Vélemény: Halovány sajnálkozás

A bocsánatkérés hivatalosan most következett be, s a szlovák kormány döntését nyilvánosságra is hozták, miszerint „ a kabinet sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy sérülhettek Malina Hedvig emberi jogai és méltósága az őt ért 2006-os támadás során”. A megfogalmazás nagyon kacifántos, hiszen nem pontosítja, rögzíti, hogy a magyar nő emberi jogai sérültek, hanem a „sérülhettek” kifejezést használja, amivel voltaképpen elárulja, hogy számára mégsem volt annyira egyértelmű ez a csúfos magyarverés.

Valószínűleg sokan emlékeznek még arra a hat évvel ezelőtti szomorú és szégyenteljes napra, amikor a televízió híradókban megjelent egy összevert, feldagadt szemhéjú, véres arcú fiatal lány, akit – máig ismeretlen – támadói azért vertek agyba-főbe, mert magyarul szólalt meg az utcán! Az akkor még főiskolás nyitrai Malina Hedvig fájdalmában és megalázottságában bizonyára még nem gondolt arra, hogy csak ezután kezdődik igazi kálváriája. Pedig így történt. Az átélt sokk után jött a következő: Robert Fico kormányfő és Robert Kalinák belügyminiszter látványos sajtótájékoztatón jelentette be, hogy a nyitrai fiatal hazudik! Az eset meg sem történt, minden, ami ezzel kapcsolatos, csak Malina Hedvig fantáziájának a szüleménye. (A kékre-zöldre vert arc és test ebben az esetben, Ficóék szerint, nem játszott szerepet…) A nyomozás egy frappáns fordulattal Malina Hedvig ellen fordult és a már említett állítások „felturbózásával” a sértettből gyanúsított lett, azaz már nem ő vádolt, hanem őt vádolták meg hamis tanúzással. Azt próbálták elhinteni a közvéleményben, hogy meg akarja téveszteni a szlovák igazságszolgáltatást (sic!), félrevezetni a tárgyilagos bírákat és bíróságot. Sajnos, sokan fel is ültek ennek a Robert Fico és Robert Kalinák által vezérelt propagandagépezetnek és elhitték, mi több elfogadták azt a hazugságot, miszerint „Malina Hedvig saját kezével sértette fel az arcát és a hátát, semmilyen támadás nem érte, cselekedete pedig sérti az ország jó hírnevét”. Az évek folyamán ugyan csökkent e képtelen állítások és támadások éle, különösképpen akkor, amikor a nacionalista Fico és a még nála is szélsőségesebb Jan Slota 2010-ben elveszítette a választásokat és Iveta Radicová került a kormány élére. A nacionalisták azonban továbbra sem nyugodtak, a belpolitikai helyzet alakulásától függően, állandóan napirendre tűzték a Hedvig-ügyet és megpróbáltak belőle politikai tőkét kovácsolni. Az összevert nyitrai főiskolás persze nem hagyta annyiban a dolgot, még 2006 novemberében a nemzetközi bírósághoz fordult, mégpedig azért, mert a hatóságok megpróbálták „elmaszatolni” az ügyét és téves útra terelték a nyomozást is. Beadványát az emberi jogi bíróság elfogadta, s ennek hatására már a szlovákok is másként kezdték kezelni az ügyet. Mi több a pozsonyi kormány is hajlandó volt Malina Hedviggel tárgyalni, nem is eredménytelenül, hiszen még tavaly augusztusban megállapodásra jutottak , amely értelmében a sértett nem kér anyagi kártérítést, egyidejűleg pedig lemond minden további eljárásról. A másik oldal, azaz a szlovák kormány, ennek fejében hajlandó bocsánatot kérni a magyar fiatalasszonytól. Tudniillik Malina Hedvig közben befejezte tanulmányait és férjhez ment szlovák nemzetiségű barátjához, akitől két gyermeke is született. Ez a bocsánatkérés hivatalosan most következett be, s a szlovák kormány döntését nyilvánosságra is hozták, miszerint „ a kabinet sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy sérülhettek Malina Hedvig emberi jogai és méltósága az őt ért 2006-os támadás során”. A megfogalmazás nagyon kacifántos, hiszen nem pontosítja, rögzíti, hogy a magyar nő emberi jogai sérültek, hanem a „sérülhettek” kifejezést használja, amivel voltaképpen elárulja, hogy számára mégsem volt annyira egyértelmű ez a csúfos magyarverés. A Kedves Olvasó most azt gondolhatja: jó, lezárult az ügy, legalább megnyugodhat a szerencsétlen asszonyka, akit alaposan meghurcoltak az elmúlt hat év alatt. De nem így van, nem ért véget a kellemetlenségek sora. Tudniillik a Szlovák Főügyészség tovább folytatja az eljárást „hamis tanúzás és a hatóság félrevezetése” tárgyában Malina Hedvig ellen! Hogy miért, arra a t. főügyészség nem hajlandó válaszolni, saját kormányának a határozatát pedig nem kívánja kommentálni. Igaz, ez a legkönnyebb, az amerikaiaktól megtanulták a „no comment” mindent elintéz, mindenre választ ad. Érdekes egyébként ezzel kapcsolatosan Malina Hedvig védőügyvédjének, Roman Kvasnicának a megjegyzése, miszerint „Szlovákia nem jogállam akkor, ha az egyik állami szerv bocsánatot kér polgárától valamiért, egy másik állami szerv viszont folytatja az eljárást ugyanazon ügyben ugyanazon polgár ellen!” Jogvégzett emberként nyilván tudja, hogy igaza van… Hogy mi lesz a vége ennek az egyszeri magyarverésnek, azaz, a Szlovák Főügyészség mikor döbben rá, hogy szükségtelen tovább tüsténkednie, nem tudjuk. A két évvel későbbi dunaszerdahelyi brutális magyar veréssel kapcsolatosan azonban még vizsgálódhatna bőven. A 2008-as Dunaszerdahely-Ferencváros labdarúgó mérkőzésen ugyanis egyik pillanatról a másikra rárontottak a szlovák kommandósok, agyba-főbe verték a magyar drukkereket, azután eltűntek. Az indoklás elmaradt, a magyar hatóságok ilyen jellegű kérését lesöpörték az asztalról a szlovákok. Elhangzott, hogy „túl hangosak voltak a magyar szurkolók, magyar zászlókat lobogtattak szlovák földön” és hasonlók, de ez még egy civilizált államban sem jogosítja fel a rendőrséget, hogy félholtra verje a drukkereket. Az akkor még regnáló Fico-kormány már nevesített Robert Kalinák belügyminisztere szerint „van ugyan videofelvétel a birtokukban, de nem elég éles!” Ezért nem teszik közzé, sőt a magyar félnek sem mutatják meg. Úgy tűnik ebben az esetben a halovány sajnálkozás sem lesz, legalábbis belátható időn belül-biztosan nem. S hogy mi lesz a 2009. augusztus 21-re tervezett, de a szlovák fél által meghiúsított köztársaság elnöki látogatás kapcsán felmerült jogvita kimenetele, az sem tudható. Mint ismeretes, Sólyom László, akkori köztársasági elnök, révkomáromi ünnepségre igyekezett (volna), hogy eleget tegyen egy ottani civil egyesület kérésének és részt vegyen a Szent István szobor felavatásán, ezt viszont a szlovák hatóságok megakadályozták. Most a luxembourgi székhelyű Európai Bíróság tárgyalja a nem mindennapi botrányt kavaró esetet, amely során az Európai Unió egyik tagországa nem engedte be egy másik tagország legfőbb állami méltóságát. Hogy ebben az ügyben mikor hoznak döntést, azt még nem tudhatjuk. Ismerve északi szomszédunk nem túl hajlékony és a realitásokat szinte állandóan nélkülöző magatartását, nagyon sok idő telik el mire ismét sajnálatukat fejezik ki a történtek miatt.