Vélemény: Világvége előtt

Szóval 2012-őt írunk, a maják szerint itt a vég, nem kell tovább számolnunk a napokat, heteket, hónapokat és az éveket.

Igencsak megdöbbentem, amikor egyik internetes portálon elolvastam a tényként leírtakat, miszerint már egy éve sincs az emberiségnek e földi létben, mert jön a világvége. Nem először olvastam ilyen „érdemi és mértékadó” előrejelzéseket (állítólag eddig 49 alkalommal jósolták meg a teljes pusztulásunkat), most azonban egy olyan elemére is rábukkantam az apokalipszis bekövetkeztének, amely nemcsak az évet, hanem a pontos dátumot is tudja. Ezek szerint 2012. december 23-án lehúzzák a rolót, nincs tovább, hogy mi lesz azután, arról már nem szól a jóslás. Hogy miért foglalkoznak most ezzel a nem éppen szívderítő eseménnyel és ilyen pontosan? Azért, mert ezt nem akárki vagy akárkik jövendölték, hanem maguk a maják! Eddig tart ugyanis az ókor legpontosabbjának tartott maja naptár, következésképp, ők már tovább nem is bíbelődnek a kalendáriumok összeállításával, mert nem lesz rá szükség. Ekkor ér ugyanis a naprendszerünkbe a Nibiru bolygó, amely állítólag olyan közel halad majd el a Föld mellett, hogy megállítja planétánk forgását, illetve felcserélheti az északi és a déli pólusokat, ami pedig szörnyű viharokat, földkéreg-csuszamlásokat, földrengéseket, vulkánkitöréseket okozhat. Mindez külön-külön is tragikus végkimenetelű (erre az utóbbi évek több példával is szolgáltak), így együtt pedig végképp az. A jól értesültek, mert ilyenekből napjainkban akad bőven, azt is tudják, hogy Amerika titokban már felkészült a természeti csapások kivédésére! Az apokaliptikus borzalmak jövendölésére régóta és sokan vállalkoztak. Például a Jehova tanúi három alkalommal - 1874, 1914 és 1975 - tanúbizonyságot tettek „ráérzésükről”, ezek azonban egyik alkalommal sem jöttek be. De gyakran jelentkeztek a feltűnési viszketegségben szenvedő, magukat tudósnak kikiáltó emberek is, akik általában akkor mondták be a „tutit”, amikor a világon kisebb-nagyobb gazdasági, társadalmi válságok, vallásháborúk dúltak, vagy a dinasztiák hatalma volt letűnőben. Ha a fenti elemeket egymás mellé rakjuk, akkor ma sem véletlen az újabb világvége-teóriák jelentkezése. Hiszen évek óta - hála tömegkommunikáció látványos fejlődésének - látjuk az emberiség pusztulását és önpusztítását. Megfigyelhetjük a százezreket halálba sodró földrengéseket, a szökőárak nem kevésbé gyilkos hatását, szembe találjuk magunkat azzal, ami korábban nem nyomasztott bennünket: érezhetően szennyezett a levegőnk, a vizünk, ebből adódóan az élelmiszereink is. A vegyszerek feltalálói ugyan jót akartak az emberiségnek, de egyre inkább világossá válik, hogy mekkora pusztítást visznek végbe az emberi szervezetben és a környezetben egyaránt. A klímaváltozás hatása mindnyájunkat egyaránt kedvezőtlenül érint, a hihetetlen emberi felelőtlenség, amelynek eredményeként kiirtják az erdőket, fertőzötté teszik a vizeinket és a termőföldjeinket - újabb vészterhes jelenség szinte minden társadalom életében. A vallási és nemzeti türelmetlenség egyre nagyobb méreteket ölt, ennek nyomán a háborúskodás, ami szegénységgel, éhínséggel, járványokkal és tömeges pusztulással jár, csakúgy felfedezhető napjaink történései között, mint az előző korokban, amikor a mostanihoz hasonló jóslatok keringtek az emberek között. S akkor még nem is volt ennyi és ilyen nagy stressz, ami ugyancsak az ember esküdt ellensége. Ne menjük messzire, itt vagyunk mi. Sem az elmúlt év, de ez a most kezdődött esztendő sem csökkentette igazán a gondjainkat. Tudtuk, hogy nem lesz könnyű, sőt, nemcsak az üveglábakon álló magyar gazdaság, hanem a jóval fejlettebbek is meg-megbotlanak, szenvednek a világot uraló általános válságtól. De azért tegyük a kezünket a szívünkre, egyre türelmetlenebbül várjuk, hogy erősödjék a forint, hogy ne legyen hetente drágább az üzemanyag, s ha nincs munkánk, adósságunk viszont van, jussunk már valamilyen elfogadható kenyérkereseti lehetőséghez. Hogy becsülettel el tudjuk tartani a családunkat. Ha egyáltalán vállalunk családot ilyen helyzetben és körülmények között. De a családi életünket befolyásoló gondok, problémák mellett, ha érzékenyek vagyunk a bennünket körülvevő világ dolgaira is, bántja szívünket, ha arról olvasunk, hogy már megint agyba-főbe verik magyar testvéreinket a Délvidéken, kiutasítják őket felvidéki szülőföldjükről, amelyen magyar őseik évszázadokon át békében éltek - egymással és a más nemzetiségűekkel. Sajnos, az egyre inkább eluralkodó nihilizmus, a társadalmi szolidaritás hiánya, az irigység, mások értékeinek és eredményeinek lekicsinylése, a hihetetlen én-központúság, semmiképpen sem járul hozzá ahhoz, hogy jobban menjenek a dolgok, sem e kis hazában, sem a világban. Ilyenkor szokták mondani: baj baj hátán. Szóval 2012-őt írunk, a maják szerint itt a vég, nem kell tovább számolnunk a napokat, heteket, hónapokat és az éveket. Igaz, van még egy prognózis, ez ugyan nem tőlük származik, hanem a klímakutatóktól. Ők azt mondják 2040-re fog elolvadni a sarkköri óceán jégpáncélja, és ez okozza majd az emberiség teljes pusztulását. Persze, a ránk következő időszakban biztosan lesznek újabbnál-újabb teóriák, amelyek precízen megjósolják majd a világvégét. Így azután ki-ki válogathat a felkínált alternatívák között, ilyen-olyan meggyőződésének, vérmérsékletének megfelelően. Jómagam inkább azt vallom, amit az Írás mond és amelynek napi forgatása által bizonyosságot is nyerek: „Mert nem a félelemnek a lelkét adta nekünk az Isten, hanem az erő, a szeretet és a józanság lelkét.” (Pál II. levele Timóteushoz,7) Így azután a világvégétől sem kell tartanom.