Vélemény: Meddig feszítik még a húrt?

Nézem a tévében egy bizonyos Neelie Kroes asszonynak az arcát. Nem látszanak rajta az indulatok, mosoly soha sem fut át az inkább megviseltnek látszó arcon (úgy tűnik, a nevetés, a vidámság eddig nagy ívben elkerülte ezt a hölgyet), a mondandójából viszont csak úgy süt az aggodalom a magyar demokrácia helyzete iránt.

Az ember csak kapkodja a fejét arra az összehangolt pocskondiázásra, amely hazánkra irányul. Eleddig csak jóindulatú „honfitársaink” külföldön tett gyűlölködő megnyilatkozásait olvastuk, láttuk, hallottuk, napjainkban azonban már a legmagasabb európai instanciák egyes képviselői is veszik maguknak a bátorságot, hogy onnan felülről ledorongolják a kicsiny közép-kelet-európai országot. Azt már megszoktuk, hogy magukat a magyar szellemi elithez soroló, de Magyarországot csak ritkán látogató jóakaróink - Konrád György, Dalos György, Kenedi János, Kertész Ákos, Schiff András, Paul Lendvai, Heller Ágnes, sőt, legutóbb már a Nobel-díjas Kertész Imre is beállt a sorba, s „lepatkányozta” a miniszterelnököt és a magyarokat - ahol és amikor csak tudják, álságos véleménynyilvánításaikkal próbálnak kárt okozni annak az országnak, amelyben születtek, és amelyet egykoron hazájuknak vallottak. Jól emlékszünk arra a múlt év szeptemberében megjelent Kertész Ákos irományra, amelyben alaposan helyrerakta az anyaországban élő csaknem tízmillió és a határainkon kívül rekedt mintegy hárommillió honfitársunkat: „a magyar genetikailag alattvaló”…, „röfög, zabálja a moslékot és nem akar tudni róla, hogy le fogják szúrni!” Érdekes, az érintettek - mármint a röfögők és moslékzabálók - többsége, úgy tűnik, még mindig nem érzi a Kertész Ákos által prófétált veszélyt, ellenkezőleg, egyre nagyobb meggyőződéssel vallja, hogy igenis ehhez a genetikailag alattvaló nemzethez óhajt tartozni, de nem kíván azonosulni azokkal, akik hátba szúrják a korábban hazájuknak tartott Magyarországot! Jelentkeznek persze egészen friss, az arcátlan hazudozást csak most tanuló, de mestereiknek és eszmetársaiknak minden áron megfelelni kívánó újdondászok is. Itt van például az a Kopiás Attila, aki a múlt héten az Európai Parlament bizottsági ülésén szemrebbenés nélkül kimondta azt az égbekiáltó hazugságot, miszerint Magyarországon veszélyben vannak a hajléktalanok, a rendőrség, ha észreveszi őket, megbilincseli és 8 órára fogdába zárja. Továbbá a magyar kormány magára hagyta a vörösiszap-katasztrófa károsultjait. (Arról nem tett említést a fiatalember, akinek egyébként a papája ma is egy agymosó és komoly gazdasági tevékenységet folytató vallási szekta befolyásos embere, hogy mi idézte elő a katasztrófát, és hogy egy év alatt az állam felépítette a szerencsétlen emberek hajlékait, illetve eltakarította a környezetre ártalmas szennyezést.) A magát új humanistának valló emberke annyi valótlanságot és rágalmat összehordott a strasbourgi gyűlésen, hogy megbízói valószínűleg elégedetten dörzsölték a tenyerüket, gondolván: itt az utánpótlás, lesz, aki majd a jövőben megleckézteti ezeket a „genetikailag alattvaló” magyarokat… Nézem a tévében egy bizonyos Neelie Kroes asszonynak az arcát. Nem látszanak rajta az indulatok, mosoly soha sem fut át az inkább megviseltnek látszó arcon (úgy tűnik, a nevetés, a vidámság eddig nagy ívben elkerülte ezt a hölgyet), a mondandójából viszont csak úgy süt az aggodalom a magyar demokrácia helyzete iránt. Félti a kisebbségeket, elítéli a velük szemben alkalmazott rendőri támadásokat, a megkülönböztetést, s arra figyelmeztet, hogy nálunk a kisebbségnek tartania kell a fizikai támadásoktól is. Kroes asszony, aki mellesleg uniós biztos is, mindezt megalapozottan teszi, hiszen „egy jól képzett fiatal munkatársának” a véleményére építi fel Magyarország elleni támadását. A fiatal munkatárs kiléte azonban máig ismeretlen! Járóka Lívia, az EP egyetlen roma származású képviselője határozottan visszautasítja Neelie Kroes vádjait, mondván, hogy ha valaki, akkor ő tisztában van a magyarországi helyzettel, és nem ismeretlen munkatársak elmondására alapozza véleményét. S erre mi történik? A holland uniós biztos továbbra is azt szajkózza, amit egyszer már elmondott, és figyelembe sem veszi, a magyar roma képviselő felszólalását. Felháborító, gyomorforgató jelenet. Nyilván ez késztette Joseph Daul néppárti frakcióvezetőt is arra, hogy magyarázatot kérjen José Manuel Barrosótól: vajon az Európai Bizottság is ugyanezt az álláspontot képviseli a magyar kisebbségek tekintetében, mint Neelie Kroes uniós biztos? Egyébiránt, ha már itt tartunk, nem ártana a harcias Kroes asszonynak egy kicsit szétnéznie saját hazájában is. Éppen a napokban robbant ki az a botrány, amelyet egy honlap idézett elő: a Geert Wilders vezette szélsőjobboldali Szabadságpárt azért létesítette a weboldalt, hogy az országban dolgozó közép- és kelet-európai vendégmunkásokkal kapcsolatos panaszoknak helyet adjon! Ez az egyértelműen megkülönböztető és megalázó lépés kiverte a biztosítékot az érintett országoknál és nagyköveteik által ítélték el a Szabadságpárt kezdeményezését. Közben emlékeztettek arra is, hogy a holland gazdaság fejlődésében bizony komoly részt vállaltak ezen országok munkavállalói is. Az egyébként iszlámellenességéről közismert párt honlapját maga Viviane Reding, az EU jogérvényesülésért, alapvető jogokért és az uniós polgárságért felelős biztosa is elítélte. A holland nemzetiségű Neelie Kroes ezt nem tette meg. Őt a saját hazájában történő diszkrimináció nem foglalkoztatja, annál inkább a „jól képzett fiatal munkatárs” véleményére alapozott hisztérikus támadás egy másik uniós ország iránt. Néhány évvel ezelőtt mesélte egy Groningenben élő magyar barátom, hogy több ízben is megtörtént vele: az utcán rendőrök igazoltatták, minden indoklás nélkül bevitték az őrszobára, és ott kellett magyarázkodnia, bizonyítania, hogy több mint három évtizede holland állampolgár! Holland nemzetiségű felesége gyakran tiltakozott ezért a hatóságoknál, de kevés eredménnyel. Az áruházban gyanúsan méregették, hívták a biztonsági szolgálat embereit, akik átkutatták a táskáját, esetenként meg is motozták. Hogy miből fakad e nagy bizalmatlanság? Mindösszesen abból, hogy jó nevű és elismert képzőművész barátom fekete haja és dús szakálla „bevándorlógyanús” képzetet szült a demokrácia éber őreiben… E sorok írásakor érkezik a hír: Magyarországot elmarasztalta az EP, „megfeddte” hazánkat, és vizsgálódni fog a demokrácia honi állapotáról. Pezsgőt bonthatnak a fentebb felsorolt hölgyek és urak. A kérdés csak az: meddig feszíthetik még a húrt? Tudniillik a világ egyre több országában ítélik már el azokat a megalapozatlan és képtelen támadásokat, amelyek Magyarország ellen irányulnak. Amelyek előbb-utóbb visszaütnek majd. Nem vitás.