tartanak, hogy a sofőröknél, mint nálunk az izzócsomagnak, ott meg kell lennie a szondának, hogy bármikor ellenőrizhessék magukat, és ennek meglétét – a rendelkezés betartását – ellenőrzik is, hiányát keményen büntetik. (És senki nem lázong a helyi sajtóban, hogy a kormánykörökhöz közel állók közül vajon ki nyitott szondagyárat!) Ott, mint a Lajtán túl bárhol, könnyen megtapasztalhatjuk, a törvények azért vannak, hogy betartsák, betartassák őket. Nincs is szemét sem az út mellett, sem az erdőben, sem a településszélen a susnyásban, de még az utcán sem igen. Itthon meg – meséli egy sárkányrepülős ismerősöm – a településeinket fentről jó kivehető, szabályos szemétgyűrű veszi körül. Hiába van kitéve a piros keretes, veretes szövegű tábla az erdőszélen, miszerint: „Az intelligens ember nem szemetel, a többieknek pedig TILOS!” Csak azért hozakodok elő a fenti hasonlattal, mert az Országgyűlés mostanában fogalakozik a hulladékgazdálkodási törvény módosításával, a hó pedig mindenütt elolvadt, s sajnos ismét leplezetlenül láthatók a szomorú tények: a rigorózus törvények önmagukban nem sokat érnek. A hulladékgazdálkodási törvény szépen leírja a szemét útját a keletkezés helyétől a szelektív gyűjtésen az elszállításon át a lerakó- vagy a feldolgozóhelyig. De ez a szemét gyakorta eltéved, letér a törvény szerinti útról. Megteheti? Ezért meg is teszi. Ezért jobbára, főleg közterületeken köt ki, csúfítva országunkat, lakóhelyünket, közérzetünket. Szemét az utak mellett végig, szemét az autós megállókban, az erdőkben a hullámtereken, a töltések vonala mellett, a földutak térségében, a bontott házak elhagyott telkein és az utcákon, a járdákon, játszótereken, mindenütt. (És meg se kíséreljük a jelenséget a hajléktalanok életmódjára vagy a közmunka hatékonyságára fogni!) Igénytelenekké váltunk, odaveszett valahol a valaha volt környezeti tudatunk? Nevelés kérdése az egész? Igen. Az is. A neveléssel azonban csak nagyon lassú eredményt lehet elérni. Meg egyébként is: itt a tavasz, ilyenkor jön el a mostanában divatos nevelési módszer a „szemétszüret” szezonja, melyre tanárostól egész osztályok jelentkeznek. A szüret során trehány, környezetükre igénytelen emberek mocskát a dologban ártatlan gyerekekkel és más erre önként vállalkozókkal szedetik össze. (Mindezt egyfajta környezettudatos bulira véve, hogy ugyan szemeteljen már valaki, mert akkor újra megrendezhető ez a tökéletességre törő tökéletlenség.) Persze a nevelő hatás! Valóban: látja a gyerek ebben is, hogy vannak, akik bármit megtehetnek ráadásul büntetlenül a tehetetlen közösség kárára. Az is lehet, csak nekem ment el elsőre a lelkesedésem az ilyen akcióktól… A bevezetni tervezett úgynevezett lerakási járulék tovább drágítja majd a legális lerakást az illegálishoz képest, a következményét sem nehéz megjósolni. Elfogadom ugyanakkor azt is, hogy nem tehető ingyenessé a dolog, hiszen szemétkezelés költségeit valakinek viselnie kell. Ezért ajánlanám a kormány figyelmébe, hogy a készülő és rég várt törvény annyit ér, amennyit be is tartatnak belőle. Ezt megteszik Németországban, Franciaországban, Angliában, Svédországban, Ausztriában, mégsem sápítozik egyetlen jogvédő szervezet sem, a demokráciát hiányolva. Ott rend van, itt rendetlenség. Pedig van a rendőr, a polgárőr, a vadőr, a mezőőr, a parkőr, a természetvédelmi őr vagy a terület-felügyelő meg a vámosok… Ha lennének, a helyi őrök jelentőségét kár lenne lebecsülni, hiszen ők tudnák, hogy mikor és hol döglöttek meg disznók, hol bontanak épületet, hol történik lomtalanítás, melyik boltos spórol a szemétszállításon. Kéne még tehát valaki, vagy a rend őreiből több (vagy csupán több figyelem a hatáskörök „ezirányúsítására”), hogy rend legyen, a szó legnemesebb értelmében. Rend a fejekben és a környezetünkben. Mert lehet sok mindent mondani, de meg vagyok győződve, hogy ott kezdődik minden. Ezért, és csak ezért, bármennyire is rühellem mások mocskát eltüntetni, lehet, mégis jelentkezem a soron következő szemétszüretre. Ismét!