Vélemény: Az önkormányzati bizottságosdi lélektana

Az átlagos választópolgár, amikor ezeket a cikkeket olvassa, leginkább azzal szembesül, hogy egy-egy bizottsági ülés ugyanaz a színházi előadás, amit a közgyűlésen is láthat. Megnyugtatok mindenkit, ez kizárólag akkor van így, amikor a sajtó is jelen van, és van kinek játszani.

A SZEGEDma a múlt héten két cikkében is beszámolt az önkormányzati bizottságok munkájáról. A

Jogi, Ügyrendi és Közbiztonsági

(JÜKB), illetőleg a

Pénzügyi Bizottság

(PB) ülésezése az elmúlt szerdán tulajdonképpen folytatólagos volt, hiszen volt egy olyan előterjesztés, melyet közösen tárgyalt a két testület. A legnagyobb vitát mégsem ez, a Szegedi Hőszolgáltató banki hitelének meghosszabbítása, hanem a szegedi iskolákat érintő megszorítások (JÜKB) és a költségvetés egésze (PB) váltotta ki.

Mire is jó egy bizottság?

Az átlagos választópolgár, amikor ezeket a cikkeket olvassa, leginkább azzal szembesül, hogy egy-egy bizottsági ülés ugyanaz a színházi előadás, amit a közgyűlésen is láthat. Megnyugtatok mindenkit, ez kizárólag akkor van így, amikor a sajtó is jelen van, és van kinek játszani. A JÜKB elnöke, Keresztúri Farkas Csaba többször hangsúlyozta a szakbizottság jelleget, jómagam meg folyamatosan értetlenkedtem, hogy milyen jogi problémának a megoldását várják tőlünk. Az iskolák költségvetésével kapcsolatos napirendi ponthoz ugyanis határozati javaslatot nem mellékeltek, így a vita valóban csapongóvá,

személyeskedésektől sem mentessé vált.

A bizottságok feladatkörét

a régi

és az

új önkormányzati törvény (Ötv.)

eltérő tartalommal jelöli ki. (Utóbbi törvénynek ezek a rendelkezései csak 2013-ban lépnek hatályba, így idén még a régit kell alkalmazni.) Abban mindkét jogszabály közös, hogy az önkormányzati bizottságok a képviselő-testület (Szeged esetében közgyűlés) munkájának előkészítését és döntéseinek végrehajtását szolgálják. Ez a Pénzügyi Bizottságnak a költségvetésre vonatkozó jogköreinél jól tetten érhető. Az új Ötv. fenntartja azt a lehetőséget is, hogy a közgyűlés döntési jogot ruházzon át a bizottságaira. Egy későbbi írásban szóba fogom hozni a JÜKB-nek azt a hatáskörét, hogy döntsön a szegedi jelképek és a város nevének használatát illető kérdésekben. Most egyelőre példaként érdemes ezt itt szerepeltetni. Ami viszont az új Ötv.-ből kimaradt, az a régi törvénynek a bizottságoknak a polgármesteri hivatallal kapcsolatos viszonyát tartalmazó rendelkezése: „A bizottság a feladatkörében ellenőrzi a képviselő-testület hivatalának a képviselő-testület döntéseinek az előkészítésére, illetőleg végrehajtására irányuló munkáját. Ha a bizottság a hivatal tevékenységében a képviselő-testület álláspontjától, céljaitól való eltérést, az önkormányzati érdek sérelmét vagy a szükséges intézkedés elmulasztását észleli, a polgármester intézkedését kezdeményezheti.” Az iskolákat érintő megszorítások ügyében a JÜKB döntési kompetenciáját tulajdonképpen erre lehet visszavezetni. Kérdés az, hogy milyen jogértelmezéssel biztosítható ugyanez 2013. január 1-től. Ez az év során mindenképpen megérne egy szakmai vitát.

Kikből áll egy bizottság?

Mindkét Ötv. közel 3200 különböző méretű önkormányzatra vonatkozó szabályokat tartalmaz. Könnyen belátható, hogy egy kisebb létszámú település értelemszerűen kevesebb tagból álló testületéből nehezen biztosítható minden egyes terület szakmai képviselete. Így a régi Ötv. kimondja, hogy „A bizottságba indokolt beválasztani a települési kisebbségi önkormányzat tagját, a feladatköre szerinti területi szolgáltatást nyújtó jelentősebb szervezet képviselőjét, egyesület küldöttjét, a szolgáltatást igénybe vevő más választópolgárt.” Ebből az a szándék szűrhető le, hogy 1990-ben legalább a közgyűlési döntések előkészítésénél a szakmai elem és a civil részvétel biztosítása volt a cél. Ehhez képest a szegedi bizottsági struktúra kialakításánál 2010-ben szóba sem került, hogy a bizottságok külsős tagjai milyen szakmai vagy civil háttérrel rendelkeznek. Sőt, az előterjesztésnél arról sem volt szó, hogy a jelöltek pontosan kicsodák. A JÜKB-be úgy sikerült beválasztani Dr. Kasza Pétert, hogy csak jómagam két névrokonomról tudok a városban. Kicsit vicces lett volna, ha egy polgári ügyeket tárgyaló

bíró

vagy egy

klasszika-filológus adjunktus

jelentkezik munkára a Városházán. És akkor még nem is beszéltem az

Egészségügyi és Szociális Bizottságba

beválasztott Tóth József esetéről… Az új Ötv. már nem tartalmaz a társadalmi részvételre vonatkozó kitételt, így a bizottságok egyértelműen a pártpolitika zsákmányai lehetnek. Így én is beletörődtem, hogy a státuszom egyszerűen csak „az LMP delegáltja”. Igaz, jó három éve sem kérdezte meg senki, hogy a Nógrád megyei könyvtár alkalmazottjaként a salgótarjáni pénzügyi bizottságba delegált Fidesz-aktivista valóban a város egyik legjobb pénzügyi szakértője-e. A közvélemény csak a

pornóbotrányával

foglalkozott. Pedig a hölgy zenei könyvtáros volt, és ebből a tényből messzemenő következtetéseket lehetne levonni. Ha valóban olyan nagy pénzügyi szakértelemmel bírt, akkor nyilván egy olyan szervezet alkalmazta, amelyiknek erre ugyancsak nagy szüksége lehetett. Magyarul: a Balassi Bálint Megyei Könyvtárnak (és zenei részlegének) hatalmas költségvetése kell, hogy legyen. Tehát Salgótarján lehet az ország legjogkövetőbb városa, ahol fájlcserélés helyett inkább könyvtárba járnak zenét hallgatni az emberek.

Hol marad a szakmaiság?

A SZEGEDma cikkeiben elsikkadt a Szegedi Hőszolgáltató ügyének vitája. Pedig jól példázta, hogy lenne igény a valódi szakmai eszmecserére is a tagok részéről. A PB külsős tagja, Görög Tibor mutatott rá az ügyben arra, hogy a Városháza részéről semmilyen határozati javaslat nem készült. Utalt arra is, hogy ha az 504 fős apparátusnak ez nem megy, akkor kidolgozhatnak a bizottságok is ilyet. Benne, akárcsak bennem meglett volna erre a szándék. A két bizottság többsége azonban visszadobta a labdát a Polgármesteri Hivatalnak. Csak finoman jegyzem meg, nagyjából egymilliárd forintról van szó! Múltkoriban részt vettem a Városkép- és Környezetvédelmi Bizottság (VKB) ülésén. Erről a bizottságról az

egyik helyi blog

korábban ezt írta: „a szocialista és a fideszes képviselők egyaránt rémtörténeteket mesélnek az LMP képviselője által vezetett Városkép- és Környezetvédelmi Bizottság véget nem érő üléseiről, ahol a résztvevők manapság viszonylag rövid idő alatt feladják a Szentistványi eszmefuttatásainak megértéséért folytatott küzdelmet. Ennek ne becsüljük alá a jelentőségét: a képviselők elég jól tudják egymásról, hogy ki mennyire kompetens, és ez az adott személy mozgásterét növelheti vagy csökkentheti, aminek a hatása az illető képviselői eredményességében idővel megmutatkozik.” Jelentem, a VKB ülésen nem csak a bizottsági tagok kapnak szót, sőt azok gyakran be sem járnak. A szakmai vita az általam végighallgatott ülésen a nem tag környezetvédők aktív részvételével zajlott, és számomra leginkább az

entek

tanácskozásához hasonlított. Mert vannak emberek, akik szinte névről ismernek a városban minden fát, és

szívügyük az a problémakör

, amiben a bizottság dönt. És a tagokkal ellentétben ők nagyon jól értik az elnök eszmefuttatásait. Úgy tűnik, a kompetencia inkább szűkíti az egyes képviselők mozgásterét. Valószínűleg az egész ország emlékszik az Országos Választási Bizottság (OVB)

2010. április 11-i ülésére

, melyet a televízió is közvetített és

országos felháborodás kísért

. Talán egyedül a szakmabelieknek volt érdekfeszítő, mert a nyilvánosság előtt jogi érvek csaptak össze. Az OVB-nek ugyanis pontosan ez lett volna a feladata. A pártok és a közvélemény viszont nem ezt várták el a testülettől. Az új Országgyűlés megalakulását követően tettek is róla, hogy az egyetemi szféra képviselői kikerüljenek a bizottságból. Szent meggyőződésem, hogy a pártcentrikus tendencia, amely immár az új Ötv.-ben is megjelenik (illetve éppen az ellenkezője nem jelenik meg), azt fogja eredményezni, hogy az önkormányzati munkának az utolsó szakmai védbástyáját is sikerül felszámolni. Pedig ezt a folyamatot addig kellene megállítani, amíg még van rá lehetőség. Attól félek, 2014-ben már késő lesz. Sajnos a közgyűlés a szocialista nemekkel és a Fidesz tartózkodásával tulajdonképpen érdemi vita nélkül szavazta le tavaly szeptemberben azt a

módosító indítványt

, melynek értelmében a bizottságok stratégiai partnerségi kapcsolatokat alakíthattak volna ki szakmai, tudományos szervekkel (nem utolsósorban az egyetemmel), civil és érdek-képviseleti szervezetekkel. Érdemes lenne újra elővenni a javaslatot, és egy elkerülhetetlen SZMSZ-reform keretében újra napirendre tűzni. Remélem, ebben a törekvésben a Kedves Olvasók támogatására is számíthatok!