Vélemény: A jó jogszabály, avagy szemét és cigi II.

Valahol nagyon el van szúrva kicsiny hazánkban a jogalkotás. A byejogaszok néven kommentelő ugyanis téved: a legkevesebb baj azzal van, amit a jogászként viselkedő jogászok kodifikálnak.

„Továbbá ahelyett, hogy egyszerűsítenének és átlátható szabályozásokat alkotnának, ehelyett a drága jogászaink a saját kis világukat kaotikus nagy vízfejű szörnnyé tették, amivel csak maguknak adtak több lehetőséget. Talán, ha kevesebben lennének, nekik is igényük lenne a könnyített, hatékonyabb jogrendszerekre” – írja byejogaszok

az első szegedmás cikkem első kommentjében

. Nem ígérem, hogy a jövőben minden egyes hozzászólásból egy új postot kreálok, az első viszont megérdemel egyet. Sőt, mindjárt akár kettőt is.

(Klikk ide az első részért!)

2. rész: Cigi

Három éve, amikor Gyimesi László

hadat üzent

a szegedi dohányosoknak, írtam

egy tanulmányt

. Azt a címet adtam neki, hogy „A dohányzás elleni háború Magyarországon”. Az akkori békejavaslatom így szólt: „Az Nvt. (a nemdohányzók védelméről és a dohánytermékek fogyasztásának, forgalmazásának egyes szabályairól szóló

1999. évi XLII. törvény

) módosítására vonatkozó törvényjavaslat jó alkalmat teremt az önkormányzatok számára, hogy saját, a közterületi dohányzást tiltó rendeleteiket átvizsgálják, és a törvényi rendelkezésekkel szinkronba hozzák. (…) A felülvizsgálat során mindenképpen érdemes figyelembe venni a rendelet által védett érték és a tilalom súlyának arányát, és átgondolni a kettős mérce (teljes vagy részleges) tilalom lehetőségeit.” Óh, mennyire naiv voltam! Mára az önkormányzatok nincsenek valódi döntési helyzetben, hiszen a bejárattól számított 5 méteres körzeten belüli dohányzás tiltásával a törvény immár benyomult a közterületekre is. Döntést viszont kell hozni, mert a

jogalkotási törvény

kimondja, hogy „A szabályozás nem lehet indokolatlanul párhuzamos vagy többszintű. A jogszabályban nem ismételhető meg az Alaptörvény vagy olyan jogszabály rendelkezése, amellyel a jogszabály az Alaptörvény alapján nem lehet ellentétes.” Magyarul szólva: az önkormányzati rendelet nem tilthatja meg a dohányzást ott, ahol a törvény ezt már megtette. A

nemdohányzókat védő törvény

kimondja ezt is: „A dohányzási korlátozással érintett, valamint a dohányzásra kijelölt helyeket, helyiségeket, valamint közterületeket felirat vagy más egyértelmű jelzés alkalmazásával - tűzvédelmi szempontú tilalom esetén szabványos tiltó táblával, illetve piktogrammal - szembetűnő módon meg kell jelölni.” Gondoljunk bele, ennek értelmében az egész város másból sem állna, mint dohányzást tiltó táblákból. A közterületi dohányzás tiltásának legnagyobb problémája ugyanis az, hogy kizárólag az álló helyzetben történő cigizést tudja kezelni. Ezzel is számos probléma van: a munkahelyekről a szabadba száműzik a dohányosokat, de az ötméteres szabály miatt lehetőleg minél távolabb a kaputól. Az már nem érdekes, hogy esetleg a kapu közelében akad egy olyan zug, ahonnan a cigifüst nem zavarja az arra járókat, sőt ne adj isten még fedél is van a cigarettázók feje felett. Menjen csak az illető minél messzebb, ázzon, ha esik az eső. Sőt, akasszunk a nyakába egy „Vigyázat, leprás!” táblát. Tényleg ezt akarta a törvényalkotó? Néha attól félek, hogy igen. Nem kezelhető viszont a sétáló dohányzás problémaköre. Törvényi szinten sem, de az itteni szabályozás alapján aztán végképp lehetetlen megállapítani, hogy mi a teendő. A

szegedi rendelet

szerint tilos a dohányzás az „oktatási, kulturális, közművelődési, egészségügyi, szociális, valamint gyermekjóléti és gyermekvédelmi feladatokat ellátó épületek és temetők főbejárat szerinti utcai frontját érintő járdán”. Nem tudom, Gyimesi László mit gondol, mit kellene tennie az utcán cigivel a kezében sétáló embernek, ha éppen egy kulturális intézmény elé ér. Vagy ne adj isten, át szeretne menni a színház és a Belvárosi mozi között a Vaszy Viktor téren? Illetve egészen pontosan tudom, de inkább nem írnám ide. Szerény javaslatom szerint a közterületen történő dohányzás rendjéről szóló

6/2009. (III.03.) Kgy. rendeletet

a szegedi közgyűlés februári ülésén hatályon kívül kellene helyezni. Ugyanis a párhuzamosságok miatt törvényellenes, másrészt a tiltó táblák kihelyezése miatt iszonyatos városképi hatásokkal jár. (Azért lássuk be, hogy a Nagyállomás mellett vagy a városba bevezető utak szélén elhelyezett figyelmeztetések vajmi kevés eredménnyel kecsegtetnek, és abszolút nem felelnek meg a törvényi kívánalmaknak.) Megjegyzem, az önkormányzati rendeletek törvényességének vizsgálata az

Alaptörvény

és az

új önkormányzati törvény

szerint a megyei kormányhivatal feladata. Utóbbi alapján „Ha a kormányhivatal jogszabálysértést észlel, a törvényességi felügyelet körében legalább harminc napos határidő tűzésével felhívja az érintettet annak megszüntetésére. Az érintett a felhívásban foglaltakat köteles megvizsgálni és a megadott határidőn belül az annak alapján tett intézkedéséről vagy egyet nem értéséről a kormányhivatalt írásban tájékoztatni.” Úgy gondolom, hogy a fentebb leírtak éppen elegendőnek bizonyulnak ahhoz, hogy ha a szegedi közgyűlés magától nem lép, akkor a kormányhivatal végre aktivizálja magát. Valahol nagyon el van szúrva kicsiny hazánkban a jogalkotás. A byejogaszok néven kommentelő ugyanis téved: a legkevesebb baj azzal van, amit a jogászként viselkedő jogászok kodifikálnak. Ők ugyanis még arra is hajlamosak, hogy megkérdezzék az embereket. Három éve, amikor a fenti tanulmányomhoz anyagot gyűjtöttem, körbetelefonáltam néhány önkormányzatot, hogy van-e náluk közterületi dohányzást tiltó rendelet. Kispesten egy kedves irodista hölgy vette fel a telefont, és értetlenkedve visszakérdezett: „Miért, akkor hol gyújtson rá?” Ezzel szemben Pécsett képesek voltak olyan rendeletet elfogadni 2008-ban, amely még a taxidrosztok 50 (!) méteres körzetében is tiltja a dohányzást. Sőt, volt olyan képviselő, aki akár a 100 méteres távolságot is el tudta volna képzelni. És ott

ez a rendelet

mind a mai napig hatályos! Kíváncsi vagyok, hogyan jelzik a dohányzási tilalmakkal érintett területeket. Kiraknak egy nagy, vörössel áthúzott cigarettát a google maps-re a város térképe fölé? A jó jogszabály ugyanis arról ismerszik meg, hogy ha az emberekben nincs késztetés arra, hogy önként betartsák, akkor van olyan, aki betartatja. Az elmúlt egy hónapban találkoztam már fegyelmivel megfenyegetett portással, aki odébb tanácsolta a kapuban cigizőket; pincérnővel, aki hamutál helyett kávéscsésze alátétet adott; de nem nagyon láttam még közterület-felügyelőt, aki a buszmegállóban dohányzókat bírságolgatta volna. Azzal ugyanis ebben az országban a lakosság jelentős hányada

tisztában van

, hogy „nem lehet minden pofon mellé egy forgalmi rendőrt állítani.”