Negyven éve járok kosárlabda-mérkőzésekre, a játék, a szabályok és a bírók felfogása rengeteget változott. A mai néző azt a játékot talán már nem is tudná élvezni.
Egy labdarúgóbíró ismerősöm mondta nagyon bölcsen: ha te akarod eldönteni a meccset, akkor azt az első félórában tedd meg. Ha a végére hagyod, meglincselnek. Nehéz feldolgozni, ami vasárnap este történt. A kosárlabdával foglalkozó oldalakon a hozzászólok véleménye ugyanis nagyon eltérő, olyat is olvastam, hogy ugyan mit ugrál a szegedi csapat, nem mindegy neki, hogy 10. vagy 11. lesz a bajnokságban? Aztán többen saját korábbi sérelmeiket sorolják, s ugye ezen az alapon a Szedeáknak is jár a rossz bíró ostora. Azok, akik objektívek akarnak lenni, a statisztikák szent adataira támaszkodva bizonyítják, megérdemli a Falco a győzelmet. Azt azért nem tudom, milyen elmélettel megmagyaráznák, ha Levy triplakísérlete behullik az utolsó másodpercben. Negyven éve járok kosárlabda-mérkőzésekre, a játék, a szabályok és a bírók felfogása rengeteget változott. A mai néző azt a játékot talán már nem is tudná élvezni. Egyet azonban egészen biztosan tudok. Egyáltalán nem mindegy, hogy egy csapat hol végez a bajnokságban. Azért sem mindegy, mert jelen lebonyolítási rendszerben a helyezési szám dönti el a következő év bajnoki sorsolását. Elég ránézni a Szedeák és a Jászberény utolsó öt mérkőzésére. Azután mondja valaki, hogy mindegy. Másrészt egyetlen csapatnak sem jár alapból a bíróktól csokimikulás vagy virgács. A statisztikákról pedig annyit, hogy nem minden esetben támasztják alá a végeredményt, és ez különösen igaz az olyan csapatokra, mint a Szedeák, akiknél a kiesést eldöntő rájátszás elkerülése miatt sokszoros értéke van a meglepetésgyőzelmeknek. Ráadásul maguk a játékosok a megmondhatói, mennyi pluszenergiát jelent egy ilyen győzelem a következő fordulókban. A bírók ténykedését nem minősítem. Minősítették ők önmagukat. Hiszen kétszer is megváltoztatták korábbi határozott ítéletüket egy játékos reklamálása után. Mindkét eset a Szegedet sújtotta, és gyanúsan közel volt a végjátékhoz. Igen véleményes volt az igyekezet, amellyel a Szedeák egyetlen centerét próbálták kivonni a játékból, kétszer is úgy büntetve, hogy nem ő volt a vétkes. Nehéz azt feltételezni, hogy mindez csak pillanatnyi indiszponáltságuk következménye. Mert ha igen, akkor tényleg nem fújták el a meccset, hanem pont ennyire képesek. Mint ahogyan Valovics bíró is annyira volt csak képes, hogy eltolja magától a fényképezőgépet. A többi az illetékesek dolga, mi pedig szép lassan beletörődünk, hogy ezt a meccset is elveszítettük.
Petró János
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.